Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)
Néprajztudomány - Zentai, Tünde: A természetfeletti lények átváltozásának kérdése az ormánsági néphit összefüggésében
2o8 ZENTAI TÜNDE népmesei hősök állatnevében (Fehérlófia, Medve Jankó . ..) a totemizmus maradványait látja, rámutat ezek állatőstől való származására. 9 Diószegi Vilmos a sámánizmusról és a magyar táltos hitről megállapítja, hogy mindkettő az animizmus egyik megjelenési formája. A táltos állatalakja mögött a lélek kettősségének hite húzódik, mely szerint az ember életlelke állat alakban önálló útra indulhat, amíg gazdája alszik. 10 A magyar lélekhit általánosabb vonatkozásainak vizsgálatakor Szendrey Ákos ugyanerre a következtetésre jut. 11 Ferenczi Imre az animizmus és az erdőkultusz összefüggését elemezve kifejti, hogy ezeknek az elképzeléseknek a magja az a hiedelem, mely szerint: ,, . . . a lélek a testtől független életet élhet s különböző tárgy, ember és áltat alakját öltheti magára." 12 A magyar hiedelemanyagot vizsgálva azt látjuk, hogy szinte valamennyi szereplője alakváltozó. a Megjelenhetnek állatként, növényként, tárgyként vagy láthatatlanul. Eltérés az átváltozások gyakoriságában, formakincsében mutatkozik. Legkevésbé a szépasszonyra, tündérre jellemző, állattá változásukról mindössze két irodalmi adat szól. 14 Ritka az átváltozás az ördöngösök körében, bár Szabolcs megyéből van tudomásunk olyan kocsisokról, akik lóvá változtak. 15 Eredetileg a garabonciás tulajdonságai közé sem tartozik az átváltozás, ezt a vonását a táltostól kölcsönözte. Az átváltozás motívuma variációkban leggazdagabb a boszorkány köré csoportosuló hiedelmekben. A boszorkány alakváltozásának lehetőségei szinte kimeríthetetlenek, a magyar anyagban azt látjuk, hogy majd minden állat alakját magára öltheti, de tárgyként való megjelenése is igen sokféle (kerék, lakat, szalmaszál, hordó, fazék, dézsa, furkó, bocskortalp, olló, cérnaorsó, hajasbaba...), előfordul növény, pl. szederinda alakjában is. 16 A boszorkány mellett legtöbb alakváltozata a visszajáró halottnak 17 és a kísértetnek van. 18 A táltos átváltozása eléggé körülhatárolt, szinte kizárólag a viaskodáshoz kapcsolódik. A felvett alakok száma szűk, legjellemzőbbek a bika, ló, gyakori a láng és a kerék. A javas, bár funkciója erősen rokon a táltoséval, - Dömötör Tekla megfogalmazásával élve jóindulatú közvetítő - megítélése a közösségben pedig részben a boszorkányéhoz hasonló, a ráruházott 9 Gunda, 1957. 63-69. 10 Diószegi, 1952. 349-352. 11 Szendrey, 1946. 34-46. 12 Ferenczi, i960. 17. 13 A készülő magyar és nemzetközi hiedelemmonda-katalógusban külön csoportot szentelnek az átváltozásnak, az elvarázsolt, alakot váltott lényeket, elsősorban a werwolf mondakört sorolva ide, más lények elváltozásáról szóló szövegek a lénynek megfelelő csoportba kerülnek. Lásd: Dömötör, 1964. 166-167., Hand, 1965. 444., Korner, 1967. 281. 14 Berze Nagy, 1940. III. 344. ; Ferenczi, i960. 13-14. 15 Ferenczi, 1957. 26. 16 P. Madár, 1967. 175. 17 Korner, 1970. 60. 