Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Természettudomány - Gebhardt, Antal: A Mecsek hegység állatvilágának térbeli elterjedése élőhelyek szerint

A MECSEK HEGYSÉG ÁLLATVILÁGA IL A Mecsek vizeinek állatvilága 1. A források állatai. A barlangokon kívül a források azok Ш élőhelyek:, melyeiknek állatvi­lágát a, iMecseklben a legrészletesebben vizsgálták. Tölbb mint •száz forrást kutattak át, s azokban 22 állaitrenid képviselő']ekénit — az egyse jtűekből a gariineesiekig — 190 faj elterjedését állapították meg. E szerint 10 egysejtű (Protozoa), 1 kova­szairuszávacs (Coirnacuspongliae), 2 örvémyzőféreg (Turbellaria), 1 zsinóirféreg »(Namertoidea), 2 fo­nálféreg (Nematoidea), 1 goimolyféreg (Gor­diidea), 1 ikerekesféreg (Rotatoria), 11 gyűrűs­féreg (Annelida,), 2 nadály vagy pióca (Hiru­dinea), 1 niedveállatocska (Tardigrada), 20 rák­féle (Crustacea), 46 bogár (Goleoptera), 8 poloska (Rhinehota), 44 csiga (Mollusca), 3 hal í(Pis'ces), 4 kétéltű (Amphibia) és 32 különböző fajhoz tar­tozó rovar lárva él a Mecsek forrásaiban. A források élővilágainak legsajátosabb tagjai a földalatti eredetű pannon planária (IDendrocoe 1­liides painnonicus), egy zsinóirféregfaj )(Stichos­temima sp?), mindkettő a Mámfai-kőlyuk forrá­sálból, a 'magyar vak vízíiászka (Protelsonia hun­garica) a »Kis Paplika« forrásából, a magyar vak boilharák (Niphargus hungaricus) a Hidegkúti, valaimiint a Singödör- és Máiróvári-völgyekben, továbbá Püspöfcszemtiászlió, Hetvehely, Vígan vár közeiélben felszínre ítörő forrásokból és egy vak rablócsigafaj (Paladilhiopsís gebhairdti) a Mán­fai-kőlyuk alsó barlangjának forrásából. Ezeknek a szervezeteknek élettani viszonyairól részlete­sebben a barlangok állatvilágának iismertetiésé­nél lesz szó. 2. A patak állatai. Minthogy a forrásokat azok­ba olvadva patakok követik, a két biotop élő­világa között a fauna folyamatosan kicserélődik. A vándorlásiban azonban, elsősorban azok a fajok vesznek részt, 'melyeikre siem a forrás és patak hőmérséklete között mutatkozó eltérés, sem a patak vizének sokszor jelentékeny sebességét el­érő sodra káros élettani hatást nem gyakorol. A két élőhely állatvilága ennélfogva néha feltűnő megegyezésit mutat, ami azonban túlnyomó eset­ben csak az említett világpolgár szervezetekre vonatkozik. A Mecsek hegység 1 csaknem minden patakjá­ban, melynek ímeszes medre van, kövek alatt na­gyon gyakori egy apró, fekete örvéínyzőféreg, a Polycelis felírna iDal. = P. oornuta Johns, A he­gyi patakokban meglehetősen közönséges a fo­lyami rák (Astacus asitaous), melynek hatalmas példányai közlött elvétve azúrkék színűek is akadnak. Ugyancsak kövek és korhadó fadara­bok alatt találjuk a Mecseik hidrofaunájának leggyakoribb tagját, a közönséges bolharákot (Gamimarus fossarum) és a tüskés bolharákot (G. Roeseli), melyek az óv minden szakában, kö­vek alatt helyenként ós időnként néha százas tö­megekben nyüzsögnek. A kárpáti bolharák (C. taltrensis) előfordulásai a Mecsekben még vitás. A rendkívül apró evezőlábú rákok (Copepoda) közül a patakok lassú-folyású részein a zöld kan-' dics (Cyclops viridis), a fűrészes fcaindics (С. ser­rúlatus), valamint a kagylósirálkok (Ostraooda) hat faja terjedt el. A hegyi patakok gyors áram­lású szakaszán, ugyancsak kövek alján és növé­nyeiken több bogár-faj tél: főkép a sebesvízi kar­mosbogár '(Laithelmis Volckmari) és a bronzos karmosbogár (Helmis Maiugei). A víz színén, elsősorban a napos ítereprészefcen nagyszámban cikázik a közönséges keringőbogár ás (Gyrinus natatar), míg a pontosi fceriingőbogár (G. colym­bus), de különösen a mánlfai »Kőlyulk« környé­kén -gyűjtött kis keringőbogár (G. minutus) a Mecsekben csak elvétve található. A patak fel­színén villámgyors iiramlással szökell a vízipolos­kák néhány faja: a közönséges niolnárpoloska (Gerris paludum), a víziszöcslke (G. odontogaster) és a vízicsuszka (Velia currens) stlb. A csigák kö­zül a patakok lassú folyású öbleiben néhány koz­miopoMita faj terjedt el. Ritka faunaelemként szerepelnek a Mecsek pa­takjaiban a halak, melyek mindeddig csak a csíkfélék köréből kerültek elő. Ezeknek hazánk­ban ismert mindhárom faja előfordul a Mecsek­ben: a réti csík i(Misgurus = Colbitás fossilis), a vágó csík (Cobitis taenia) és a Ikövi csík (Nemo­chilus foarbatulus — Cobitis barbatula). 3. Az állóvizek állatai. A Mecseik hegységben az állóvizek a hegyi patakok áradása után hosz­szább-irövidebb ideig a mélyedésekben visszama­radó, csekély kiterjedésű tócsák, zsombékok, vi­zes árkok és kisebb mocsaras felszíni területek. A talajvíz felszínre jutása főképp a hegység észa­ki völgyeinek talpán elég gyakori. Ha a bennük rothadó iszap oxigénemcsíztő hatása ne ! m jut túl­súlyra, — állatviláguk meglehetősen gazdag. A fajok száma 'és egyedsűrűsége csaknem egyenes arányban nő az oxigénellátást biztosító vegetáció mennyiségével, az iinzoláeió (mértékével és a táp­láikozásíbioiógiai tényező kedvező befolyásával. Csaknem niinden állóvíz iszapjában megtalál­juk a Vörösbőrű csővájó férget (Tufoifex tubifex) és az iszapglülisztát (Pelosoolex ferox). A piócák­nak nlégy faja él a Mecseik állóvizeiben. Nagyon gyakori a lónadály (Haemapis sanguisuga), az orvosi pióca (Hirudo mediciinalis), — ritkábbak a ibéfcapióoa (Hemielepsis marginaita) és a nyöle­szemű nadály í(Herpolbdella oetoculata). A víziéinek leggyakoribb lakója a közönséges víziászka (lAseHus aquaticus) s az állóvizekben is százával oldalgó közönséges bolharák (Gara­marus fossaruim). Tömegesen él itt a törpe rákok közül az akváriumi állatok kedvenc tápláléka: a kis vízilbolha (Daphnis pulex), továbbá a kagy­lós rákok (Ostracoda) és az evezőlábú rákok (Co­pepoda) számos faja. Kisebb pocsolyákban, vi­zes árkokban szívesen tartózkodnak a vízi po­loskák is. Az állóvizek mövénydús részein gya-

Next

/
Oldalképek
Tartalom