Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Néprajztudomány - Hegyi, József: Magyar népdalok és népies dalok dr. Berze Nagy János hagyatékából

A BERZE - HAGYATÉK DALAIBÓL 125 2. Fejér László (Besenyőtelek, Heves m.), 3. Ugyanez más változatban (Felsőtárkány, Heves m.) A szövegek szótagszáma egybevág a gyűjtőfüzet 5. oldalán levő dallammal. A rendelkezésünkre álló adalékok szerint nem tudjuk, hogy melyik szöveggel énekelték a dallamot. A hatsoros versszakokat feltehetően a 3—4. dallamsor megismétlésével adták elő. Az Etnographia 1904. évi XV. évf. 314—316. oldalán megjelent Nagy János és Kádár Géza lejegyzésében a Fejér liliomszál (Gyermekjáték) teljes dallama és szövege. A daliáim egy-két hang kivételével egybevág a gyűjtőfüzet 4. oldalán található dallammal. Pécsi működése idején hatalmas néphagyománygyűjtő hálózatot épített ki pedagógusokból. A gyűjtés kiterjedt egész Baranya megyére, annak minden olyan községére, ahol néphagyomány gyűjtésére lehetőség volt. Saját munkájában igényes volt. Ezt elvárta mindenkitől. Leveleiben a legapróbb részletekbe menő irányítást adott munkatársainak. Ezt is, mint minden utasítását messzemenő udvariassággal tette. Idézetek gyűjtőtársaihoz intézett leveleiből: »A betlehemest s a háromkirályost legyen szíves leírni, de a papírt úgy tessék beírni, ahogyan én ezt a papirost beírom, t. i. a hosszabb oldal álljon előttünk függőlegesen. Ezenkívül szíveskedjék a szereplő személyek minden aktusát bejegyezni, hogy a leírás alapján le is játszható legyen, és azt, hogy honnan, kitől, stb, származik az adat, mindig a legvégére írni.« »Szíveskedjék valamennyi dallamot g-dur vagy g-moll hangnembe transzponálni és így lejegyezni. A transzponált dallamokat a velük lévő szövegekkel együtt szintén olyan sorban szíveskedjék elhelyezni, mint a küldött kézirat mutatja.« »A négysoros dallamoknál az első, második és harmadik dallamsor záróhangját szíveskedjék a már isimertetett módon a hang fölött számmal jelezni. A háromsoros dallamoknál csak az 1. és 2. dallamsor záróhangja jelzendő, a két dallamsorból álló dalnál csak az 1. sor záróhangja. A dallamsorokat egymás alá s ne egymás mellé tessék írni, a tájnyelv pontos feltüntetésével.« Gondosan ügyelt arra, hogy a gyűjtött dal dallamának és szövegének lejegyzésében nincs-e valami hibásan vagy tévesen rögzítve. Igen érdekelte a cölöpverő nóta, amelyet Schneider Lajos küldött. Idézzük e tárgyban írt levelének idevágó részét : »A közleményből egy dolog nem tűnik ki egészen világosan. Az adat végén azt tetszik írni: Az x jelzések a cölöpre zuhanó kos csattanásának az idejét, ill. hangját jelzik. Szeretném tudni pontosan, hogy a kos csattanása az egyes ütemek dallamának végső hangjaival esik-e egyidőbe vagy pedig csak az ütem végső hangja után? Mert ez a dallam és az egész művelet ritmusa szempontjából mást és mást eredményez. Egyébként a cölöpverő nóta szöveg- és esetleges dallamváltozatait nagyon kérem és várom.« Mint utóbb kiderült, a cölöpütés az ütem utolsó hangja után történt, a kos csattanása idején nem énekeltek. (A cölöpverő nótát lásd 18. sz. alatt.) Berze Nagy János legbensőbb népzenegyűjtő munkatársa Schneider Lajos mohácsi igazgató tanító volt. Ezt igazolja levelezésük meghitt hangja is, de maguk a tények is igazolják. Schneider Lajos gyűjtéséből szerepel a legtöbb népdal a Baranyai Magyar Néphagyományokban. Résztvett a dalok feldolgozásában, rendszerezésében, főleg azok transzponálásában. A fentebbi levélidézetek mellett még a következők tanúskodnak Berze Nagy és Schneider közvetlen munkatársi kapcsolatáról: »Ha lehet jó volna, ha a transzponálásokat december közepéig megkapnám, hogy a dallamos hagyománykincs jegyzeteit is még a tél folyamán elkészíthessem. Addig a dallamtalan szövegek jegyzeteivel foglalkozom. Mindenesetre ambicionálom, hogy a jövő évben minden körülmények között jöjjön ki a könyv. — A kottapapír költséget sajátomból fogom viselni. Nem kívánhatom, kedves Igazgató úr lekötelező szíves munkája mellett még ezt is.« (1937. okt. 21.) Az 1930-as évek derekán Berze Nagy minden szabad idejét a nagy baranyai gyűjtések foglalják le. Baranya vármegye Közönségének 1933. évi kisgyűlésén hozott határozata alapján Fischer Béla alispán megbízta őt a megye szellemi néprajza (népköltés, néphit, népszokások, népzene, stb.) élő emlékeinek feljegyzésére és összegyűjtésére, valamint azok feldolgozására. Pedagógus gyűjtőtársai és saját gyűjtőútjai nyomán összegyűlt, általa feldolgozott anyagból születik meg életének egyik főműve, a BARANYAI MAGYAR NÉPHAGYOMÁNYOK három kötete, 1940-ben jelent meg, 1840 oldal terjedelemben. A három kötet a néphagyomány szinte valamennyi ágát felölelve 736 népdalt is tartalmaz. Megye- és országszerte elismeréssel üdvözölték a megjelenését, majd külföldi visszhangja is hamar keletkezett. A megjelenés évében, december 8-án keltezett, Kodály Zoltántól érkezett levél így kezdődik: »•Kedves Tanfelügyelő Űr! — Hatalmas és szép munkáját sietek megköszönni, még mielőtt érdemlegesen foglalkozhatom vele, mert ahhoz idő kell. Bárcsak iminden vármegye követné a példát. Igaz, ehhez folklorista is kellene mindenhova.«