18 Zentai, 1972. alakváltozatok száma, különösen a boszorkányéhoz viszonyítva, jóval kevesebb. Általában béka, kutya, ló. A lidérc ugyancsak megjelenik emberként, állatként, tárgyként (tárgyként mindig tűzkísérettel). A2 ördögnek jól ismerjük antropomorf és zoomorf változatait. - Az állatokkal való kapcsolatra utal a boszorkány szarva, farka. 19 - Megfigyelhető, hogy az áliatalakokra való átváltozás sokkal gyakoribb, mint a tárggyá válás. Tárgy alakját főként csak a táltos, a boszorkány, a lidérc és a kísértet szokta felvenni. Rengeteg adatunk van arra vonatkozóan, hogy melyik természetfeletti lény milyen alakot képes felvenni, viszont nagyon kevés arra vonatkozóan, hogy az átváltozás miként történik. A szövegekből legtöbb esetben csak annyi derül ki, hogy átváltozott, vagy ilyen-olyan alakban volt jelen, követte el tettét. Űgy látszik, több hiedelemalak esetében az átváltozás csak elhatározás, akarat dolga, vannak azonban olyan adataink, amelyek arról tanúskodnak, hogy máskor az átváltozás bizonyos szabályok szerint, segédeszközzel történik. Egy cigány adat szerint a garabonciás háromszor földhöz veri magát, így változik piros kakassá. 20 A kalotaszegiek hite szerint a csordásfarkas három kecskebukát vet, így alakul farkassá. 21 A segédeszköz lehet bűvös kenőcs, repülőir, elsősorban a boszorkány esetében. 22 A csordásfarkas átváltozásának eszköze: ,,. . . nyírfából vagy istenátkoztatüskéből, karácsonyeste készített abroncs, amelyen háromszor kell átbújniok, éspedig a mesgyén, . . ," 2,! A kifelé irányuló változtatás eszközei lehetnek a szó (varázsszó, ráolvasás, átok), 24 legismertebb a boszorkány kantárja, amelynek segítségével lóvá változtatja az embert, 25 az ördöngös pap bűvös kört, ,,várat" kerít, annak segítségével varázsol porba rajzolással kocsit, csutkából sertést, 26 a tudós kocsis pálcájával szalmával kitömött bábból lovat. 2/ 19 Diószegi, 1957. 57. 20 Bosnyák-Buzás, 1958. 4. 21 Szendrey Zs.-Szendrey Á., 1940. 321. 22 Diószegi, 1957. 59.; Szoboszlainé, Raffay A., 1952. 9.; Sok adat szól a boszorkányzsírról a boszorkányperek anyagában. Oláh Mária Csongrád megyei perében olvashatjuk 1758-ból: „Változtam számlalhatatlan sokszor oktalan állattá, mind Kutyává, Macskává, Lóvá, csak Zsírral kellett magamat meg kenni, az után a mire volt akaratom azzá váltam." Schräm 1970. 344. Lásd uo. a következő lapokon: 233, 250, 259. 319. 337. ЗЗ8. З42, 392, 408, 433. 524, 541, - П. 172, 256, 307, 308, 712. 23 Szendrey, 1940. 321. 24 Solymosy, 1937. 385.; Cs. Pócs É., 1963. 565-612. 25 Jól ismert a lóvá változtatott és megpatkolt boszorkány igen elterjedt, sztereotip mondatípusa. A boszorkányok gyülekezetével kapcsolatos, amely Magyarországon a késő középkorban kialakult, nyugat-európai jellegű boszorkány fogalom tartozéka. (Korner, 1969. 205.) Ezek a mondák kétszeri átváltozásról szólnak. A boszorkány átváltoztat egy személyt lóvá, de az túljár az eszén, és a boszorkányt változtatja, most már ő, lóvá. Az átváltoztatás eszköze mindkét esetben a kantár. Solymossy szerint a kantár segítségével történő lóvá varázsolás pogánykori hiedelem maradványa. (1943. 377.) Ennek alapján magyarázza O. Nagy ,,lóvá tesz" szólásunkat. (1957. 237.) 26 Kiss, 1937. 140-141. 27 Ferenczi, 1957. 79.; Luby M., én. 181.
