Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)
Művészettörténet - Romváry, Ferenc: A Modern Magyar Képtár története. Új szerzemények. II.
KÉPTÁRUNK ÜJ SZERZEMÉNYEI 303 tam. Székely vásárosok kezdtek járni hozzám: meg tudtam már különböztetni az »igazit az utánzattól«. Később is, minden választásomban ez a belső érzék vezetett. Fordult a világ. Édesapa meghalt, röviddel rá kitört az első világháború. Bátyám, fiatal pajtásaim elmentek. Édesanya is elhagyott. Gondok szakadtak iram. A keretek töredeztek. A belső megrendülés mindennél rosszabb volt. Mégis tanultam, egyetemen, intézetekben is dolgozva. Amire szüleim tanítottak, arra példájukkal is neveltek. Amikor sokára, mint fogorvos saját munkámból lábra- állhattam, folytattam a gyűjtést (Hamarább mint a szükségesekre tellett volna.) Az alkotó képzőművészeket többre tartottam bármely fizető páciensnél. Korlát nélkül rendelkezésükre állottam. A kivételes megbecsülést érezték. Apránként nőtt a kör. A műtermekben tanultam; megpróbáltam követni fejlődésük menetét. így tanultam, ebből. És a múzeumokban. A nézést komolyan vettem. Egy-egy utazásnál, ha holtfáradtan szállásomra értem, megpróbáltam emlékezetemben visszaidézni a látottakat. Másnap, visszatérve a múzeumba, ellenőriztem emlékezetemet, élményeimet. Művészetről csak jó sokára olvasgattam. Előbb legyen élmény! amit rendez tán, a szó. De ne az vezessen. Csak rendezzen ha már van mit. Kitartóan, még hosszú betegségben, pénzhiányban is, nem fáradtam el a képzőművészek mellé állni. Egyszerre csak sok, és gazdag lett a gyűjteményem. Egyre növő kulturális érdekességét, fokozódó művészi súlyát tán annak köszönhetem, hogy sohasem neveket kerestem, nem pénzértékben gondolkoztam. Azt szereztem, ami szólt hozzám. Ami megrendített. Gyűjteni csak úgy lehet, hogy »ha az ember szerelmes lesz egy műbe«, akkor telik vagy nem telik, addig nem nyugodhat, míg meg nem szerzi. Néha évtizedekig is eltart. A művészeknek, tudom, nemcsak a pénz, a juttatás vált javukra. Hanem a melléállás, a vissza hang. Légüres térben nem lehet alkotni. A visszhang ád munkájuknak teret, valóságot. A megértés: nékem felfedezés. Nékik: alkotásuk értelme. Ezt a jó visszhangot szeretném sokszorozni. A Janus Pannonius Múzeumba ezért kerül életem sok munkájának egyik eredménye, cl SZcLzad magyar képzőművészetének közel teljes keresztmetszete. Töltse be hivatását, keljen életre az emberekben. A művek akkor élnek igazán. Kaptam hazámban kultúrát. Illő, hogy adjak is. Képzőművészeink műveit immár megőrzésre — és hogy tovább hasson, minél több embernek örömet, élményt szerezhessen, tán alkotársa is buzdítson — átadom a Janus Pannonius Múzeumnak.« 10 E lírai önvallomás után talán helyénvaló, hogy a gyűjtő-muzeológus is valljon saját mnkájárói. Ügy érzem, annak a története idekívánkozik, hogy hogyan és miként kerül egy magángyűjtemény, egy élet műve — közgyűjteménybe. Kunvári Bella esetében is, mint általában ez már lenni szokott, a véletlen és a meglevő szándék szerencsés összetalálkozása fontos szerepet játszott az anyag Pécsre kerülésében. A véletlen eszköze Kernstok Károly: Schiffer villa üvegablak-terve volt. Ugyanis a 6 részes kompozíció két középső darabja szerepelt a Modern Magyar Képtár kiállításán. 1 " Ezt látva hívta fel figyelmünket székesfehérvári művészettörténész kollégánk arra, hogy tud egy harmadikról is, ez Kunvári Bella budapesti műgyűjtő tulajdonában van. Ez adta az indítékot, hogy a neves gyűjtővel kapcsolatot keressünk. Kun vári Bellával tulajdonképpen prima vista sikerült megállapodni. Ugyanis évek óta fáradozott azon, hogy gyűjteménye jövőjét megnyugtatóan rendezze. Huzamos ideig tárgyalt az egyik vidéki múzeum vezetőjével, de kölcsönösen elfogadható feltételekben nem sikerült megegyezniük. Tulajdonképpen csak részletkérdéseket kellett már az újabb tárgyalásokon tisztáznunk. A két érdek összetalálkozott. Egyrészről a gyűjtő gondja gyűjteménye sorsát illetően, másrészről pedig az a céltudatos múzeumfejlesztési koncepció, melynek mindenkor nagyvonalú támogatója volt Baranya megye Tanácsa. A tanács az anyagi fedezetet biztosította. A Kun vári-gyűjtemény több évtizedes munka során jött létre. A rendkívül gazdag képzőművészeti együttes sokrétűségét bizonyítja az a tény is, hogy közel 100 művész alkotásából tevődik össze. Ezen belül Barcsay Jenő, Czóbel Béla. Egry József, Gadányi Jenő, Kádár Béla és Kun vári Lilla művei különösen jelentős, számbelileg is nagyobb egységet képeznek. A gyűjtemény kiemelkedő művekkel is büszkélkedik: Közülük Barcsay több műve (2. és 3. sz. kép), Czóbel: Leányfeje (14. sz. kép), Egry: Horgásza (26. sz. kép) és Festője (28. sz. kép), Farkas: Alkonyi tája (35. sz. kép), Gadányi: Piros kerítése (18. sz. kép), Hantai: Erkélyen (30. sz. kép), Kádár több műve (10. sz. kép), Nagy István: Dombos tája (9. sz. kép), Paizs Goebel: Szentendrei tája, Szőnyi: Udvara (33. sz. kép), Tihanyi: Szoptató cigányasszonya (37. sz. kép) és Vajda Lajos képei (20. és 21. sz. kép) emelhető ki elsősorban. A sokszorosított grafikai lapok közül Berda Ernőnek a Spanyol polgárháború borzalmait megörökítő, Derkovics hatása alatt készült linómetszet-sorozata mellett Bortyik két metszete, valamint Derkovits Bécsben készült és ma már
