Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Néprajztudomány - Zentai, Tünde: A természetfeletti lények átváltozásának kérdése az ormánsági néphit összefüggésében

A TERMÉSZETFELETTI LÉNYEK ÁTVÁLTOZÁSÁNAK KÉRDÉSE AZ ORMÁNSÁGI NÉPHIT ÖSSZEFÜGGÉSÉBEN ZENTAI TÜNDE A magyar hiedelemvilágot jellemezve, Ortutay Gyula hangsúlyozza a természetfeletti, a természet és az ember egységét.

1 Ez az egység a babonás világkép keretei között létezik, amikor is a hiedelemképzetek rendszerbe foglalják, megszabják, irányítják a paraszti közösség társadalmi, gazdasági, szellemi életét. Az egység középpontjában az ember áll, aki gyakran áttételesen, természetfeletti hatalom segítségével akarja mind jobban birtokolni a természetet. Hiedelemrendszerét úgy alkotja meg, hogy a maga valóságos emberi világa és a természetfeletti lények világa közé közvetítőket iktat. A közvetítők a természetfeletti tudással és javakkal rendelkező emberek, a táltos (-garabonciás), a javas, a boszorkány, az ördöngösök és más tudományosok.

2 A hiedelemrendszer sokkal egységesebb annál, minthogy merev határokkal különíthetnénk el az egyes hiedelemszereplőket, vagy azok csoportjait, a hozzájuk fűződő hiedelemköröket. Még a természetfeletti erővel rendelkező emberek és a természetfeletti lények tulajdonságai, funkciói is keverednek. Vannak a hiedelemvilágnak olyan általánosabb vonásai, a természetfelettiségnck olyan megnyilvánulási formái, amelyek szinte valamennyi alakjára jellemzőek. Ilyenek az alakváltoztatás, a láthatatlanná válás képessége, a tüzes jelenés (táltos, lidérc, kísértet, halott, kincs tisztulása...), az időjárással, széllel való szoros kapcsolat (táltos, garabonciás, boszorkány, javas, szépasszony, - elsősorban halálukhoz, viaskodásukhoz, utazásukhoz - a kísértet, a visszajáró halott jelenéséhez kötve), az oldás és kötés, varázsolás, amelyek főleg a természetfeletti erővel rendelkező személyekre jellemzőek, viszont a kísértet a szépasszony (-tündér) is leköthetik a halandó erejét, a „látás" adottsága, és így tovább. A természetfelettiségnek egyik legáltalánosabb megnyilvánulási formája a hiedelemalakok átváltozási képessége. Különbséget kell mindjárt tenni a kifelé ható, másra irányuló átváltoztatás, elvarázsolás és a csak önmagára ható átváltozás (Verwandlung) fogalma között. Itt most az utóbbival kívánok foglalkozni. Az átváltozás képessége a néphit legősibb rétegeiből származó elem, lényege legkevésbé hordoz nemzeti tartalmat, minden nép. hiedelmében benne 1 Ortutay, 1940. 115. 2 Dömötör, 1964. 191. foglaltatik, csupán együttható tényezőivel együtt lehet jellemző etnikai sajátosság. Az átváltozások kérdése nyitott, megoldásra váró, a magyar folklór kutatásnak egyik adóssága. Egyes természetfeletti lények vizsgálata - így a táltos esetében - erre is kiterjedt, jelentek meg a problémát célzó munkák,

3 átfogó feldolgozása azonban mindeziedig nem történt meg. Dolgozatomban néhány kérdésfelvetéssel, ormánsági mondagyűjtésem ilyenféle értelmezésével szeretnék adalékkal szolgálni a későbbi megoldáshoz. Tisztázandó az átváltozás hitének eredete, az antik mítoszokkal való hasonlósága, kapcsolata, a hagyomány kontinuitása, közelebbről pedig, hogy mely mitikus alakokra jellemző elsődlegeséén, és melyekhez rendelődött később a hiedelem kopása során. A kérdésnek hatalmas történeti, kultúrtörténeti háttere van, amit e dolgozatban nem kívánok elemezni, csupán néhány példát idézek. Jól ismertek a pogány mítoszokból Dionüszosz kecske és bika alakjában, Démétér disznó és ló alakjában, Ozirisz disznó és bika képében, Virbius ló alakjában, Zeusz bikává változva/' A boszorkány átváltozásának szépirodalmi feldolgozást olvashatjuk a második század közepéről a római Apuleius tollából,

5 leírja, hogy a boszorkány bűvös kenőcse segítségével madárrá, szamárrá változik. A kereszténység első századaiból is maradtak fenn idevágó adatok. Egy apokryph iratban, a Testamentum Salomonis-ban a világbíró szellemek között vannak kutya-, szamár-, ökör-, madárformájúak az emberalakúak mellett.

0 A kutya alakú mondja el, hogy valamikor ember volt, sok rosszat követett el életében. Jézussal kapcsolatban jegyzik az evangéliumok, hogy az általa kiűzött gonosz szellem disznócsordába bújt. (Máté VIII.., Márk V., Lukács VIII.)

7 Az átváltozás általában csodás elem a népmesében, az élő néphitben, hiedelemmondákban napjainkig nyomonkövethető, a kutató bő forrásanyagra támaszkodhat. Az átváltozás hiedelme animisztikus, totemisztikus elképzelésekben gyökerezik.

8 A magyar néphit kutatásban Gunda Béla a táltos állat alakjában, a 3 Diószegi, 1952., 1957., 1958., Erdész, 1958. 4 Frazer, 1965. 261-272. 5 Apuleius, 1964. 72-76. 6 Heller, 1909. 205. 7 Heller, 1909. 203. 8 Beth, 1936/37. 1624.