Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - Zentai, Tünde: A kísértet és a visszajáró halott epikus megjelenítése Ormánságban

A KÍSÉRTET ÉS A VISSZAJÁRÓ HALOTT EPIKUS MEGJELENÍTÉSE AZ ORMÁNSÁGBAN ZENTAI TÜNDE „... öregedő éveimben ugyancsak egy vén udvarházban ütöttem fel tanyámat, ahol a szél zúgása, jajgatása, mesemondása emberi nyelven hallatszik, a holdvilág a fák hegyére telepedik, ködbe borul a folyó, meszsze eltávolodik Buda, éjfél van, a kisértet végigmegy a szigeten... Vajon csakugyan örökre meghalnak a holtak?' (Krúdy Gyula: Álmoskönyv) Az ormánsági nép hiedelemvilága jelentős teret szentel a visszajáró halottak és kísértetek mitikus alakjainak. A róluk szóló elbeszélések kiemelkednek elterjedtségükkel, epikus megformáltságuk magas fokával. A hagyomány hordozói a halottakra és kísértetekre vonatkozó kérdésekre szinte kivétel nélkül mondával vagy történettel válaszolnak, ugyanakkor egyéb „dramatis personae"-ra vonatkozó gyűjtéseim tetemes hányadát fragmentumok és definíciók teszik ki.

1 A helyszíni kutatások eredménye mennyiségileg, minőségileg gazdag és változatos népköltészeti anyag. Részben épp az anyag gazdagsága inspirálta témaválasztásomat, részben az a tény, hogy kísértet monda- és hiedelemkör a magyar folklór kutatás elég mostohán kezelt területe.

2 Munkámmal szeretnék hozzájárulni a tisztázatlan kérdések megoldásához, valamint az ormánsági mondák bemutatásával 1 Ormánság huszonöt falujában gyűjtöttem hiedelmet, elsősorban hiedelemmondákat 1968. és 1969. nyarán, összesen 284 db mondát, történetet jegyeztem föl. A szövegek túlnyomó része a „Természetfeletti (mágikus) javakkal és erővel rendelkező emberek"' csoportjába sorolható (1.19 monda), ezen belül is a „Boszorkány" alcsoport dominál. Emellett mennyiségileg legjelentősebb csoportok a „Kísértetek" (46 monda) és a „Halál és halottak" (42 monda). Ez a megoszlás hozzávetőleg híven reprezentálja az egész magyar hiedelemmondakincs megoszlását. 2 Ismeretes, hogy a kutatás irányát és intenzitását nem az egyes hiedelemkörök vagy mondacsoportok gazdagsága szabta meg. A táltoshagyományok vékony rétegének szinte teljes feltárása mellett a mennyiségileg olyan jelentős csoportokról, mint a „Kísértetek", „Halál és halottak", „Boszorkányok", viszonylag keveset tudunk. Lásd a hiedelemmondák csoportjainak százalékos megoszlási statisztikáját: Korner T. 1967. 283. a „Halál és halottak" és „Kísértetek" csopoitok szélesebb körű megvilágításához. A vizsgálatok célja azonban elsősorban fényt deríteni az ormánsági kísértet- és halattak mondakörének jellegére, a magyar népköltészetben elfoglalt helyére, eltérő sajátosságaira. A két mondakör anyagát elemezve azonnal szembeötlő jelenség, hogy az ormánsági nép nem érzi határozottan a főszereplő mitikus alakok különbségét, helyesebben, tudatosan nem vagy alig tesz disztinkciót közöttük. Képzeletében a kísértet és a visszajáró halott funkciója, eredete gyakran összetapad, de elsősorban a kontexusban szereplő megnevezés a megtévesztő, amely egyáltalán nem érzékelteti a két alak diszparitását. Azért merjük megkockáztatni a „megtévesztő" jelzőt, — a népi felfogás autentikus volta ellenére — mert minden átfedés mellett, a funkció, a jellemvonások és az eredeztetés alapján mégis kielemezhető a kísértetek elkülönülő csoportja. Tulajdonképpen azzal a folklórban egyedinek nem mondható jelenséggel állunk szemben, amikor a név és a fogalom nem fedi egymást teljes egészében.

3 Ha kitekintünk az európai illetve az egyéb magyar anyagra, azt tapasztaljuk, hogy ez nem specifikusan helyi megnyilvánulás, a jelzett mitikus alakok elhatárolása másutt sem egyértelmű. Az európai folklór-kutatásnak is egyik komoly problémája a kísértet körvonalazása, a halottaktól való különválasztása. Nem mindenki ért egyet W. Mannhardt felfogásával, aki azzal, hogy a kísérteties alakok körül kialakult hiedelmet az erdőkultusz egy rétegének tekinti, állást foglal a kísértet szellemlény volta mellett.

4 A Handwörterbuch des deutschen Aberglaubens dilemma formájában fogalmazza meg a kísértet lényét, választhatunk a két alternatíva között, hogy elholtak lelkeinek avagy szellemlények egy bizonyos kategóriájának tekintsük-e.

5 A definiálás szükségessége élesen a hiedelemmondakatalógusok szerkesztésének munkálatai folyamán vetődött fel. Stith Thompson Motif-Indexé3 Peeters, К. С 1964. 43—48. 4 Mannhardt, W. 1904. I. 3—4. 5 Handwörterbuch des deutschen Aberglaubens. „Spuk" címszó, VIII. 345—346.