Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Néprajztudomány - Bosnyák, Sándor: A moldvai csángók mondáiból

180 ) BOSNYÁK SÁNDOR 43. A boszkorkányok hordója. Eccer lakodalom vót és vótak ottan szép aszszonyok, boszorkányok. Hát táncoltak, mulattak mindig. Egyik ember megrészegedett, kiment a fészerbe, oszt lefekütt egy hordóba. A hordónak a feneke kint vót és belefekütt oda. Na akkor ezek a boszorkányok mi csinájjanak? Odamentek, a hordóra felültek — ahol gondoljuk, ott legyünk! —, akkor ott is vótak. Hát б mikor felébredett, az az ember, hát egy nagy mezőbe vót, ződ borsóba. Hát akkor ő kinyúlt, markolt két marok ződ borsót és visszafekütt a hordóba. Ezek mulattak ott, a boszorkányok. És viszszaültek a hordóra és ászt monták — ott, ahol gondoljuk, ott legyünk. Visszamentek oda a helyükre, ahonnat elindultak, a lakodalomba. Bementek a lakodalomba, eikesztek mulatni ott azok a menyecskék, mulattak. De az ember es bement, bevitte a kézibe ászt a ződborsót. Hát tél vót, olyankor nem vót borsó. És elkeszte mutogatni, hogy: — Ne aszongya — hol jártam én, ződborsót hosztam. Hu!, meglátták a boszorkányok: — Eltedd — aszongyák — mert mingyárt fejedet vesszük. Az ember úgy eldukta, mert megijedett, hogy ezek a boszorkányok hát 'megölik akkor éjjel. Máris György 44. A hatujjú lány. Én gyerek vótam és ott vótam egy másik embernél. Annak vót legénye. Akkor, hát odajött két lejány. De messzire búcsú vót, a vizén túl. És ezek mindig jáccottak ott, birkosztak, de a lejány olyan erős vót, hogy a legényt felvette az ölibe, feltette az ágyba, jáccottak nagyon. Én közbe megláttam, hogy neki hat ujja van. Hát asz mongya a lejány, aszongya: — Gyere— aszongya — mennyünk búcsúra. — Hát merre mennnyünk? Má jönnek visszafelé — aszongya —, hova mész? — Én — aszongya — még elmének — aszongya — a búcsúra. Na akkor aszongya: — Én elmének, megjárom a búcsút. Asz mongya a legény: — Na — aszongya — ettől s ettől a leántól hozzál nekem zsebkendőt, amit én ismerek — aszongya. — Akkor — aszongya — hiszem, hogy odajártál. El is ment és még a többiekvel visszajött. És amikor elment, montam annak a legénnek, hogy hát: — Nézze — mondom — ennek hat ujja van, a lejánnak. — Hát hogy — aszongya •— hogy én nem láttam — aszongya —, hát én régentői ismerem — aszongya —, sohasem láttam az ujját. — Hát mondom — nézze meg jól, mert hat ujja van. És meg akarta nézni, mikor visszajött, de a leján nem engette. Osztán utána mesélték, hogy má hozott egy zsebkendőt, akkor osztán monták, hogy, az öregebbek, apjáék, annyáék monták, hogy — ez boszorkány, azétt van hat ujja, mer a boszorkányoknak vagy hátul farka van, vagy hat ujja van, ilyesmi, meg van jelölve a boszorkány. Máris György 45. A leán, akit elrabolt a medve. Halltam én a nagymamámtól, hogy régen, akkor történt. Nagy erdők vótak ott a mü faluink mellett, havasok. S abba vót, sok mána termett. Akkor a leányok gyűltek össze s mentek s szettek a málnát. Ezen a héten es mentek, a másik napokon es mentek. Eccer csak, amikor az a négy lány ott szetté a mánát, akkor a medve odament s akkor egy szép leánt megölelt hátulról. Az ölibe vette s elszaladott vélle. A másikak nészték. Akkor azok megijettek, azok szaladást hazafelé. ö a leánt bevitte a barlangjába, egy átoknagy követ az ajtajába tett s ü osztán ment s vitte a húsokat a lejánnak. Ha tehent kapott meg, ha birkát kapott meg. vagy disznyót, vagy valamit ugye a faluból, hát az mindent odahordott neki. De az ingit min letépte rolla. A leánról. Tiszta mesztelen hattá a leánt. A leán szegén az ajtón sehogy sem tudott kimenni, ű, hogy vitte a húst, úgy nyersen kellett megegye a leán. Ahogy történt, hogy vitte. Na, ezek hazamentek, megmonták, hogy a leánt egy medve elvette s a barlangjába bevitte. Ezek addig keresték, puskákval mentek az emberek. Katonaság vót, keresték, hogy a leánt valahol mektalálják. Amikor mentek az erdő koszt puskákval, akkor megtalálták a barlangot. De mán most későre vót, hogy má most, az év má most betőtt vót, hogy a leán el vót veszve. Egy éve halott vót. Mikor reátaláltak a barlangra, akkor a nagy kü oda vót tével az ajtójába s a leán ott benn, a barlangba. De a medve nem vót honn. El vót, hogy hojzon eleséget a leánnak. Amikor bemennek oda, hát a leánnak két kicsi medvebocsa vót. Asztat a bocsocskákat es elvették onnét, úgy monták, medvebocsoknak. Akkor a leánt es kivették önné s hazavitték. De a medve, mikor hazakerült oda s ű nem találta meg a leánt a barlangjába, aszongyák, hogy akkorát mordítot, hogy még az erdő, az egész erdő zúgott. Ügy bőgött a medve, hogy a leánt nem találta meg. S a leán es sírt, hogy métt viszik haza onnat őt. Ügy reaszokta ott a medvére. Hazavitték, s azokat a medvebocsocskákat hát ő ne-