Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)
Régészet - Bándy, Gábor: A dunántúli mészbetétes edények népének kelet-magyarországi kapcsolatai
70 BANDI GABOR tehát minden további tartalmi vizsgálat bázisának meghatározásában mutatkozott elsősorban. Míg a középső bronzkor első felében az északdunántúli csoport kapcsolatai csak a vatyai kultúrán keresztül és lényegében elszigetelten juthattak a Dunától keletre, a korszak második felében lényegesen megnőtt szerepük, a Kárpátmedence keleti felének történetében. Ezt az előrebocsátott mondatot egy egyszerű topográfiai tény is alátámasztja. A 67 kelet-magyarországi lelőhelyből, — ahol mészbetétes lelet is előkerült, — 43-at az előzőkben vázoltak alapján ki kell kapcsolni a további vizsgálódásból. A fennmaradó 24 lelőhelyen viszont már csak északdunántúli eredetű anyag került elő. Mielőtt az adatokat részleteiben is megnéznénk, világosan látszik, hogy a jelentős dél-dunántúli kapcsolatok megszűnése mögött, az egykori befogadó terület kulturális átrendeződése húzódhat. A korábbi kapcsolat szempontjából igen fontos hatvani kultúra önálló életének megszűnése, 79 a 79 N. Kalicz., op. cit. 178—., 185—. dél-dunántúli leletek kelet-magyarországi exportját érthető módon, bizonytalanná tette. Talán a Vatiina kultúra déli megjelenése zavarta meg a szőregi csoporttal kialakított kapcsolatokat, melyek e nép életének utolsó időszakában, teljesen meg is szűntek. E változás révén szakadhattak meg, a még tovább élő gyulavarsándi kultúrával kialakult, minden bizonnyal szőregi közvetítésű kapcsolatok is. Az észak-dunántúli csoport viszont a korszak ezen periódusában foglalta el az esztergomi medencét, sőt észak-felé a Dunát is átlépve, kiterjesztette kapcsolatait a magyarádi kultúrával. 80 A Duna-menti nagy vatyai telepek fiatalabb rétegeiben is megmutatkozik az észak-dunántúli kapcsolatok erősödése (Sárbogárd, Kajáiszó, Százhalombatta). Minden bizonnyal ehhez a folyamathoz csatlakoztak az Ipoly és Zagyva-völgyi, továbbá az észak-alföldi, füzesabonyi kultúrához tartozó lelőhelyek észak-dunántúli eredetű leletei is (Piliny-Várhegy, Szécsény-Kerekdomb, Tibolddaróc). 80 M. Dusek., Patince... Arch. Slov. 3 (Bratislava, 1960) 211— 3. kép. Az északdunántúli csoport leleteinek elterjedése a középső bronzkor végén.
