Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - †Zentai, János: Baranya magyar főkötői

250 ZENTAI JÁNOS A főkötő viselete mindjobban háttérbe szorult, pedig régebben menyecske főkötő nélkül az utcára sem mehetett ki, megszólták volna. A 30-as években meg is szűnt teljesen, bár a népviselet még tovább élt valamivel. Az utolsó évtizedekben a főkötőt is csak az első gyerek születéséig hordták. Zengővárkonyban még 1934-ben is volt, aki nagy ünnepen feltekerőzött. Főkötőt utoljára kb. 1943-ban tettek fel újmenyecskének. Emlékezet szerint, valamikor az öregasszonyok halálig viselték, sőt ezzel is temették el őket. Mohácson, ahova a parittyafőkötő nem jutott el, a régi típusú élt végig. Viseletében is volt bizonyos eltérés a másiktól. Méretében, már láttuk, nagyobb volt. Az ünneplős fátyolfékötő volt (fátyolszerű anyagból, tüllből készült). A homlok feletti szalag rendszerint bársony > csécocsel (farkasfog) szegélyezve; persze mindig fekete színben. Hímzésmódja nagyjából ugyanaz volt, mint a másiké, ízléses sárközi hímzés, talán kissé zsúfoltabban. A hímzést itt helyben készítették. Nagyon híres hímzőasszonyaik voltak (pl. Karancsi-Szabó Áronné). A viseleti időszak végefelé itt is kezdett megjelenni a színes dísz — islang, hímzés. — A homlokbársony felett fényes csík, ún. sík volt. Fiataloknál a főkötőre, a homlokszalag fölött, három párhuzamos sorban, három-négy cm széles, csipkézett szélű piros pántlikát kötöttek, úgyhogy alatta alig látszott a főkötő. A féketőmazzag végére itt is színes gyöngyökből összeállított bojtszerű sallang-ot kötöttek (az, mint a többi hely csafringja), amelyik egészen a far alá ért le hátul, a hátpántlikán túl. A tekerőző helyett itt fehér tilángli kendőt szoktak kötni az új menyecskék a főkötő fölé, A főkötő divatja Mohácson a századforduló táján általában megszűnt, bár néhány hagyómányőrzőbb asszony viselte még tovább is. (Pl. az egyik adatközlő — Harcziné Tasi Éva — 1907-ben ment férjhez, még pár évig viselte. MECSEKI FÖKÖTÖK Baranyának az egyetlen katolikus magyar néprajzi csoportja, melynek női népviseletéhez hozzátartozott a főkötő — a kelet-mecsekalji (40. kép). Ez a néprajzi csoport a Keleti-Mecsek délnek nyúló völgyeiben, valamint a Mecsek előtti dombok közé települ falvak lakóiból áll; két község — Egerág és Kisherend — messzebb delié, elszakadva a tömbtől. Összesen tizenöt falu. Legismertebb, legtöbbet emlegetett közülük (Püspök-)Bogád, Hosszúhetény, Berkesd. A terület közvetlen Pécstől északkeletre fekszik, sőt néhány települését (Mecsekszabolcs, Somogy, Vasas) újabban már hozzá is csatolták a városhoz. 40. kép Ez a néprajzi csoport Baranya, de talán egyúttal az egész magyarságnak is, legdíszesebb népviseletben járt, elsősorban nőtagjai. Az eddig tárgyalt — négy református — főkötőnél láttuk, hogy azok rendszerint jellemző külső jegyei is az illető néprajzi csoportnak. A mecseki főkötőknél más a helyzet. Az előbbieknél — kivéve a sárközit, ahol mint láttuk, még élt a régi típusú az új mellett (Mohács esetében), alig van némi eltérés, egységes típust mutatnak. Kelet-Mecsekalján három főtípust találunk, ezeken belül is több változatot. Van itt is egj^ régebbi típus, de az újabb típusok — mert van kettő is — régebbiből való származtatása nem bizonyított olyan egyértelműen, mint a sárközi esetében. Ezen az aránylag kis területen nemcsak időbeli, de területi eltérések is vannak, mégpedig — különösen a főtípusokban — elég kirívóak. Megkülönböztetésül megjelöljük, elnevezzük a különböző típusokat. Minthogy ezek olyan nagyon elütnek egymástól, külön is kell őket ismertetnünk. Az egyik típus — A betűvel jelöljük — a legrégebbi; ezt vizsgálatunk idején már alig ismerték. A következő — B-típus — viszont nem terjedt el az egész területen. A harmadik — C-típus — pedig csupán, az előbbieken kívüli, négy községben — Berkesd, Eilend, Pereked, Szilágy — hordott. Eltérés mutatkozik az egyes típusokon belül is. Amennyire még ismerjük az A-típust, az sem volt teljesen egységes. A B-típuson belül különösen sok a változat; időbeli és térbeli variáns egyaránt található. A formaváltozat annyira szembeötlő, hogy a B-típuson belül egészen jól elkülöníthetők I. II. III. altípusok. Ez a változás inkább időbeli, de ezeken belül további térbeli