Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Helytörténet - Kopasz, Gábor: Régi pécsi kézműves mesterségek

ïli KOPASZ GÁBOR céh szabályzatokból is kapunk általános adatokat. E céhszabályzatok általában irányelveket tartalmaznak a céhbe való felvételről, a céhtagokról, a céhbeli mesterek számáról, a tanoncokról, ezek szerződtetéséről és felszabadításáról, a mesterlegények vándorlásáról és a céhekkel kapcsolatos egyéb dolgokról. Ezen céhszabályok vagy teljes szöveges példányok, vagy ezek kivonatai, vagy esetleg csak a céhekre vonatkozó iratokban a céhszabályzatra való utalások. Bár a borbély-sebész céh iratanyagában nincs céhszabályzat, vagy céhprivilégium, egyéb iratokból kitűnik, hogy a XVIII. század második felében Mária Terézia rendelete alapján a chyrurgus legénynek a vándorló évek eltelte után a monarchia valamelyik egyetemén is vizsgát kellett tenni. Enélkül a városi polgárok és a borbély-sebész mesterek testületébe (in Coetum Gremialium Civium ac Magistorum Chirurgorum) felvételt nem nyerhettek. Ezért nem teljesítette Pécs város tanácsa 1776. októberben bizonyos Szeel János pécsi borbélynak a céhbe való felvétele iránt benyújtott kérelmét. „Elvégeztetett: Minthogy az instans iderekesztett, Felséges Asszonyuktól kegyesen kiadatott Instrukció szerint, melyben az foglaltatik, hogy akik a Borbély Mesterséget Őfelségének Tartományiban űzni kívánják, valamely Universitasban megexamináltassanak, ha valaki az exament végbe nem vitte volna, annak okáért addig, míglen ezt azon instructio szerint végbe nem viszi, kérésének hely nem adathatik."

16 Ugyanígy bírálták el két évvel később Brezits József borbély-sebész lejcny céhfelvételi kérelmét is.

17 A céhkönyvek között megtalálható a cipészek céh szabályzat a, amelyet Pécs püspöki földesúri város bírája és tanácsa adott ki. A szabályzat 18 artikulusból áll. A zárószövetgrész után látható Pécs város viaszba nyomott pecsétje, amelynek középpontjában a székesegyház képe van elhelyzeve négy tornyával, körirata pedig: „Sigillum civitatis Quinque Ecclesiensis, 1705." E német nyelvű szabályzat vonatkozott a Baranya megyében működő összes cipész céhekre. Előírta, hogy a cipészinasok szorgalmasan tanuljanak, megtiltotta nekik a vendéglőbe járást és intézkedett ellátásukról. Megszabta a segédek bérezését. Kötelezte a mestereket a munkával, segéd- és tanonctartással kapcsolatos szabályok betartására. A fésűsök privilégiumát I. Ferenc király adta ki 1818-ban és 49 cikkelyt tartalmaz. Az oklevél bevezető és zárószövege latin, az 1-49. cikkelyek szövege német. Az 1-9. cikkek szólnak a tanoncokról, a 10-20. cikkek a segédekről, a 21-28. cikkek a mesterekről általában, a 29-35. cikkek a mesterek kötelességeiről, a 36. cikk a céhbeli halottak temetésén való megjelenésről és a halottak kikíséréséről, a 37. az özvegyekről, a 38-42. cikkek a céhösszejövetelekről, a 43-49. cikkelyek a fő- és alcéhmester 16 Uo. 364/1776 jkv. sz. 17 Uo. 421/1782. jkv. sz. választásáról. Maga az oklevél általában német nyelvű, csupán a bevezető és záró rész szövege latin. A tanoncokra vonatkozó cikkelyek megszabták, hogy a mestereknek tanoncot csak a főcéhmester (elnök) tudtával lehet felvenni. A tanonc 3 hétig próbaidőn volt, s maga a tanoncidő pedig 3 évig tartott. Ha a mester időközben meghalt, a céh vezetőségének kellett elbírálni, hogy a tanonc képzése a hátralevő tanoncidőben biztosítva van-e az özvegy műhelyében, vagy pedig másik mesterhez kell átirányítani a tanoncot. Amikor a tanonc felszabadult és megkapta a segédlevelet, ennek másolati példányát adták ki a részére, mert az eredetijét a céhládában kellett megőrizni. A segédek részére a szabályzat előírta a kötelező vándorlást. Megtiltotta nekik, hogy akár hétfőn (Blau Montag), akár más munkanopokon munkaszünetet tartsanak. Megszabta a mesterremek elkészítésének módját. A mestereknek megtiltotta a szabályzat, hogy más mesterek legényét magukhoz csábítsák. Ha egy mesternek nem volt segédje, betegsége esetén a többi céhbeli mester kisegítette. Ha egy céhbeli mester, legény, vagy tanonc meghalt, a céhtagok kötelesek voltak részt venni a temetésén. Özvegy mesternének jól képzett és jó erkölcsű segédet kellett üzletében alkalmazni, s ha ilyet az özvegy nem ismert, a céh vezetősége ajánlott neki. A szabályzat intézkedett arról is, hogy a városi tanácsbeli céhkomisszáriusok hány céhre ügyeljenek fel és mi a feladatuk. A céhládának legalább három kulcsának kellett lenni, amelyből egy volt a céhkomisszáriusnál, egy a főcéhmesternél, egy pedig az alcéhmesternél. A céhszabályzatot a jó rend fenntartása és az ipar folytatásának zavartalan biztosítása céljából adta ki az uralkodó. A kőművesek és kőfaragók céhszabályzatát Mária Terézia adta ki 1772-ben, hogy ezzel is a céhbeli rendet előmozdítsa (,,... praesentati certi quidam Cehales Articuli pro meliori inter eosdem servando ordine concinnati.. ."). Az oklevél 16 pontból áll, bevezető és zárószövege latin, az 1-16. cikkelyek szövege német nyelvű. Rendelkezett a főcéhmester megválasztásáról. Ha valaki felvételét kérte a céhbe, be kellett nyújtani születési bizonyítványát. A mesterremek elkészítésekor a városi tanács komisszáriusának is jelen kellett lenni a bíráló bizottságban. Intézkedett a céhszabályzat a segédvizsgák és mestervizsgák letételekor, vagy a céhbe való felvételkor a céhládába fizetendő összegekről. Ha mester, vagy segéd megbetegedett, az anyagi segítés eszközeit a céhnek kellett előteremteni. Ha egy céhbeli mester meghalt, özvegye műhelye részére a céh megfelelő legény kijelöléséről gondoskodott. A mészárosok céhszabályzatát 1713-ban III. Károly bocsátotta ki német minta szerint, hogy ezzel a pécsi mészáros mesterek céhében a jó rendet szolgálja.

18 A szabályzat 68 pontból áll. A bevezető és záró szövege latin, az 1-68. cikkelyek német nyelvűek. 18 ,, . . . praesentati certi Quidam Cehales Articuli Germanico Idiomate pro meliori inter eosdem magistres Laniones, in Praefato Contubernio servando ordine . . ."