Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Néprajztudomány - Sarosácz, György: Baranyai délszláv népszokások. I. Karácsonyi és lakodalmi szokások a sokacoknál és bosnyákoknál

104 SAROSÄCZ GYÖRGY A kora reggeli aráikban a dirávamentii sokacokat kivéve ezen a napon (ezit megelőzően Luoa napján) az iskolás gyermekek kotyolni (u polozaje) jártaik. Kotyolni Németit és Szalámtát kivéve mindig fiúk mentek, mert az első női látogató ezen a naipöin szerencsétlenséget jelentett a baromfi számaira. E két faluban viszont azt tartották, hogy nemcsak kakasra, hanem tyúkra is szükség van, ezéirt néha a házhoz lány kotyolót hívtak. A gyermekek a szobába érve »Dícsértessék«kel köszöntek, A bosnyák falvakban a kotyoló a tűzhelyhez ment, majd fogta a pálcáját és a parazsat, az alábbi szöveg kíséretében megkotorta : Koliko zári, Amennyi parázs, i toliko jaji, annyi tojás, koliko iskrica, amennyi szikra, toliko pilica, annyi csibe, koliko pepela, amennyi hamu, toliko metera, annyi mázsa, ÓU'-CU-CU. tyu-tyu-tyu. Ezután egy székre ültették, hogy a kotlóscik a tojáson jól üljenek, majd almával, dióval, aszalt gyümölccsel, vagy pénzzel megajándékozták. A sokac falvakban és Mohácson a kotyolót szobába érve előbb székre ültették és kéziébe egy cső kukoricát adtak, amelyet imorzsolás után a bosnyákoknál közölt szöveg kíséretében a szoba padlózatára szétszórt, s végül a tüzet megpiszkálta. A dirávameotii sokaiooknál a gyermekek kotyolni karácsony első napján, a rokonságon belül mentek. Szöveget nem mondtak. A kotyolót a párnával leterített székre ültették és ímegreggelizi tették. A férfiak egész nap a két inapi takarmány elkészítésén dolgoztak, mert ünnepek alatt szalmát, szénát hordani, szecskát vágni, az istállóból trágyát kihordani és egyéb ház körüli munkát végezni néni volt szabad. Ugyanakkor egy köteg szalmát készítetitek elő, amelyet a gazda vacsora előtt bevitt a szobába. (1. kép.) A háziasszonyok a kalácsok sütésével és főzéssel voltak elfoglalva,. Mohácsom, a sokac és bosnyák falvakban, egyaránt tiszta fehér lisztből két kenyérfélét (badnjaca és Ijetnjaca) sütöttek. A lyetnyácsát csak rózsával díszítették. A bádnyácsiá felületét tészátából készült füzérrel négy neszre

1 felosztotiták. A részeket tésztából készült figurákkal ((pásztor, birkák, tehén, kotilós, csibék, ostor, kalász, hordó, nap, hold, csillagok, rózsa és egyéb) díszítették. A gyermekek részére ugyancsak tésztából külön madarait, különböző állattféiéket és ember figurákat (Ádám és Éva) sütöttek. A drávamentii sokacck a figurák szemeit kukorica szemből készítették. E ikalácsféleket cipóknak (krz:scici) nevezték. A bosnyák falvakban közkedvelt tészta féle volt a, mahovaca, amelyet a századforduló után csak karácsony alkalmával sütöttek. A mákovácsá készítésének mód ja a következő volt : A tésztát vízzel kerekre gyúrták. A megtört niákra hagymáit vágtak és mindkettőt forró vízzel leöntötték. A tésztát a tepsii hátlapjára borították, négy kiálló ívét a tésztára fordították, közben mákkal beszórták. A mákra mézet, vagy cukrot néni tettek. A karácsonyfát (bor, bozicno drvo, krispanf a környező erdőkből hozták. A karácsonyfát tésztából sült hold, csillag, nap és egyéb figurákkal, aszalt meggyel, cseresznyével, szilvával és mézeskaláccsal díszítették. Miután a férfiak az esti etetéssel, az asszonyok a sütéssel, főzéssel és egyéb munkákkal végeztek, mindenki megmosakodott és átöltözött. A háziasszonyok, hogy az estét még ünnepélyesebbé tegyék, az ágyakalt új ágyterítő vei terítették le. Lámpát addig nem gyújtottak, míg valahol világosságot nem láttak. Ezért az ablakot jól elsötétítették, hogy a fény ki ne szűrődjön, mert eüenkező esetiben a szomszédok bolhái, egerei, patkányai és egyéb férgek átköltözinének. A szemetet azok, akik a felsorolt férgektől szabadulni akartak, észrevétlenül a szomszéd szemétdombjára dobták. Vacsora elő'tlt a gazdiaiasszony a, kezében tartott kis tányérba n égő parázson füstölő tömjénnel a gazdasági épületekét és a szobákat bejárta, hogy azokat beszemtelje. Németiben és Mohácson az épületet nem járta be, helyette az égő tömjént az asztal alá tette. A karácsonyi asztalt a gazda és a gazdaasszony készítette. Az asztalra a gazda három (Mohácson, két, egyes, bosnyák falvakban egy) terítőt rakott: a legalsó terítő egyszerű vászonból készült, amelyből az új esztendőben búzát vetettek. A következő már díszesebb volt. Az. ünnepek alatt erről ettek. A legfelső díszítésben a leggazdagabb volt, amely a két napos ünnep alaitt állandóan az asztalon volt, jelezve a nagy ünnepet és dicsérve a gazdaaszony kezemunkáját. A terítőt le terítése előtt megrázták. Átán a gazdaasszony a terítőt kivitte, majd a bejárat küszöbén megállva ezeket a szavakat mondta: Buve, müve i svaki gad iz kuce mars! (Bolhák, legyek és minden szenny a lakásból, takarodjon fei!)

5 Németiben a gazda a terítő megrázása köz4 A krispán elnevezést a néimet ilalkoeságtól vették át. A falusi sokiacoknál használt név. A többi etnikai csoportnál a két elnevezés vegyesen fordul elő 3 Matusek: I. m.