Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Természettudomány - Gebhardt, Antal: A Mecsek hegység állatvilágának térbeli elterjedése élőhelyek szerint

GERHARDT ANTAL Ez a feltevés azonban téves, .ment afhol a völgy kőzete homokkő, ott talajlalkó állatot még az év legkedvezőbb időszakjában 'is csaik nitikán találunk. Két kilométer távolság után azonban az alapkőzet hirtelen 'tniászanészkőbe megy át, ahol nedves, nyirkos felszínű, elég dús növényzetű talajon az, állatállomány faj- és egyedszámban egyaránt ugrásszerűen emelkedik. 2. Középső- vagy Pécsi-Mecsek, a MisinaTubes gerinc déli mészkőlejtője. A Pécs város fölött húzódó 'Szőlőkertes hegyhátakat főleg werfeni-palából keletkezett mámgás talaj fedi. E déli oldal főbb fitocömózísei : 1. Fátlan, pusztafüves, 'mészlkőszilklás lejtőik i(Festucetum sulcatae), 2. Pusztalfüves lejtőkkel mozaikszerűen keveredő karsztibokorerdő (Cotino-queroetum), 3. Körülbelül a Dömörlkaputól a Lapisi vadászház felé vezető műúttól északra a Misina-Tubes gerincéig terjedő, meleg és száraz mikroklíma jú tölgyes (Orno-quercetum). Száraz, ikamsztos 'talaja vízben rendkívül szegény. A terület jellegének megfelelően állatállománya túlnyomóan szárazságikedvelő faunaelemekből alakult. 3. A Középső- vagy Pécsi-Mecsek északi lejtője. A Misina 'és a Tubes északi lejtője, valamint tovább nyugatra Abaliget környéke egyenes folytatásai a Középső- vagy PécsiHMecsek triászkorú mészkő képződményének. A Mély völgyben, a Meleglmányijvölgyben és a Kozári vadásziház környékién a fedő homokkövek is nagy szerepet játszanak, — a Hidegkúti- és a KanitaíVárd-források környéke különböző (kémhatású kőzetekből — túlnyomó esetben homokkőből és márgás palából alakult. Konglomieraitumos és homokos (kőzeteket találunk Mánfa község határában, bár a mánfai »Kőlyuk« környéke karsztos jellegű triásKirnészkő. iSikondaifürdő kcrnyékónelk talaja lösz. Csak helyenként bukkan a felszínre a főként helvét-itoirtan képződm'ény. Erdőtípusa: főleg cseres—tölgyes (Queroetum petraeae-ceirris), amely (közé bükkös (Pagetum) keveredik. A dombisági területen főiképp tölgyes és gyertyános (Queroeto-Carpinetum) található. A karsztos jellegű kőzet, valamint a kedvező búvóhelyéket biztosító barlangok, sziklák és sziklairepedésefc indokolják a hegységi tájban a föld alatt élő íállaitokinak jellegzetes és gazdag elterjedését. 4. Keleti-Mecsek. (Zengő-Hármashegy környéke.) Déli oldalának i(Pécsivárad) (kőzettani felépítése: túlnyomórészt kovás kötésű juramészkő és márga, niielyniék növény takaró ja : gyertyános' tölgyes '(Queroeto-Carpinetum) átmenettel a mészkedvelő tölgyesbe i(Orno-quercetum), valamint a cseres-tölgyes iis Queroetum petraeiae-oerriis). Északi oldala l(a MJecsekszentlászló völgye, a Singödiör-völgy, a Márévári-JVölgy, a Hidasivölgy, a Magyaregregyi-völgy) helyenként harmadkori homo'kkővel változatos juramészkőből és márgából, 'Valamint igen nagy felületen trachydoleritből épült fel. Ezeknek talaján a gyentyános-^tölgyes (Querceto-Carpíinetum), a cseres-tölgyes (Queroetum petraeae-cerris) és a büJkkös terjedt él. A patakvölgyékiben különösen az égerfás (Alnetum) vegetáció tenyészik jól. A forrás okban gazdag és patakokkal áztatott, hegyes-völgyes, kiterjedt erdőkkel borított terület, bár a fauna elterjedésére látszólag kiváló életfeltételeket biztosit, niégis feltűnő a, táj állatvilágának faj- és egyedszámban egyaránt észlelhető szegénysége. Régi megfigyelésen alapszik az a tapasztalat, hogy a vulkanikus kőzetek (tmachydoleritelk) 'mállásából keletkezett talaj állatvilága általában gyérebb, mint a karsztosodásra alkalmas kőzetek és a mésztartalmú talajok zoocönózisa. A Keleti-Mecsekben a kiömlési kőzetek: mállásából létrejött talaj helyenként homokkal (keveredik, ami a rajta és benne élő állatok állandó letelepedésiére és eliterjedésére ugyancsak kedvezőtlen hatást gyakorol. A Mecsek hegység egyes tájaira jellemző állatvilág ismertetése rendkívül nehéz, sőt néha megoldhatatlan féladat. Az állatok ugyanis a növényektől eltérően nincsenek helyhez kötve, táplálékuk után területről területre vándorolnak, következésképpen egyszer az egyik, máskor a másik, számukra alkalmas helyen jelennek meg. Napos, száraz, pusztafüves lejtő, vagy karsztbokorerdő nemicsák a Mecseik déli, hanem foltokban az északi részein is elég gyakori, s a talaj vegyi összetételének megközelítő azonossága sem ritka. De ugyanaz áll a vegetációra is. Hasonlóképpen a imikroklimatikus tényezőknek az egymástól topografiiailag esetleg távoleső felszínen észlelhető hasonlósága ugyancsak arra vezet, hogy az egyes fajok többfelé is előfordulnak, s így elkülönítésük, besorolásuk bizonytalanná válik. (Ilyen esetekben a tömegsűrűsóg, az állatok 'gyakorisági sorrendjének igonidos mérleglése dönti el, hogy a szőbianlievő faj élterjedése mélyük terepre jellemző.) Biológiai szempontból a legésszerűbb és legtanulságosabb megoldás az állatvilág környezettani, illetőleg ezzel (kapcsolatban társulástani alapon végzett számbavétele. Olyan irányú vizsgálatokat azonban, melyek az állatvilág elterjedését növénytársulása keretek alapján határozza meg, a (Mecsekben még egyáltalában nem végeztek is az állatok elterjedésénél még az általános környezeti félté belök figyelembevétele is igen hiányos adatokat nyújt. Az alábbiakban megkísérlem a Mecsek állatvilágának élőhelyük megoszlásán alapuló rövid összefoglalását, külön csoportban tárgy alva a víziben, a vízparton, az erdőben és (karsztbokorerdőben, a sziklákon és végül a barlangokban élő állatokat.