Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)
Régészet - Bándy, Gábor: A dunántúli mészbetétes edények népének kelet-magyarországi kapcsolatai
MÉSZBETÉTES EDÉNYEK 71 Ha ezen К—ÉK-i kapcsolatokat jelző adatokon túl, azokat a vatyai lelőhelyeket vizsgáljuk meg időrendi szempontból, melyek az eredeti törzsterület К—DK-i határvonalán vagy attól még dél-keletebbre fekszenek, a velük együtt jelentkező észak-dunántúli mészbetétes anyag már lényegesen többet sejtet, szomszédos népek kapcsolatánál. Ezt a gondolatot erősítik a gyulavarsándi telepek legfelső rétegében és a vatinai környezetben előkerülő észak-dunántúli leletek is. Természetesen nem lenne semmi értelme, adót esetben annak, hogy az elmúlt tíz év kutatási eredményeiből ismertté vált középső bronzkor-végi történelmi változásokat, — mégha több részkérdésben problematikusak is, — néhány mészbetétes lelet kapcsán újra felfedezzük. 81 Az események idő- és térbeli mozgása tekintetében azonban egyáltalán nem lényegtelenek ezek az adatok. Tény az, hogy egy bizonyos időszakban a mészbetétes kerámia népének észak-dunántúli csoportja a DK-felé menekülni kényszerült. 82 A dél-alföldi területeken feltűnő mészbetétes kerámia szinte minden esetben az észak-dunántúli csoport Esztergom-vidéki típusait képviseli. Ezen fontos, de már következményében bizonyító adatok mellett az észak-dunántúli helyzet is azt 'támasztja alá, hogy a DK-re menekülés első s úgy látszik legjelentősebb hullámat e vidék lakói képviselhették. Az elmozdulás közvetlen okát, a rendelkezésre álló adatok alapján, — ma még számtalan nyitott kérdés mellett, — csak az észak felől támadó magyarádi népességgel lehet (magyarázni. Ez a vidék az egyetlen olyan zárt, dél felé hegyekkel övezett terület a Dunántúlon, ahol a Süttő-hosszúvölgyi telep stratigráfiája alapján bizonyítani lehet a mészbetétes kerámia népének és a magyarádi kultúra fiatalabb szakaszának jelenlétét és egymásutániságát. 83 Minden bizonnyal ezt a történeti eseményt őrzi a területen előkerült szomodi és esztergomi kincslelet is. 8 '' Anélkül, hogy a még mindig megoldatlan depot-horizontok kérdését érinteném, csupán megjegyzem, hogy e két kincset, minden kétséget kizáróan az Esztergom-vidékén élt észak-dunántúli mészbetétes 81 A. Mozsolics., Acta Arch. Hung. 8(1957) 119— 156., I. Bona., Acta Arch. Hung. 9(1958 211—243., T. Kemenczei., AÉ. 90(1963) 184—., T. Kovács., AÉ. 93(1966) 159—. 82 I. Bona., A Bronzkor... op. cit. II. Mészbetétes kerámia с. fejezet., I. Bona., Ann. Univ. Scient. Bp. Sec. Hist. 3. (1961) 5—., G. Bandi., JPMÉ 1967. op. cit. 83 A telep ásatását A. Mozsolics végezte. Ezúton mondok köszönetet az anyag feldolgozási jogának átadásáért. 84 A. Mozsolics., Bronzefunde des Karpatenbeckens. (Budapest. 1967.) — Esztergom: 138., Taf. 28., Szórnod: 167—168., Taf. 23. kerámia népének hagyatékaként lehet csak elfogadni. Földbekerülésük tehát a menekülés időpontjával azonosítható. Az észak-dunántúli menekülők, korábbi kapcsolataik egyik útvonalán, valószínűleg a vatyai kultúra közvetítésével a Dél-alföldre húzódtak le (Hajós-Hild, Kiskunhalas, Szeremle, Kelebia). Az is bizonyosnak látszik, épp a mészbetétes kerámiával együtt jelentkező dél-alföldi lelőhelyek alapján, hogy e történeti esemény közvetett vagy közvetlen hatására, a vatyai kultúra is elhagyta eredeti területeit (Alpár, Baks, Felgyő, Szegfű). Az ÉNy—DK irányú eseménysor időbeli alakulása tekintetében nézzük meg e mészbetétes leleteket is hordozó lelőhelyeket közelebbről. BaksHomokbánya lelőhelyen, kétrétegű vatyai telepet ásott ki Trógmayer Ottó. Az alsó réteg a kultúra fiatalabb periódusához tartozik, míg a záróréteg, — ahol a mészbetétes kerámia előkerült, — már halomsíros hatású anyagot tartalmazott. Ezek alapján a telep korát nem lehet a RBBI periódus második felénél régebbre helyezni. A Csongrád-felgyői vatyai temető, melynek 39. sírjában egy igen szép esztergomi típusú tálat ismerünk, az előbbivel hasonló időszakot képviselhet. A délre menekült északdunántúli népességből származó szeremlei-csoport néhány itt található darabja alapján a lelőhely népe talán megérhette a RBB 1—2 periódusok fordulóját is. Ebben az időszakban kerülhetett földbe a kötegyáni ékszerkészlet is, melyben néhány dunántúli eredetű darab is található. 85 A szórványos adatok alapján hasonló lehetett az időrendi helyzet a szegfűi késővatyai temetőben is. A Kiskunmajsa-kőkúti temető hamvasztásos sírjai, — bennük észak-dunántúli mészbetétes darabokkal, •—• niár határozottan mutatják a halomsíros népesség jelenlétét. Valószínűleg a temető két csontvázas ritusú, halomsíros együttese jelenti a lelőhely záróidőszakát, ugyancsak a RBB 1—2 fordulójánál nem korábban. A különböző lelőhelyek adataiból világosan kibontakozik, hogy a vatyai népesség dél-alföldi megjelenése a RBB 1 időszak második felére helyezhető s talán a szőregi és gyulavarsándi csoportok önálló életének megszűnése is részben kapcsolatba hozható ezzel az eseménnyel. A Békés-Várdomb, Tószeg-Laposhalom és Jászdózsa-Kápolnahalom legfelső rétegeiből előkerült észak-dunántúli típusú darabok, annak ellenére, hogy tálalási körülményeik nem minden esetben hitelesek, ugyancsak már a középső Tisza-vidék későbronzkorának első szakaszára utalnak. Ezt az időszakot T. Kovács kutatásai szerint a vatyai és füzesabonyi elemekből kialakult Rákóczifalvi-csoport képviselhette ezen a területen a RBB 1 periódus második fe85 T. Kovács., A kötegyáni ékszerlelet. FA. 20(1968) Im. Druck.
