Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Helytörténet - Kőhegyi, Mihály: Baranyai jobbágysérelmek. Dráva menti községek kérvényei az 1848-as országgyűléshez

BARANYAI JOBBÁGYSÉRELMEK 233 általában mit kell »-úrbéres« föld alatt érteni.

Síi Ezzel a határozattal azonban, ha ez egyáltalán lehetséges, még inkább összezavarta az egyébként is kuszált úrbéri viszonyokat. Pedig alapvető kérdésről volt szó. Ki volt eddig úrbéres jobbágy, és mi volt eddig az úrbéres föld? Ezen a kérdésen múlt, hogy egyes helységekben a parasztok felszabadulnak-e most, s tulajdonosaivá lesznek-e földjeiknek. A törvény betűje szerint afelől nem lehetett kétség, hogy a majorsági zsellérek a telepít vény es falvak népével együtt kimaradnak a felszabadításból. De a jobbágyoknak járó telki föld is sokszor vitatható volt. Emellett az alapkérdés mellett mindjárt 1849 tavaszán sok izgalom forrásává lett a felszabaduló jobbágyok között az a kérdés, hogy a földesúr és jobbágy által eddig közösen használt erdő- és legelőföldből juttatni kell-e a jobbágyoknak, s ha igen, mennyit? Erről éppen úgy nem szólt az 1848. évi törvény, mint a maradvány-, irtvány- és szőlőföldek felszabadulásáról és az ún. regálékról sem. Ennek folyományaképpen nem volt az országnak egyetlen egy földesúri hatalom alól kiszabaduló faluja és városa, melyet a tisztázatlan és rendezésre váró kérdések ne nyugtalanítottak volna.

89 Az 1848. évi vívmányok alapján összehívott első népképviseleti országgyűlésre várt volna a (feladat, hogy a rendezetlen kérdések sűrűjében új törvények alkotásával rendet teremtsen. A gyakorlatban azonban zavaros frontok voltak kialakulóban."" A minket közelebbről érdeklő Táncsics Mihály például már június 4-én azzal buzdította olvasótáborát az időközben megindított újságjában, hogy »-mindennemű dézsma és robot ímeg fog szűnni.« Azzal vigasztalta a panaszkodó bihari parasztokat, hogy ez a »múlt országgyűlésen is megtörtént volna már, de a nagy sietség miatt elmaradt.«

91 Aligha csodálhatni, hogy Baranya megye parasztsága már májuis végén Táncsics nevét hangoztatta megválasztandó követjeként. Május 27-én a következő felhívást körözték Szaporca, Tésenfa, Drávacsehi, Drávapalkonya, Drávaszabolcs, Ipacsfa, Kovácshida, Drávaszerdahely és Drávacsepely községekben. »-Atyámfiai, Polgártársak ! Közelget az idő mellyben az ország gyűlés öszve gyűl. Ezen ország gyűléstől függ hazánk jövő boldogsága. Érdekében áll a szerént minBS Az országgyűlés tárgyalására: Pesti Hírlap, 1848. ápr. 1. — Budapesti Híradó, 1848. márc. 30. — Karok naplója 198—199. 89 Ember Győző: Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez. Bp. 1951. 90 Beér János—Csizmadia Andor: Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. Bp. 1954. 91 Munkások Újsága, 1848. jún. 4. den igaz magyarnak, hogy a haza javát szívesen akaró követek küldessenek az ország gyűlésre. A siklósi kerület is küld egy ily ein követet. Hogy jó követet küldhessünk, szükség, hogy egyet eresünk. Erre nézve holnap az az május 28-án pontban délben Csepelben [ma: Drávacsepely] Nép gyűlés fog tartatni. Válaszszon tehát minden helység oda 3—4 képviselőt, kikben az egész Népnek bizodalma van. k^ ott együtt tanácskoznak, hogy kit szeretnénk ország gyűlési követnek!!.. .«

92

v A gyűlés szónokai Liszt Ferenc cúni ispán. Munkácsi Albert szaporci lelkész, Belevári Ferenc viszlói lelkész, Tóth Ferenc adorjási lelkész és Tarnóczi Dániel nagyharsányi bíró voltak. Az szónokok egyöntetűen Táncsics Mihályt ajánlották követül a népnek. A gyűlés szervezőit és szónokait a fennálló törvényes rend ellen elkövetett izgatás címén ismeretlenek feljelentették a megyei hatóságoknál, a vizsgálati jegyzőkönyv azonban egyedül Munkácsi Albert beszédében talált »Communisticus« kijelentéseket, de ezeket sem ítélte súlyosnak és a vádat elejtette."

1

' Így azután június 21-én Táncsics lett a siklósi kerület országgyűlési képviselője."' Nem kis része lehetett ebben annak a taktikai húzásnak, hogy Táncsics éppen három nappal korábban fogalmazta meg és tette közzé lapjában politikai programját jelentő törvényjavaslatait.

95 Ebből a 16 törvénycikkből bizonyára a kisebbik rész volt valóban a nép vágyainak kifejezése, de olyan egy sem volt, amely annak érdekével ellenkezett volna. Táncsis az egyenlőséget állította követelései élére s erre az alapra építette fel a többit: imindenemű kiváltság eltörlését, a teljesen általános választójogot, az országgyűlés szuverenitását, a miniszterek választását, a megyék és községek teljes függetlenségét saját ügyeikben, az egyenlő, progresszív adózást stb. Valószínű, hogj' mindezek az egyébként naiv kicsinyességgel vegyített pontok (például: senki sem viselheti ugyanazon hivatalt egy évnél tovább) nagyon kevéssé érdekelték a népet. Annál inkább a IX., X., és XV. törvénycikk-tervezetek, amelyekben az úrbér tökéletes megszüntetéséről, a legelők és szántóföldek elkülönzéséről és regálékról kívánt intézkedni. Végül mindezek végrehajtására olyan eljárást javasolt, amely mindennél inkább lehetett volna alkalmas a nép bizalmatlanságának eloszlatására: minden választókerületben 11 tagú választott bíróságot ю Babits András: Táncsics Mihály követté jelölése az 1848/49. évi országgyűlésre. Dunántúli Tudományos Gyűjtemény. Pécs, 1947. I. 66. 93 Baranya vármegye levéltára. 1848. évi közgyűlési jegyzőkönyv 1318. sz. 94 Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics. Bp. 1945. 19. 95 Táncsics Mihály: Űj alkotmány. Munkások Üjsága, 1848. jún. 18.