Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Művészettörténet - Hárs, Éva: Martyn Ferenc és a „Párizsi iskola” (1926–1940). Részlet az életmű monografikus feldolgozásából

MARTYN FERENC ÉS A „PÁRIZSI ISKOLA" (1926—1940) — Részlet az életmű monografikus feldolgozásából — HÁRS ÉVA Mit jelenthetett Párizs 1926-ban a Pécsről érkezett, huszonhét esztendős, pályája kezdetén álló fiatal festőnek? Az első hetek, hónapok a tájékozódással teltek. A múzeumok kimeríthetetlen ismeretanyagán kívül a legfontosabb természetesen a kortárs képzőművészet volt számára. Párizs már túlélte a kubizmus forradalmát, a dada hangos manifesztumait, de a lázas, siető művészi újat-akarás nap mint nap friss meglepetésekkel szolgált. Martyn Párizsba érkezését megelőző években a modern képzőművészeti törekvéseknek két iránya erősödött meg: egyik a kubizmus Section d'or iskolájából fejlődött „purizmus", másik a dadát folytató szürrealizmus volt. A purizmus eszméi főleg Gleizes és Metzinger műveiben kristályosodtak ki, már az I. világháború előtti években.. Noha alkotásaik egyre inkább közeledtek az absztrakció .,tiszta" fogalmához, purizmusuk nem száműzte a tárgyat. A szürrealizmus a „modern tudat felszabadításáért", a konvenciók ellen hirdetett harcot. Megjelenése, elterjedése nem volt oly hangos, mint a futurista, vagy a dada mozgalom, de hatásában maradandóbbnak bizonyult. 1927-ben megnyílt a „Galerie Surréaliste" (Párizs. 16. Rue Jaques-Callot), ahol a csoport minden tagja kiállított. Itt találkozott Martyn Hans Arp, Max Ernst, André Masson, Juan Miro, Yves Tanguy műveivel. Még élénk visszhangja volt a .L'art d'aujourd hui 1925-ben rendezett nagy kiállításának is, amelyet Poznansky szervezett. A kiállításon résztvett Arp. Baumeister, Brancusi, Bruce, Marcelle Cahn, Robert és Sonia Delaunay, van Doesburg, Domela, Goncsarova, Gris, Huszár, Janco, Klee, Larionov, Leger, Marcoussis, Miro, Moholy-Nagy, Mondrian, Nicholson, Ozenfant, Picasso, Prampolini, Réth Alfréd, Sevranok, Sima, Valmier, Vantongerloo, Villon, Vordemberge-Gildewarth. E kiállítás frontáttörést jelentett. A nonfiguratív művészet első jelentős, csoportos seregszemléje volt, amely éppen sokféleségében képviselte az akkori művészeti mozgalmak változatos útjait. A különböző stílusirányzatokat Európa legkülönbözőbb országaiból jött művészek képviselték. Michel Seuphor az absztrakt művészet történetéről szóló tanulmányában a kortárs hitelességével, igen szemléletesen számol be a korszak Párizsának mozgalmas művészeti életéről. — Idézzük a legjellemzőbb részlet sorait: „Akkoriban az absztrakt művészet középpontja Párizs volt és Párizson belül a Montparnasse. Olyan mozgalmas, életvidám idő volt ez, amikor egy napon a Café du Dôme teraszán minden lehetséges ember találkozhatott, Marinetti — átutaztában — az éppen Berlinből visszatért Gabo, vagy Cendrars, aki az Egyesült Államokból jött vissza, Delaunay — egy sétáján, Arp, aki éppen valakit keresett, Tzara és Ehrenburg, akik ott ráérőn üldögéltek. Vitatkozni lehetett ott Hans Richterrel, Van Doesburggal, vagy beszélgetni Kieslerrel, vagy hallgatni, ahogy nemzetközi fecsegők a saját szavaiktól megittasultak. Még unatkozni is lehetett. A „Sacre du Printemps"-ben, ebben a ma már nem működő művészeti galériában, a Rue de Cherche-Midi 5. sz. alatt Paul Dermé és én 1927ben absztrakt kiállításokat és irodalmi rendezvényeket szerveztünk. Ezek kapcsán előadásokat tartottak olyan emberek, mint Marinetti, Waiden, Kassák, Sehwitters és mások. Werman, Huszár, Vantongerloo, Mondrian, Arp, Sophie Taeuber és más, ma elfelejtett művészek alkotásait mutattuk be,. amelyeket akkor buzgón megtárgyaltak és kritizáltak. Ez a virágzó aktivitás — nem nélkülözve azokat a művészeket, akik a nemzeti szocialista kormány nyomása alatt Németországot elhagyták — mindamellett közömbös, vagy éppen ellenséges irányú kritikusok ellen harcolt s mielőtt a második világháború előestéjén végleg kialudt volna, rövid, de fénylő tetőpontját élte át."

1 Elképzelhető, hogy az ideérkező fiatal művész számára az új benyomások, élmények sokasága szinte szédítő volt: — „Egy roppant műhely forrong itt eszméivel, eszközeivel; nagyon érdekes, változatos, gazdag termése" ... „Uram-'sten! milyen szenzációs város ez, ahol fél nap alatt 1 Michel Seuphor : Geschichte der Abstrakten Malerei. Knaurs Lexikon Abstrakter Malerei 1957. 61. 62. 1.