Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Természettudomány - Gebhardt, Antal: A Mecsek hegység állatvilágának térbeli elterjedése élőhelyek szerint

GERHARDT ANTAL Ez a feltevés azonban téves, .ment afhol a völgy kőzete homokkő, ott talajlalkó állatot még az év legkedvezőbb időszakjában 'is csaik nitikán talá­lunk. Két kilométer távolság után azonban az alapkőzet hirtelen 'tniászanészkőbe megy át, ahol nedves, nyirkos felszínű, elég dús növényzetű talajon az, állatállomány faj- és egyedszámban egyaránt ugrásszerűen emelkedik. 2. Középső- vagy Pécsi-Mecsek, a Misina­Tubes gerinc déli mészkőlejtője. A Pécs város fölött húzódó 'Szőlőkertes hegyhátakat főleg werfeni-palából keletkezett mámgás talaj fedi. E déli oldal főbb fitocömózísei : 1. Fátlan, puszta­füves, 'mészlkőszilklás lejtőik i(Festucetum sul­catae), 2. Pusztalfüves lejtőkkel mozaikszerűen keveredő karsztibokorerdő (Cotino-queroetum), 3. Körülbelül a Dömörlkaputól a Lapisi vadászház felé vezető műúttól északra a Misina-Tubes ge­rincéig terjedő, meleg és száraz mikroklíma jú tölgyes (Orno-quercetum). Száraz, ikamsztos 'talaja vízben rendkívül sze­gény. A terület jellegének megfelelően állatállo­mánya túlnyomóan szárazságikedvelő faunaele­mekből alakult. 3. A Középső- vagy Pécsi-Mecsek északi lejtő­je. A Misina 'és a Tubes északi lejtője, valamint tovább nyugatra Abaliget környéke egyenes folytatásai a Középső- vagy PécsiHMecsek triász­korú mészkő képződményének. A Mély völgyben, a Meleglmányijvölgyben és a Kozári vadásziház környékién a fedő homokkövek is nagy szerepet játszanak, — a Hidegkúti- és a KanitaíVárd-forrá­sok környéke különböző (kémhatású kőzetekből — túlnyomó esetben homokkőből és márgás pa­lából alakult. Konglomieraitumos és homokos (kő­zeteket találunk Mánfa község határában, bár a mánfai »Kőlyuk« környéke karsztos jellegű triásKirnészkő. iSikondaifürdő kcrnyékónelk talaja lösz. Csak helyenként bukkan a felszínre a fő­ként helvét-itoirtan képződm'ény. Erdőtípusa: főleg cseres—tölgyes (Queroetum petraeae-ceirris), amely (közé bükkös (Pagetum) keveredik. A dombisági területen főiképp tölgyes és gyertyános (Queroeto-Carpinetum) található. A karsztos jellegű kőzet, valamint a kedvező búvóhelyéket biztosító barlangok, sziklák és sziklairepedésefc indokolják a hegységi tájban a föld alatt élő íállaitokinak jellegzetes és gazdag el­terjedését. 4. Keleti-Mecsek. (Zengő-Hármashegy környé­ke.) Déli oldalának i(Pécsivárad) (kőzettani felépí­tése: túlnyomórészt kovás kötésű juramészkő és márga, niielyniék növény takaró ja : gyertyános' töl­gyes '(Queroeto-Carpinetum) átmenettel a mész­kedvelő tölgyesbe i(Orno-quercetum), valamint a cseres-tölgyes iis Queroetum petraeiae-oerriis). Északi oldala l(a MJecsekszentlászló völgye, a Singödiör-völgy, a Márévári-JVölgy, a Hidasi­völgy, a Magyaregregyi-völgy) helyenként har­madkori homo'kkővel változatos juramészkőből és márgából, 'Valamint igen nagy felületen trachydoleritből épült fel. Ezeknek talaján a gyentyános-^tölgyes (Querceto-Carpíinetum), a cseres-tölgyes (Queroetum petraeae-cerris) és a büJkkös terjedt él. A patakvölgyékiben különösen az égerfás (Alnetum) vegetáció tenyészik jól. A forrás okban gazdag és patakokkal áztatott, hegyes-völgyes, kiterjedt erdőkkel borított terü­let, bár a fauna elterjedésére látszólag kiváló életfeltételeket biztosit, niégis feltűnő a, táj állat­világának faj- és egyedszámban egyaránt észlel­hető szegénysége. Régi megfigyelésen alapszik az a tapasztalat, hogy a vulkanikus kőzetek (tmachydoleritelk) 'mállásából keletkezett talaj ál­latvilága általában gyérebb, mint a karsztosodás­ra alkalmas kőzetek és a mésztartalmú talajok zoocönózisa. A Keleti-Mecsekben a kiömlési kő­zetek: mállásából létrejött talaj helyenként ho­mokkal (keveredik, ami a rajta és benne élő ál­latok állandó letelepedésiére és eliterjedésére ugyancsak kedvezőtlen hatást gyakorol. A Mecsek hegység egyes tájaira jellemző állat­világ ismertetése rendkívül nehéz, sőt néha meg­oldhatatlan féladat. Az állatok ugyanis a növé­nyektől eltérően nincsenek helyhez kötve, táplá­lékuk után területről területre vándorolnak, kö­vetkezésképpen egyszer az egyik, máskor a má­sik, számukra alkalmas helyen jelennek meg. Na­pos, száraz, pusztafüves lejtő, vagy karsztbokor­erdő nemicsák a Mecseik déli, hanem foltokban az északi részein is elég gyakori, s a talaj vegyi összetételének megközelítő azonossága sem ritka. De ugyanaz áll a vegetációra is. Hasonlóképpen a imikroklimatikus tényezőknek az egymástól to­pografiiailag esetleg távoleső felszínen észlelhető hasonlósága ugyancsak arra vezet, hogy az egyes fajok többfelé is előfordulnak, s így elkülöníté­sük, besorolásuk bizonytalanná válik. (Ilyen ese­tekben a tömegsűrűsóg, az állatok 'gyakorisági sorrendjének igonidos mérleglése dönti el, hogy a szőbianlievő faj élterjedése mélyük terepre jel­lemző.) Biológiai szempontból a legésszerűbb és leg­tanulságosabb megoldás az állatvilág környezet­tani, illetőleg ezzel (kapcsolatban társulástani alapon végzett számbavétele. Olyan irányú vizs­gálatokat azonban, melyek az állatvilág elter­jedését növénytársulása keretek alapján határoz­za meg, a (Mecsekben még egyáltalában nem vé­geztek is az állatok elterjedésénél még az általá­nos környezeti félté belök figyelembevétele is igen hiányos adatokat nyújt. Az alábbiakban megkísérlem a Mecsek állat­világának élőhelyük megoszlásán alapuló rövid összefoglalását, külön csoportban tárgy alva a víziben, a vízparton, az erdőben és (karsztbokor­erdőben, a sziklákon és végül a barlangokban élő állatokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom