Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Művészettörténet - Hárs, Éva: Martyn Ferenc és a „Párizsi iskola” (1926–1940). Részlet az életmű monografikus feldolgozásából

MARTYN FERENC ÉS A „PÁRIZSI ISKOLA" (1926—1940) 337 tette

10 — törzstagjai közé választotta s műveiből egy mappa kiadását tervezte. Ha ekkor Budapesten marad, bizonyára köréje gyűlt volna a fiatal festőbarátok jelentős csoportja.

11 Martynt azonban nem elégítették ki eddigi eredményei. Kiállításának sikere, népszerűsége inkább zavarta, mintsem örömmel töltötte volna el s amikor önmaga elismertetésére itthon a legkedvezőbb alkalma kínálkozott, sietve menekült vissza Párizsba. — Folytatta megkezdett munkáját. Egyidejűleg két sorozat rézkarcot készített, egyik hazai, másik párizsi világából merítette mondanivalóját. A két mappa nj^omdai megjelentetését is tervezte, s Münchenben remélt hozzá kiadót találni. Emellett nagyméretű olajfestmény-kompozíciókon dolgozott, egy-egy évben tizenöt—tizennyolc, feltehetően elvont festménye készült el az úti feljegyzések, tájképek, portrék és rézkarcok mellett. Műveivel rendszeresen jelentkezett a hazai tárlatokon. Amint a „Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társasága" évente kétszer megrendezett kiállításainak katalógusaiból kitűnik, a Pécsett szereplő művek nagyobb része alakos ábrázolás, vagy tájkép volt, a nonfiguratív kompozíciókból Pécs közönsége csak ritkábban láthatott. Martyn a Pécsre küldött művek válogatásánál nyilván a kiállítás uralkodó hangjához kívánt alkalmazkodni — a legjóbbakkal együtthaladva, a többiektől nem különválva. Bár a kiállítók nagyobb része a helyi nesztorokból verbuválódott, a harmincas évek katalógusaiban gyakran találkozunk Egry József, Domanovszky Endre, Klie Zoltán, a ,,Bauhaus"-os Stephan Henrik nevével, vagy az építészek között Molnár Farkas (Bauhaus), Kőszeghy Gyula, Gosztonyi Gyula rajzaival, vagy épületterveivel. A helyi művészek közül ezidőben főleg Gábor Jenő, Gebauer Ernő, Pécsi Pilch és a Zsolnay gyár tervezői és szobrászai: Nikelszky Géza. K. 10 „... A KUT kiállító bizottsága rendkívül lelkesen fogadott („végre egy modern ember, aki új erőt hoz") és a program így alakult ki: önálló kiállítás a Tamás féle Galerie-ben (október), külön szobát ajánlottak fel a KUT legközelebbi kiállításán és megígértették, hogy erősen szerepelni fogok az őszi „avantgárdé" kiállításon. Levele Török Lajoshoz Pécsre, Budapestről, 1929. V. 1. 11 „Bp. 929. okt. 21. Kedves Főtanácsos Uram, sietek értesíteni a kiállításommal kapcsolatos hírekről, összegezve az eddigieket: kiállításom a művészi körökben a legerősebb szenzációként hatott. A progresszív festők, és különösen a még fiatalok hosszú sorban jönnek, egyik másikuk már három négyszer volt itt... A „KUT" a legtöbbet fogja adni: beválaszt a gondolom 16 tagot számláló alapba, törzstagnak — Egry, Kmetty, Márffy, Berény közé (tavaly csak Bernáthot vették így) és a zsűrinek máris tagja vagyok..." Levele Török Lajoshoz, Pécsre, 1929. okt. 21. Nagy Mihály és Sikorsky Zsolnay Julia voltak a kiállítások állandó és jelesebb résztvevői. Martyn mindig nagy gonddal készült a pécsi tárlatra s ha éppen nem volt lehetősége Párizsból új képet küldeni, akkor is úgy intézkedett, hogy valamelyik itthon lévő műve a kiállításra kerülhessen. Kapcsolata városával azonban nemcsak ezen az úton maradt folyamatos és állandó. 1929-től részt vett a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társasága által szervezett rajz és festőiskola vezetésében. Szívesen foglalkozott a festőnövendékekkel, olyanokkal is, akik csak szórakozásból, a maguk örömére festettek, rajzoltak. A Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságának ugyanakkor nyereség volt, hog3

r Párizsban működő művészt tudhat tagjai és oktatói sorában. Szakmai segítségét zsűrizésekben, kiállítások szervezésében is igényelte. Martyn számára a pécsiekkel fenntartott kapcsolat valami fiúi kötelezettség-félét jelenthetett. Ahogy az a tudat ösztönözte Franciaországban, hogy amit tanul s eredményekben elér, azzal a magyar képzőművészet előbbre jutását szolgálja, úgy ezeket az eredményeket, a megtett útszakasz állomásait — hazai kiállításokon dokumentálni is kívánta. Ebből a szempontból mégis fontosabbak voltak azok a csoportos bemutatkozások, amelyeket a KUT rendezett s amelyeken — ha nem is rendszeresen, de többízben Martyn Ferenc is résztvett. A KUT Budapesten megközelítően az École de Paris szellemét képviselte. Maga köré tömörítette a fiatal művészeket, azokat, akik Rippl-Rónai és a Nyolcak festői felfogását követték, s akik Párizst megjárva, annak frissen pezsgő szellemi áramlatát hozták. Céljuk volt, hogy megtisztítsák a hazai művészetet a Műcsarnok áporodott levegőjétől és az olasz iskola hamis pátoszától. Állandó kiállítói között, katalógusaiban Arnos Imre, Barcsay Jenő, Bartha László, Bene Géza, Berda Ernő, Czóbel Béla, Derkovits Gyula, Egry József, Farkas István, Forgács Hann Erzsébet, Hincz Gyula, Márffy Ödön, Medgyessy Ferenc, Szandai Sándor, Szőnyi István, Vilt Tibor, stb. neveivel találkozunk. Martyn számára elismerés volt e társaság törzstagj ai közé kerülni. De nemcsak a kiállító művészek e nagyszerű névsora vonzotta, hanem az egyesület bátor állásfoglalása, a haladó eszmékért és célokért vállalt művészi programja is. Ennek bizonyságául idézzük a Nemzeti Szalon 1936 évi KUT kiállításának katalógusából Marj ás Viktorsorait: „A művészetek csak akkor képesek a változásra, ha szüntelenül új utakat kerenek és mindig rugalmasak maradnak ... A KUT .. . nem ismerte el, hogy magyarabb művészet volt, amely évtizedeken keresztül a müncheni és még rosszabb bécsi iskolák emlőjén akarta felnevelni