Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)

Néprajztudomány - Zentai, Tünde: A monda és a néphit összefüggésének törvényszerűségei

230 ZENTAI TÜNDE szist — pl. : Ferenczi I.-ét —, hogy népmonda még mindig nincs meghatározva. Jelenleg elsősorban a mondaanyag elemzésének kiterjedtségében vannak hiányosságok.) Néhány alapvető definíció: — amelyek összességükben meghatározzák a népmonda teljes jelentéstartalmát. a) ,,A hiedelemmonda rövid, rendszerint egyepizódú prózai elbeszélés valamiféle természetfeletti élményről, amely személyes elemeket is tartalmaz." (L. Bedker, W—E. Peuckerfi.) b) L. Röhrich^ hozzáteszi: „. . . a hiedelemmonda relatív értéke felettébb változatos, cselekményében a néphiedelem valamely formájától függ.'* c) A. Jolies az egyszerű formák (Einfache Formen) között írja le, mint megjelenítést tartalmazó elbeszélést.

5 d) ,,.. . a monda az európai néphagyományban fellelhető rövid elbeszélés, amely a nép történeti, természeti tudását kerek történetbe foglalja, s a történet elmondói és hallgatói azt maguk is igaznak hiszik. A költői megformálás azonban a meghatározás előfeltétele, enélkül nem beszélhetünk mondáról,..." (Dömötör T.) — ezt vonatkoztatja a hiedelemmondára is, hozzátéve, hogy az természetfeletti lényekről szól.

6 e) L. Simonsuuri: ,,.. . olyan népi epikai műfaj, amely szorosabban kötődik etnológiai, vallási, szociológiai tényezőkhöz más prózai népköltészeti műfajoknál.

7 f) W. Hand: A mondákban magasabb mitológiai maradványok folytatódnak, maradnak fenn.

8 g) Ferenczi I. :,,... a széthulló mítoszok töredékeiből, . . . vallási-ideológiai (néphit) képzetekből és a hősmondák emlékanyagából újra meg újra regenerálódtak azok az elbeszélésfajták, amelyek .. . ma is aitiológikus, mitologikus, történeti, élmény stb. indítékok szerinti elágazásban alkotják a mondák családját."

9 h) A Magyar Nyelv Értelmező .Szótárának meghatározásában : „Az ősi (nép)költészet elbeszélő műfaja: mely történeti eseményhez, személyhez v. valamely helyhez fűződő, szájhagyomány útján terjedő prózai, ill. verses elbeszélés, amely a valószerű elemeket mesés v. csodás mozzanatokkal vegyíti."

10 Mindezeken kívül a hiedelemmondákra is vonatkozik az az általános megállapítás, hogy .,A folklór, mint művészet a közösségi valóságelsajátítás termékeinek összessége, történelmi és társadalmi képződmény. "H A hiedelemmonda tehát a népköltészet szájhagyomány útján terjedő rövid prózai-epikai műfaja, melynek tartalmát néphiedelmek képezik. Cselekménye a hiedelemalakok és az ember találkozásának babonás helyek és időpontok által meghatározott szituációt jeleníti meg, rendszerint párbeszédes formában. A cselekmény bonyolódását a mondában szereplő mitikus lény funkciója, tevékenységi köre szabja meg. Művészi megformálás tekintetében nagy eltéréseket mutató variánsokban létezik. 1.2. A hiedelemmonda helye a folklór műfajok struktúrájában : — Valamely műfaj elemzésekor elsődleges teendő a műfaji hovatartozás és az alműfajok megállapítása, mondja R. Austerlitz.

1

'

1 „A műfajstruktúra egy adott társadalom műfajainak összessége egy adott történelmi pillanatban. . . . ezek kölcsönviszonya, szervezete, hierarchiája."

13 A folklór-műfajstruktúra következő fokozatait különböztethetjük meg: összművészet, művészetcsoportok (képzőművészetek, előadóművészetek), egyes művészeti ágak (zene, irodalom, festészet, .. .), műnemek (líra, epika, dráma, . . .), műfajcsoportok (prózaepika, verses epika, ...), műfajok (mese, MONDA, . . .), alműfajok (HIEDELEMMONDA, történeti monda, .. .), A monda előadóművészeti irodalmi prózaepikai folklór műfaj, amelynek a hiedelemmonda alműfaja, amely tovább osztályozható egészen az egyes népköltészeti alkotásig, az egyes hiedelemmondákig. Megjegyzendő, eltérés mutatkozik annak megítélésében, hogy a folklór megjelenési formáira alkalmazhatók-e az irodalmi esztétikai kategóriák. M. Jousse és R. Jakobson olyan nagynak látják a különbséget, hogy folklór formákra az irodalométól megkülönböztető tipológiát javasolnak.

14 Voigt V. folklór esztétikájában a népköltészeti alkotások műfaj struktúráját a hivatásos művészetek analógiájára építi fel, ami valóban indokolt, ha elfogadjuk a népköltészeti alkotás létét és a műfaj jelenlétét a népköltészetben — amelyek meglévő tények. A népköltészeti alkotások ugyanazokból az anyagokból, az anyag művészi szerveződésének ugyanazon szabályai szerint jönnek létre, — az eltérés alkotáslélektani, értékelméleti —, ugyanazok az eszétikai törvényszerűségek érvényesülnek. Egyébként sincs más mérési, viszonyítási alap.