Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)
Helytörténet - Tóth, Tibor: A juhtartás szabályozása a mernyei uradalomban
246 TÓTH TIBOR tekintve — úgy látszik —, hogy a törzsállomány mindenáron történő megalapozása volt a cél, imind a családi, mind pedig vérvonalon folyó tenyésztés is ezt szolgálta. A vérvonal fokozottabb hangsúlyozására csak 1836 után került a sor, miután 1839. június 17-én Somogyvámoson, a Birkatenyésztő Társulat bérletén tartott árverésen hét toklyó kost vásároltak 566 forintért. 1 ' Az állatok telivér electoral fajták voltak, a csak pár éve a szászországi rothbergi, oschatzi, leitewitzi tenyészetből származó ősök ivadékai. A hét vásárolt állat összes gyapjúmennyisége 7,5 font volt, tehát a vétel így sikeresnek volt nevezhető. 1 " -Felvetődhet a kérdés, hogy mi volt az oka a nagyarányú vásárlásoknak? Nem gondolunk itt a gyapjú eladással járó viszonylag nagyobb haszonra, vagy — ami ezzel összefügg — a birkatenyésztés alacsony termelési költségeire. Ügy látjuk azonban, hogy a tenyészanyag kicserélődésének szokásos intervalluma nagyon rövid volt uradalmunkban, úgy, hogy Nagyváthy is kénytelen volt a tenyészetek fokozatos ellfajzásáról írni. 13 Tény,, hogy az egykorú somogyi uradalmakban állandó problémát jelentett az átöröklőképesség romlása, és mindez az előnytelen, szakszerűtlen tartás következtében állt elő. 14 Különösen így volt ez a kortársak által is csak rossz példaként emlegetett papi birtokokon. 15 A birkatartás eredményességének alapfeltételét Nagyváthy János többször idézett munkájában öt pontban foglalta össze: jó legelők biztosítása; előnyös fajták beszerzése; céltudatos tenyésztés; kielégítő feleltetés és megfelelő használás. 16 Valamennyi kérdés foglalkoztatta a mernyei uradalom gazdáit is. Már korábban is, de főleg 1836-tól, az országos közvélemény alakulásával összhangban egyre inkább előtérbe került a legelők állapotának rendezése. Dombrády János tiszttartó 1838-ban és 1839-ben készült beadványaiban a tenyésztés legelengedhetetlenebb feltételéül az elkülönözést és a majorsági legelők sürgős megjavítását jelölte meg. 17 A takarmánytermesztés jelentősége így egyre nőtt, 1831-ben pl. Göllén 3454 hold földet vetettek el zabbal. 18 Az intenzívebb juh11 Uo. 12 Nagyváthy J.: im. 189. 1. a német birkák átlagos gyapjúhozamát 1,25—2 fontra tette. 13 Uő.: 149. 1. «-Nem tsuda, ha a mi nyájjaink sok helyen, nem tsak, hogy nem javulnak, sőt minden fajzással alább is szállnak.^ 14 Vö. T. Mérey Klára: Somogy megye mezőgazdasága. 1790—1848. Kaposvár, 1962. 15 Magyar Gazda. 1845. ápr. 12. 29. sz. Ereős Lajos, Somogy vm. állatorvosának írása. и Nagyváthy J.: im. 140. 1. " SML. Mernyei urad. ltára. Oíficiosa. 1770—1852. 18 Bojt Lajos: A fejérvári őrkanonokság (custodiatus) birtokának története a XVII. század végétől 1833-ig. Bp. 1935. 111. 1. fajták félistállózó tartása növelte a jól megépített, stabil épületek iránti igényt is. 1832— 1843 között az uradalom juhtenyésztéssel kapcsolatos épületkiadásai 63 748 forintot tettek ki, az építkezésre fordított összegek 25,3 %-át." A tenyésztési feltételek fokozatos javítása mellett 1837-ben elkészítettek egy »Birka Gazdaságot Tárgyaló Tiszti Útmutatás" című, hosszabb lélegzetű elaborátumot, amelyben körvonalazták azokat a tudnivalókat, amelyek alapján általában folytatni kívánták a birkatartást. M Ahogy a fentiekben is, most is eltekintünk az uradalom juhtartásával kapcsolatos társadalomtörténeti és birtokigazgatási összefügések kérdéseinek tárgyalásától, az alábbiakban csak az Útmutatás részletesebb elemzését fogjuk megkísérelni. Tesszük ezt azért, mert ez a följegyzés szolgált alapul — kisebb-nagyobb változtatásokkal — egészen a századfordulóig, a később országosan is híres piarista juhászat kialakításában. * ,* * Az 1836-os év a mernyei uradalomban bizonyos szempontból fordulópontot jelentett. Ezt megelőzően ugyanis egy megalapozott és alaptalan vádaskodás, torzsalkodás után az 1828ban elbocsájtott Molnár Albert tiszttartó hivatalát nyolc évig nem töltötték be. 21 Az uradalom szakmai irányítását ekkor a nagy ügybuzgalmú, de kevesebb szaktudással rendelkező Ugróczy Ferenc jószágkormányzó látta el. A kéthetenként, később a hetenként összehívott tiszti értekezletek — amelyeken az időjárástól függően a távolabbi gazdaságok vezetői nem is tudtak jelen lenni sok esetben —, nem tudták pótolni az egységes központi irányítás hiányát; szükségessé vált tehát a tiszttartói állás újra való betöltése. Az állásra Dombrády Jánost, a gr. Károlyi-család ispánját, későbbi ügyvédjét hívták meg, aki Grosser János provinciális generális 1836. november 12-én kelt levele alapján a felkínált állást el is foglalta. 22 Az új tiszttartó csaknem szabad kezet kapott munkájához. Joga volt személyi és dologi ügyekben a legmesszebbmenőén disponálni, és a gazdálkodási rendszer megváltoztatását illetően is döntő jelentőségű volt állásfoglalása. Munkájáról időnként beszámoltatta ugyan a klerikus-jószágkormányzó, de a nagyvolumenű kiadásoktól eltekintve, tevékenységét általában nem befolyásolták. 19 SML. Mernyei urad. ltára. Épületleltárak. 1832—1891. ' i0 Uo. Officiosa. 1770—1852. 21 Uo. Gazdasági ügyviteli és számadási vegyesiratok. 1775—1870. 32 Uo. Gazdatiszti értekezletek jegyzőkönyve. 1835—1841.
