Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)
Helytörténet - Kopasz, Gábor: Régi pécsi kézműves mesterségek
RÉGI PÉCSI KÉZMŰVES MESTERSÉGEK 173 A szabályzat első pontjai egyházias jellegűek; megszabják a céhtagok templombajárását. A tanoncnak a felvételhez be kellett szerezni születési bizonyítványát származása igazolása céljából, s szerződésekor 32 aranyat kellett a céhládába befizetni. Ha mester fia volt az illető, csak 3 tallér volt a befizetendő összeg. A felszabaduló tanonc segédlevelet kapott, a mestervizsga alkalmával pedig természetesen mesterremeket kellett készítenie. A mestervizsga letétele után következett a mesterasztal adása (étkezés). A szabályzat részletezte, hogy milyen magatartást kell a tanoncnak tanúsítani a mesterrel és családtagjaival szemben. Mindenkinek, tanoncnak, legénynek, mesternek kellő tisztelettel kellett viseltetnie a céh, mint testület iránt. A szabályzat intézkedett a céhláda felől is, valamint a vidéki vagy filiális mesterekről. A mézeskalácsosok és viaszöntők céhszabályzata eredeti szövegében nem maradt meg, de megtalálható a céhkönyvek között az 1823. évi céh-privilégium német nyelvű tárgyalási jegyzőkönyve. Ebből kitűnik, hogy a tanonc leszerződésekor - budai mintára - 50 forintot kellett a céhládába befizetni. A privilégium a tanoncidőt 4 teljes évben szabta meg. A tanoncfelszabadítási taxa 8 arany volt. A segédek negyedévenkénti összejöveteleik alkalmával fizették be a segélytaxát, személyenként 10 krajcárt, amely a beteg és vándorló legények céljait szolgálta. A mestereknek és segédeknek minden összejövetelük alkalmával együttesen - ugyancsak budai mintára bizonyos összeget kellett a főcéhmesternek lefizetni. A kereskedők céhszabályzata nem a céhes iratanyagban, hanem a Baranya megyei közgyűlési iratokban található meg. 19 III. Károly adta ki 1716ban, s 24 artikulusból áll. Másolatban maradt meg. Olyan árukat is felsorol, - sok esetben magyar nyelven - amelyekből következtetni lehet az akkori forgalomban levő árucikkekre, öltözködési darabokra. Ilyenek a karmazsin, kordovány, szattyán, bagaria, francia rássa, posztó rássa, korona rássa, mozolány, szepesi pokróc, csujtár, paplan, pruszlik, schlaffrok. A céhbeli kereskedő halála után üzleti joga a feleségére, örököseire szállt át. Ha egy jól begyakorolt kereskedő Pécsett akart letelepedni és eziránt kérvényt nyújtott be a magisztrátushoz, a határozatot a városbíró hozta meg, alkalmazkodva a kereskedők testületének szabályaihoz. 20 Ha a céhen belül a vitás ügyeket a céh vezetősége a felek megelégedésére nem tudta elintézni, fellebbezni lehetett a városi tanácshoz, vagy a püspökhöz, mint földesúrhoz, vagy annak jószágkormányzójához. A céh tagsága maga döntött arról, hogy szaporítsák-e a céhtagok számát, vagy pedig ne. A taglétszám szaporítását a céh mindig a tagok érdekeitől tette függővé. A felsorolt szabályzatokon kívül is voltak még céhszabályzatok, sőt minden működő céhnek volt 19 Baranya megyei Levéltár. Baranya m. lt. II. 50/1716. kgy. sz. 20 Uo. I. 52/1750. kgy. sz. szabályzata, s ugyanúgy céhládája is, amelyben szabályzatukat őrizték. Ezek a céhek megszűnése után egy-egy céhtag családjánál, vagy leszármazottainál kallódtak el. Megvoltak a pécsi pokrócosok céhének artikulusai is 1769-ből. A pokrócosok céhe is úgy működött, mint a többi céh. Itt szerződtették a pokrócos tanoncot és itt szabadították fel a segédet. A segéd munkábalépését, vagy alkalmazásának megszűnését is be kellett jelenteni a céhnek. A céhszabályzat a céhen belül szinte minden feladatra, kérdésre normát tartalmazott. A pokrócosok gyártmányaikkal Pécs város iparának hírét-nevét öregbítették. 21 Voltak olyan szabályok is, amelyeket a városi tanács hozott és minden céhre kötelezők voltak, vagy amelyek a céheken belüli szokások alapján alakultak ki. Ilyen volt többek között, hogy a vándorló mesterlegény vándorkönyvét láttamozta a főcéhmester és a rendőrkapitány. Ha egy szegény, magárahagyott ifjú szerződött le tanoncnak, a szükséges dokumentumok, elsősorban a születési anyakönyvi kivonat beszerzési költségeit a városi tanács fizette ki, sőt a tanoncnak ruhasegélyt is adott. Árva tanonc szerződésekor, ha volt rokona a céhbeli mesterek között, a rokon fizette ki a tanonc helyett a szabályzatban megszabott taxát. A mohácsi filiális céheknél az is szokásban volt, hogy amikor a tanoncok felszabadultak, a segédlevelük kiállításakor volt mesterük fizette ki a céhládát illető pénzösszeget, de ezt munkájukkal le kellett dolgozniok. Az idősebb magános özvegyasszony műhelyét vezető segéd már jó előre beterjesztette a céhez felvétel iránti kérelmét az özvegy halála esetére. Sokszor félévtized is elmúlt, amíg a kérelmezőt a mesterek közé inkorporálni lehetett az özvegy elhalálozásával. Az új mestereknél megszabták azt is, hogy milyen céhösszejöveteleken vehetnek részt és mely összejöveteleken nem jelenhetnek meg. Ebből arra következtethetünk, hogy a céhbe felvett új mester gyakorlatilag csak évek múltán vált teljes jogú céhtaggá. Céhszokások alapján bizonyos házimunkát is megszabtak a céhen belül a tanoncok részére, amelyet egyébként a hivatalos céhszabályzatok nem tartalmaztak. Pl. az inasnak szombatonként meg kellett mosni a gazdaasszonynak, a mester feleségének a lábát. Azonban csak térdig volt szabad mosni, térden felül nem. A mulatozásokat és az ezek következtében előforduló munkamulasztásokat nemcsak a céhszabályzatok tiltották, hanem ezek ellen szigorú intézkedéseket hozott a pécsi városi tanács is. Szigorú határozatot adott ki a társpohár áldomás, a barátságpohár és más mulatozások ellen, amely különösen a süveges segédeknél volt szokásban. 22 A német szabó és cipész legények a vasárnapi mulatozások következtében ugyancsak nem dolgoztak hétfőn, hanem önkényesen munkaszünetet tartottak. A városi tanács elítélte a mesterlegények ,,Blau Montag" tartásának 21 Kékei E. : A pokrócos céhről. - Pécsi Napló, 1899. febr. 26. sz. - 4. old. 22 Baranya megyei Levéltár. Pécs v. lt. 715/1781. közig. sz.