Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Néprajztudomány - Zentai, Tünde: Az ormánsági „szépasszony” helye a magyar néphitben

AZ ORMÁNSÁGI „SZÉPASSZONY" HELYE A MAGYAR NÉPHITBEN ZENTAI TÜNDE 1. A szépasszony fogalma, funkciója, a magyar nép szellemi műveltségében elfoglalt helye mind máig nem eléggé tisztázott. Fogalma, úgy tűnik, amorf kategória, amelyben a különböző hiedelemlényekről alkotott elképzelések keverednek. A „szépasszony" elnevezés ismert Dunántúl déli, délnyugati, az Alföld déli részein, Erdélyben és Palócföldön. Az alakjáról írt munkák közül a legjobb összefoglalás Kálmány Lajos tollából született, aki tanulmányában a szépasszony-hiedelem dél-magyarországi elterjedését még Szeged vidékére korlátozza.

1 Az eddigi vizsgálatokban a meghatározás kiindulópontját a tündér- vagy boszorkány-dilemma képezte. A szépasszony fogalma azonban szélesebb jelentéstartalmú annál, hogy a kérdés eldöntésével definiálni lehetne. Gyűjtőfogalom, amelynek magját a tündér és boszorkány kontaminációja alkotja, amihez különböző szellemlények, betegség, démon, kísértet, ördög, javas képzeteinek elemei tapadtak. Alakjának széles variabilitása több okra vezethető vissza: 1. A szépasszony névmegjelölést bizonyos félelmes, természetfeletti lények megnevezésére vonatkozó nyelvi tabu miatt fedőnévként alkalmazták. 2. A hiedelem kopása során alakjában hasonló funkciójú lények mosódtak össze. 3. Az antik mitológia továbbélő animisztikus elemei keveredtek kelet-európai hiedelemképzetekkel. 1. Tabu a — betegségdémonok — boszorkány — lidérc — ördög neveinek kimondása. Helyettük gyakran alkalmazott megjelölés a szépasszony, gonosz, rossz, nem tiszta, rontószellem, de néha a szépasszony név is tabu alá esik.

2 ,,A szépasszony nevet ez a természetfeletti lény félelemből kaphatta." — írja Kálmány Lajos.

3 1 Kálmány L., 1893. 239. 2 Hegedűs L., 1956. 108. 3 Kálmány L., 1893. 244. — Lásd ui. a kérdés részletes irodalmát, párhuzamait. Ipolyinál olvasható: ,,... szépasszonyok tálába hágott, így mondták, mert nem merték mondani, hogy rontás."

4 Bálint Sándor szerint: ,,A boszorkány szót egyébként szorongásból alig merték kimondani, helyette a bűbájos, szépasszony járta."

5 Gerenyesen (Baranya m.) azt tartják: „forgószélra nem szabad mondani, hogy boszorkány, hanem csak »szépasszonyok tálá«-t".

6 2. A szépasszony: — 2.1. boszorkány — 2.2. tündér — 2.3. betegségszellem — 2.4. a szél démona — 2.5. kísértet — 2.6. ördög — 2.7. ember — 2.8. szépasszony 2.1. A szépasszony boszorkány Kálmány L. arra a következtetésre jut, hogy ,,. . . a szépasszonyok a különböző ágú magyar népeknél különféle lényekké fejlődtek", hol boszorkányfélékké, hol tündérszerűekké, a Szeged-vidéki szépasszonyhitben mindkét hiedelemszereplő tulajdonságait felfedezi.

7 Róheim G. felfogásában a szépasszony a boszorkány euphemisztikus megjelölése.

8 Korzsek Zsuzsanna, boszorkánysággal vádolt asszony vallomása az elnevezés eredetére utal: „És közöttünk ollyankor egy sincs ruth, vagy vén személy, hanem mind szépnek látszik."

9 Boszorkány, asszonyi rontószellem a szegedi, a somogyi néphitről tudósító forrásokban.

10 Boszorkány, lidérc, gonosz szellem Háromszékben (Szinynyei József)

11

, rontó hatalommal rendelkező lények a hétfalusi csángóknál,

12 boszorkány O. 4 Ipolyi A., 1929. II. 203.; Kovács J. 1899. 43. 5 Bálint S. 1938. 143. 6 Zentai J. szíves közlése. 7 Kálmány L. 1893. 225—247. 8 Róheim G. 1925. 115. 9 Kovács J. 1901. 362. 10 S. Dobos I. 1962. 124.; Kovács J. 1901. 362; Bálint S. 1938. 143; 1957. II. 494. 11 Szinnyei J. 1897—1901. II. 537. 12 Gunda B. 1947. 281.