Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)
Helytörténet - Györffy, György: Megemlékezés István királyról születésének ezredik évfordulóján
128 GYÖRFFY GYÖRGY szenttéavatási per; elnyerték ezt még életükben is szentéletű emberek. így például beatissimusnak titulálta a tihanyi alapítólevél írója azt a Miklós püspököt, aki az összeírást szerkesztete 5 , avagy sanclissimus re-x-nek, a legszentebb királynak írta Zára apátnője Könyves Kálmánt 1105-ben, akkor, amikor Kálmán dalmáciai hadjáratán „visszaadta a föld és a tenger békéjét"', mint az apátnő írta 0 . Ez a jelző, amit István király kora társadalmától elnyert, nem csupán vallási értelmű, hanem emberi és államférfiúi nagyságot is kifejez. Szent István egyéniségének és történelmi szerepének a megítélését sokak előtt kérdésessé teszi az a körülmény, hogy életéről legbővebben a legendák tudatnak, s a műfajból következik, hogy ezek elfogult képet rajzolnak a királyról. Kétségtelen, hogy a Szent István-legendák elszíntelenítették a hős alakját, mindamellett íróikat nem az vezette, hogy egy vértelen csodatevő aszkétát jelenítsenek meg, ami pl. Imre királyfi legendabéli alakjával történt, hanem túlontúl hangsúlyozták István király keménységét. Ne feledjük, hogy ezek a legendák akkor készültek, amikor már több, mint egy emberöltőn át a megvakított Vazul fiai és unokái uralkodtak s ezek alatt egy Szent István-ellenes udvari propaganda is kifejthette hatását. Hogy a két ellentétes tendencia irodalmi megnyilvánulása mögött hol rejtőzik a valóság, azt csakis a kortársak megnyilatkozásaiból szűrhetjük le. Mindenekelőtt nem lehet véletlen, hogy azok a német császári Írnokok, akik utóbb Magyarországra jöttek és István király okleveleit kiállították, korábban német urukat invictus ,legyőzhetetlen', invictissimus ,leglegyőzhetetlenebb' és gloriosissimus ,legdicsőbb' jelzővel illették 7 ; Istvánt viszont ugyanazon formulákban inclitus ,dicséretes', pius Jámbor' és mitissimus ,legszelídebb' címmel tisztelték meg 8 . S hogy ez nem üres formula volt, bizonyítják Odilo clunyi apátnak, a szerzetesi reformmozgalom francia vezéralakjának szavai, aki ezt írta levelében Istvánnak: „Hogy lelketekben mekkora szenvedély árad isteni vallásunk tisztelete iránt, csaknem az egész világ hirdeti, de különösen azok tettek rólatok igen bőven tanúságot, akik az Űr sírhelyé5 Bárczi G.: Tihanyi alapítólevél. Budapest, 1951. 12. 6 Novak, V.: Zadarski kartular. Zagreb, 1959.285. 7 Kehr, P.: Die Urkunden Otto III. Innsbruck, 1890. 137—143; vö. még Monumenta Germaniae Historica. Diplomata regum et imperatorum Germaniae tomi III. 4, 711. 8 Erdélyi L., A pannonhalmi szent Benedek rend története. Budapest, 1902—. I. 590; Karácsonyi J.: Szent István király oklevelei. Budapest, 18í)l. 41; Györffy Gy., Történelmi Szemle 1960. 535. ről (Jeruzsálemből) visszatértek." 9 Megjegyzendő, hogy István király főként szentek ereklyéinek elnyerése végett fordult Odilohoz. A lotharingiai Leodvin püspök beszélte el István bolgárföldi hadjáratáról; „Midőn a konstantinápolyiakzsákmányoltak és a (bolgár) várost kirabolták, az igaz hivő István elfordult a fosztogatástól. Belépve a Szent György templomba, az itt talált ereklyéket elhozta és keresztényi tisztelettel egész életén át megőrizte." 10 Ezeket olvasva tmri lehet vitás, hogy Szent István az őszintén és mélyen vallásos uralkodók közé tartozott. Ez a maga korában nem volt páratlan jelenség, sőt azt mondhatjuk, hogy az ezredfordulón ez volt az uralkodó ideáltípusa. Ilyen volt a szentek sírjához zarándokoló III. Ottó császár, aki úgy utazott Olaszországban, hogy sátrában szentek ereklyéi voltak felállítva 11 . A kortársak harmadikként Sancho spanyol királyt emelik ki a szent emberek barátságát kereső uralkodók között. 12 István vallásossága mindamellett nem merült ki bigottságban. A magyarok iránt barátságtalan német Thietmar, a kortárs, kiemeli páratlan nagylelkűségét, arról szólván, hogy mint járt el István nagybátyjával, a legyőzött erdélyi Gyulával szemben, aki a lengyel fejedelemhez menekült és szolgálatába állt. Ez „midőn feleségét a fogságból nem válthatta ki, ellenségétől, unokaöccsétől mintegy ajándékképen megkapta. Sohasem hallottam valakiről, aki így kimérte volna a legyőzöttet!" 13 Szent István arcának másik vonása a keménység és céltudatosság, ami nem ellentétes a vallásossággal. Vannak, akik kemény ítéletei mögött kegyetlenséget vélnek felfedezni és ezt ellentétesnek ítélik a szentség vonásával. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy nincs egykorú forrás, amely Istvánt, mint kegyetlen ítélkezőt mutatná be. Reánk maradt törvénykönyve, amely a keresztény hit és az új rend megerősítése érdekében fogant, mindenben a kor szigorú ítélkezését tükrözi, mindamellett azoknál több esetben humánusabb. István két törvénykönyve részben szószerint követi a nyugati zsinati határozatokat és törvényeket, alkalmazva azokat a hazai viszonyokra. A törvények összehasonlítása azt mutat9 Ringholz, О.: Der heilige Abt Odilo von Cluny in seinem Leben und Wirken. Brunn, 1885. XXXV; vö. Makkai L. —Mezey L.: Árpád-kori levelek. Budapest, 1960. 85. 10 Gombos i. m. II. 969—970; vö. Györffy Gy., Actes du XII e Congrès International des Études Byzantines. Beograd, 1964. II. 149—154. 11 Uhlirtz, M.: Die Regesten des Kaiserreiches unter Otto III. 2. Lieferung. Graz—Köln, 1957. (J. F. Böhmers, Regesta Imperii II.) 827. 12 Gombos i. m. III. 2556. 13 Uo. 2203.
