Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Művészettörténet - Romváry, Ferenc: A Modern Magyar Képtár története. Új szerzemények. II.

302 ROMVÁRY FERENC Rohacsek Anni, Martinszky János és Kolbe Mihály művészetének bemutatóját a pécsi, vagy a korábban Pécsről elszármazott festők anyaga egészíti ki: Mattyasovszky Zsolnay László, Gábor Jenő, Martyn Ferenc, Simon Béla, Lantos Ferenc, Kelle Sándor, Soltra Elemér, Erdős János és Platthy György, illetve Bokros László, Gádor Emil, Gerzson Pál és Gyarmathy Tihamér művei. 1968-ban a mohácsi kiállítás kapcsán a helyi iművészek anyagának megszerzésére fokozottan koncentrálódott a gyűjtemény-gyarapító szándék. így került múzeumba Simon Béla: István akna

8 és Begóniák' című képe, Soltra Elemér: Erdő," Erdős János: Pincesor/' Kelle Sándor: Bascsarcsija," Tavasz" és a Domonkos utca,

8 valamint Kolbe Mihály: Esti vonat" (13. sz. kép) és Falusi házak" című műve. A Mohácsi Galéria 1969. évi átrendezését tette lehetővé az az újabb képegyüttes is, amely a Művészeti Alap vásárlásából került a képtár állományába: Csík István, Dombrovszky László. Duray Tibor, Frank Frigyes,, Garzson Pál, Hock Ferenc, Kling György, Kmetty János, Medveczky Jenő (2), Patay László, Pekáry István, Scholcz Erik, Somogyi János, V. Bázsonyi Arany, Veres Sándor, Vén Emil, Csernus Tibor (64. sz. kép) és Kohán György festményei, Aszszonyi Tamás, Borsos Miklós, Czinder Antal, Dabóczy Mihály, Marosán László, Kiss Kovács Gyula (4), Kiss Nagy András (2), Vilt Tibor (45. sz. kép), Szabó Iván (3) és Csontos László szobrai, plakettjei. A festmények javarésze a Mohácsi Galériában került kiállításra. A Művelődésügyi Minisztérium törzsanyagából sikerült 42 grafikai lapot megszerezni: Hincz Gyula (9) (69. sz. kép), Holló László (4) (53. és 54. sz. kép), Csont Ferenc (2), Kerti Károly, Gacs Gábor, Szász Endre (5) (63. sz, кзр), Kondor Béla, Kmetty János, Raszler Károly, Makrisz Zizi, Feledy Gyula (4) (73 sz. kép), Szabó Vladimir (66. sz. kép), Bokros László i(2), Görög Rezső, Czinke Ferenc, Kass János, Simon Béla, Csohány Kálmán, Pekáry István (65. sz. kép), Würtz Ádám és Borsos Miklós lapjait A grafikai gyűjtemény gyarapodásához jelentősen hozzájárult Victor Vasarely is, aki a Janus Pannonius Múzeum megkeresésére 42 darabból álló együttest ajánlott fel szerigráf iáibői. A Párizsban élő művész Pécsett született (Vásárhelyi Győző), s kora ifjúságát töltötte a városban. Szeretetteljes múltbaemlékezéssel reagált a kérő szóra és műveit felajánlotta szülővárosa múzeumának: »Pécs, Káptalan utca 3. ... egy öreg udvarház, távolabb egy négytornyú nagy épület, még messzebb egy domb, talán hegy? A Tettyi... Ez az őszes emléke egy hároméves kisfiúnak szülővárosáról. — Ujabban hírek, újságcikkek, könyvek tudomásomra hozták, hogy Pécs város fejlődött, terjeszkedett, épült s szépült és belépett a Modern korba. Nem állítja-e ki a pécsi JANUS PANNONIUS (MÚZEUM távolba szakadt és merész utakon haladó fiának műveit? Ez a tény mélységes öröm és nagy megtiszteltetés számomra«.

10 Az adományt követte műveinek első nagysikerű hazai bemutatója, Pécsett a Janus Pannonius Múzeumban (47. 48. 49. és 50. sz. kép). A képtár további gyarapodása: vásárlás útján került, a gyűjteménybe Martyn Ferenc: Dudás csendélete,

11 Mattyasovszky Zsolnay László: Horgoló nő с festménye,

n továbbá Mednyánszky László: Halott katonája

13 és Szőnyi István korai önarcképe," Frank Frigyes: Mimije. Csere révén Medgyesy Ferenc: Súroló asszonya (43. sz. kép), illetve Galambos Tamás (23. sz. kép), Kováts Albert és Swierkiewicz Róbert egy-egy műve a művész adományaként. Az év legjelentősebb múzeumi eseménye azonban egyértelműen a Kunvári-gyűjtemény megszerzése volt.

1

'* Gegesi Kis Pál képtáiralapítása, Tamás Henrik, majd Tompa Kálmán nemzeti érdekű magángyűjteményének beolvadása után sorrendben immár a negyedik nagy gyűjteményegyüttes ez, amely a pécsi múzeumot gazdagítja. Közel 3 és félszáz darabja a 20. század magyar művészetének jeles műveivel és néhány rendkívül kiemelkedő értékkel gyarapította a Modern Magyar Képtárat. Festmények, grafikák, szobrok és plakettek remek sora. Kunvári Bella azon művész- és művészetpártoló mecénás-gyűjtők közül való, akik hivatásuk mindennapi gyakorlatát a művészet humánumot sugárzó erejével kontrolálják. Kunvári Bella így vall önmagáról, gyűjtőszenvedélyéről, életéről : »Sötét képekkel volt tele a fal gyermekszobimban. A régi órák ütöttek, mind más időben. Volt tán 36 is, édesapa rendszeresen felhúzta őket, létrára kellett állnia ehhez. Vendégek nem igen tudtak aludni nálunk a sok óraütéstől. Édesapának nagy gyűjteményei voltak; 540 olajkép és metszetek, numizmatikai gyűjteménye tán legnagyobb volt az országban a Nemzeti Múzeumé után, és archeológiai leletek; mérnök volt, az országban sokfelé, amerre vasútat, hidat épített, barátai néki adták amit fölvetett az eke. A képzőművészeti társaságoknak tagja volt, sok jegyet kaptunk kiállításokra. Hatunk között ötödik gyerek voltam és néha engem is magukkal vittek. Követni akartam édesapámat. Kicsiny változtatással. Nehéz volt olyast találni, amit ő nem gyűjtött. Teles Gina szobrásznővel lett találkozásom, nála láttam elsőízben néprajzi kézimunkákat. Ö később Kernstok Károlyné lett. Gyűjteménye nagy hatással volt rám. Megfogott őszintesége, szín- és formagazdagsága ennek a »primitív« művészetnek. Ezt kezdtem gyűjteni; saját keresetből, zongora órákat ad-