Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Művészettörténet - Aknai, Tamás: Szecessziós sajtógrafika

SZECESSZIÓS SAJTÓGRAFIKA 353 már nem a gótikus profilok persziflázsa, hanem a modern épület vasszerkezetének magasba lendűlő izgatottsága, mindent felkiáltójel előtt állító szenvedélyesség. Walter Crane a kívülről látó szemével ítéli meg a magyar díszitőstílust.

18 „A századvég művészete román-gotikus-flamboyant-reneszánsz túlcsapongás, ám a magyaroknak a korszerű virágdíszítésben való kimeríthetetlen fantáziájuk — bár típus és forma szerint perzsa — a higgadtabb angol ízlésre a nyugtalanság benyomását kelti. A díszítmények visszavezethetők a müncheni, párizsi előképekre, sőt a japáni és angol rajzmodor is fellelhető bennük, a karakterisztikus magyar érzés ott van, uralkodik és elhatalmasodik az összes befolyások felett." Észrevehetően tiszteli Walter Crane a népművészetet feltérképező ethnográfus erőfeszítéseket, valamint azt, hogy hazánkban tulajdonképpen nagyon könnyen, szinte természetesen vonult a grand artba a népművészet, a késői polgárosodás eredményeként. A népi fogantatású grafikai művészetért, tipográfiai ökonómiáért tett sokat a gyomai Kner, békéscsabai Tevan nyomda, Kozma Lajos, Bíró Mihály, Tábor János, Lukács Kató, Gróf József. Csabai Lajos, Vágh Gusztáv. Az iparművességbe kisebb léptékű áttétellel érkezett a népi ornamentika, mint a festészetbe, vagy plasztikába (ahol szinte észre sem lehetett venni). Amennyiben direkt úton, reflexiókon keresztül kerültek oda, érthető és kézenfekvő anyagból, szerkezetből származó disszonanciákat is jelentettek.

19 De mindenképpen túlmutattak a tiszta szecesszió kozmopolita nyelvezetén. ,,Az igazságnak azt tartom; nem szabad bennünket oly kishitűekké tenni, nem szabad az esetleges tévedésektől félve sajátunkat is odadobni és letagadni azért, hogy a nagyvilág tán nem lesz velünk azonnal egy véleményen. A magyar ma már nem tud, vagy nem akar annak örülni, hogy magyar. Önérzetet nekünk csak a magyar nemzeti jellegű műveltség adhat, csak az konzervál, csak az óvhat meg az elpusztulástól. Nekünk a kozmopolita műveltség a halál.. ."

20 Sajátosan forgalmazta a történelem a fenti fogalmakat. A századforduló kozmopolitának titulált stíluseszményei egész sor európai méretekben jelentős felfedezést sodortak magukkal, melyeken a húszas-harmincas években valóban 18 Crane az 1898. év iparművészetéről cikket írt a Magyar Iparművészetbe. Nikelszky Géza exlibrisén Crane 1900-as pécsi látogatása tiszteletére, egy Crane-figurát felhasználó jelenet van. ROMVÁRY Ferenc: A pécsi exlibris története. JPM Évkönyve. 1965. Pécs. 19 I-IUSZKA József. Replika az ornamentikáról. Magyar Iparművészet. 1898. 20 HUSZKA, Magyar Iparművészet. 1898. 77. felesleges teher a szecessziós forma, és a felsejlő kultúrtörténeti periódus, mely a szecesszióra ráépült; (az izmusok, proletárforradalmak reformjai stb.) el kellett, hogy utasítsa a milleneum hangoztatta erőszakos magyarosítás kívánalmait. A periódusok egymásbafolyásának bizonyítéka néhány európai nagyságú magyar mester saját stílusának kialakulása, Rippl-Rónaié, Csontváryé, Gulácsyé. A század harmadik, negyedik évtizedét megértő mesterek pedig mindannyian a szecesszió választóvízén 'keresztül érkeztek ahhoz az állomáshoz, amelyben a tipográfiai megformálás, kommunikációs igény és a szöveg tartalom-téma összefüggései harmonizálni tudtak egymással, (pl. Amicus kiadó tervei)

21 Plasztikában Beck ö. Fülöp, grafikában Bíró Mihály és Kozma Lajos a tehetségük által biztosított túlélők, akiknek művészetét nem látványos ars poétikák, hanem megfontolt, gyakorlat kialakította elvek, elméletek irányították, melyek túl is mutattak a szecesszión, mely mindazonáltal megbélyegezte gondolataikat. A húszas évek letisztultabb hazai avantgárd mozgalmában ez a kontinuitást jelentette.

22 A nyomdászatban és sokszorosított grafikában előképekkel a mathieldenhöheni Ernst és Ludwig Hessen (1901) tevékenysége szolgált, akik a tipográfiai megfogalmazást a szedés, keretbe helyezés geometrikus rendjéhez igazították, az ornamentális motívumokat pedig — miután kiiktatták a betűöntődéi kővignettát — célszerűnek látszott vízszintes és függőleges variációkban elhelyezett hasábokkal helyettesíteni. A Magyar—Osztrák nyomdai érdekeltségek jelentős anyag és pénzmegtakarítást értek el a sajátkezűleg vésett díszítmények alkalmazásával, sokasodtak a mechanikus úton előállított motívumok, melyek igazában már csak a szecessziós betűformákat zárták közre.

23 Az alkalmazott művészetek általánossá válása nagy terheket rótt a kivitelezésre hivatott mesterekre is. A nyomdászatban nagyon korán megjelent már (Táncsics Nyomdász Betegsegélyzője után) a Pest- Budai Nyomdászok Önképző Egylete (1866), amely 1869-ben kiadta a Typographies 1881-ben a szakma magyarosítása érdekében megalakították a Budapesti Nyomdászok Társaskörét. 21 SZÍJ Rezső: Az Amicus és Reiter László. Művészettörténeti Értesítő. 1968. I—II. 58. 22 Máshol is, pl. a Bauhausban. Breuer, Forbát, Molnár ars poétikája IS ex szecesszióban gyökerezik. 23 AUGENFELD Miksa a Mesterszedés című könyvében (Gyoma. 1903.) írta, hogy a tipográfiai stílus kialakításában, — ha az nyomdászra hagyatott — nem kerülhet más használatára sor, mint körzőre és vonalzóra. Ezek segítségével minden műhöz lehet díszítményt készíteni.