Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Helytörténet - Reuter, Camillo: Gyűjtés Baranya középkori településtörténeti adattárához

GYŰJTÉS BARANYA KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSTÖRTÉNETÉNEK ADATTÁRÁHOZ REUTER CAMILLO Magyarország régészetileg egyik legérdekesebb tája a Duna és Dráva szögletében fekvő Baranya. Az igen sok különleges és értékes lelet azt a reményt keltheti, hogy e terület tüzetes és rendszeres átkutatása még nagy mértékben fogja gyarapítani ismereteinket. A régészeti kutatások egyik jellemző tulajdonsága, hogy általában egy-egy véletlen rábukkanás nyomán indulnak meg, amire a „lelet" szó is utal. Ismereteinket azonban egy-egy terület tüzetes átkutatása sokkal jobban megalapozza. Ezt a céltudatos területfeltárást mégis csupán a legutóbbi időkben kezdik alkalmazni. Az „Adattár" a magyar honfoglalástól napjainkig tárgyalja az élő és elpusztult települések közül azokat, amelyeket az'okleveles anyagból ismerünk, és vagy ma is létező helységek, vagy a helynévanyag alapján földrajzilag rögzíthetők. Okleveles anyag alatt az Árpád-korra a Györffy nagy munkájában (időrendi sorrendbe szedtem: A Baranya megyére és Pécs városára vonatkozó Árpád-kori oklevelek jegyzéke. Baranyai hely történetírás 1969. BamL. évkönyve. Pécs, é. n.) és Csánki közismert művében említett adatokat értem, amelyet csakis ott egészítettem ki, ahol Györffy művében nem szereplő helységre Csánki első adatát megelőző új adattal rendelkeztem, vagy a helységet Csánki sem tárgyalta. Az újabb korra kitűnő szolgálatot tett Káldy-Nagy Gyula munkája (K,). Az elkészített és az adattárhoz tartozó térképlapok mégis sok útbaigazító helynevet tartalmaznak. Ezek a Baranya megyei levéltárban őrzött, s általam mintegy hat év szabad idejében feldolgozott közel 2000 darab kéziratos térképről (számos több szelvényből állt), valamint az 1944/1945-ben elpusztult uradalmi levéltárak egyes megmenekült térképeiről, illetőleg a nép nyelvéből kerültek elő. Az így egybegyűjtött helynévi anyag segítségével tudok gyűjtésemből értékes adatokat a kutatók rendelkezésére bocsátani. Gyűjtésem első értékesítője az a nagyszabású munka volt, amelyet kitűnő Árpád-kori történészünk, Györffy György írt Baranya történeti földrajzát is tárgyaló művében (Gy., 2. kiad. 1966), amikor к mindössze 28 helységet nem lehetett — beleértve az Árpád-kori Baranya drávántúli részeit is — Baranya térképén feltűntetni. Nyilvánvaló volt, hogy a közölt térképlap a régészeket — elsősorban méretarányánál fogva — nem elégíti ki. Nyilvánvaló azonban az is, hogy a most közölt lapokon viszont — éppen nagyobb méretarányánál fogva — nem lehetett elhelyezni a bizonytalanabb, helynévvel nem, csak határjárásban, szomszédság által lokalizálható helységeket. Mindkettő együtt használva azonban, terepbejárás útján további azonosításokat fog lehetővé tenni, s a régészeknek bizonyára értékes támasztékot fog nyújtani kutatásaikhoz. Egy dolgozatomban (Reuter 1964) kísérletet tettem arra, hogy a középkori magyar régészet kutatói előtt bemutassam ennek szükségességét, lehetőségeit. Hivatkoztam Szőke Béla, Kralovánszky Alán és mások úttörő munkáira, mint akik elsőnek igényelték ezt a segítséget a helynévtudománytól. Dolgozatom egy kisebb terület — a Baranya megyei Magyaregregy és közvetlen környéke — elpusztult településeinek felkutatását, majd bemutatását célozta, összegezve egy áttekintő térképlapon. Kutatásom akkor, talán mert korát megelőzte, nem keltett olyan érdeklődést, hogy befejezése és térképlapja megjelenhessék. Akkoriban Papp László, majd Dienes István és Kiss Attila fordultak bizalommal munkám felé, s a napi elfoglaltságom mellett pár év alatt — más hazai területeken kívül — Baranya megye is feldolgozásra került. Az adattárhoz tartozó térképek rajza Swierkiewicz József kezemunkáját dicséri. Munkásságom tehát elsősorban abban úttörő, hogy az okleveles, írásos anyagban megőrzött helységneveket az (élő és írásbeli, illetőleg térképi) helynévanyag felgyűjtésével igyekszem földrajzilag rögzíteni. Ehhez közel százezer névadat alapján jutottam el, olyan adatmennyiségből, amilyennel kutató elődeim nem rendelkeztek. Természetesen maga az alapgondolat nem új,