Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Természettudomány - Gebhardt, Antal: A Mecsek hegység állatvilágának térbeli elterjedése élőhelyek szerint

A MECSEK HEGYSÉG ÁLLATVILÁGA IL A Mecsek vizeinek állatvilága 1. A források állatai. A barlangokon kívül a források azok Ш élőhelyek:, melyeiknek állatvilágát a, iMecseklben a legrészletesebben vizsgálták. Tölbb mint •száz forrást kutattak át, s azokban 22 állaitrenid képviselő']ekénit — az egyse jtűekből a gariineesiekig — 190 faj elterjedését állapították meg. E szerint 10 egysejtű (Protozoa), 1 kovaszairuszávacs (Coirnacuspongliae), 2 örvémyzőféreg (Turbellaria), 1 zsinóirféreg »(Namertoidea), 2 fonálféreg (Nematoidea), 1 goimolyféreg (Gordiidea), 1 ikerekesféreg (Rotatoria), 11 gyűrűsféreg (Annelida,), 2 nadály vagy pióca (Hirudinea), 1 niedveállatocska (Tardigrada), 20 rákféle (Crustacea), 46 bogár (Goleoptera), 8 poloska (Rhinehota), 44 csiga (Mollusca), 3 hal í(Pis'ces), 4 kétéltű (Amphibia) és 32 különböző fajhoz tartozó rovar lárva él a Mecsek forrásaiban. A források élővilágainak legsajátosabb tagjai a földalatti eredetű pannon planária (IDendrocoe

1liides painnonicus), egy zsinóirféregfaj )(Stichostemima sp?), mindkettő a Mámfai-kőlyuk forrásálból, a 'magyar vak vízíiászka (Protelsonia hungarica) a »Kis Paplika« forrásából, a magyar vak boilharák (Niphargus hungaricus) a Hidegkúti, valaimiint a Singödör- és Máiróvári-völgyekben, továbbá Püspöfcszemtiászlió, Hetvehely, Vígan vár közeiélben felszínre ítörő forrásokból és egy vak rablócsigafaj (Paladilhiopsís gebhairdti) a Mánfai-kőlyuk alsó barlangjának forrásából. Ezeknek a szervezeteknek élettani viszonyairól részletesebben a barlangok állatvilágának iismertetiésénél lesz szó. 2. A patak állatai. Minthogy a forrásokat azokba olvadva patakok követik, a két biotop élővilága között a fauna folyamatosan kicserélődik. A vándorlásiban azonban, elsősorban azok a fajok vesznek részt, 'melyeikre siem a forrás és patak hőmérséklete között mutatkozó eltérés, sem a patak vizének sokszor jelentékeny sebességét elérő sodra káros élettani hatást nem gyakorol. A két élőhely állatvilága ennélfogva néha feltűnő megegyezésit mutat, ami azonban túlnyomó esetben csak az említett világpolgár szervezetekre vonatkozik. A Mecsek hegység

1 csaknem minden patakjában, melynek ímeszes medre van, kövek alatt nagyon gyakori egy apró, fekete örvéínyzőféreg, a Polycelis felírna iDal. = P. oornuta Johns, A hegyi patakokban meglehetősen közönséges a folyami rák (Astacus asitaous), melynek hatalmas példányai közlött elvétve azúrkék színűek is akadnak. Ugyancsak kövek és korhadó fadarabok alatt találjuk a Mecseik hidrofaunájának leggyakoribb tagját, a közönséges bolharákot (Gamimarus fossarum) és a tüskés bolharákot (G. Roeseli), melyek az óv minden szakában, kövek alatt helyenként ós időnként néha százas tömegekben nyüzsögnek. A kárpáti bolharák (C. taltrensis) előfordulásai a Mecsekben még vitás. A rendkívül apró evezőlábú rákok (Copepoda) közül a patakok lassú-folyású részein a zöld kan-' dics (Cyclops viridis), a fűrészes fcaindics (С. serrúlatus), valamint a kagylósirálkok (Ostraooda) hat faja terjedt el. A hegyi patakok gyors áramlású szakaszán, ugyancsak kövek alján és növényeiken több bogár-faj tél: főkép a sebesvízi karmosbogár '(Laithelmis Volckmari) és a bronzos karmosbogár (Helmis Maiugei). A víz színén, elsősorban a napos ítereprészefcen nagyszámban cikázik a közönséges keringőbogár ás (Gyrinus natatar), míg a pontosi fceriingőbogár (G. colymbus), de különösen a mánlfai »Kőlyulk« környékén -gyűjtött kis keringőbogár (G. minutus) a Mecsekben csak elvétve található. A patak felszínén villámgyors iiramlással szökell a vízipoloskák néhány faja: a közönséges niolnárpoloska (Gerris paludum), a víziszöcslke (G. odontogaster) és a vízicsuszka (Velia currens) stlb. A csigák közül a patakok lassú folyású öbleiben néhány kozmiopoMita faj terjedt el. Ritka faunaelemként szerepelnek a Mecsek patakjaiban a halak, melyek mindeddig csak a csíkfélék köréből kerültek elő. Ezeknek hazánkban ismert mindhárom faja előfordul a Mecsekben: a réti csík i(Misgurus = Colbitás fossilis), a vágó csík (Cobitis taenia) és a Ikövi csík (Nemochilus foarbatulus — Cobitis barbatula). 3. Az állóvizek állatai. A Mecseik hegységben az állóvizek a hegyi patakok áradása után hoszszább-irövidebb ideig a mélyedésekben visszamaradó, csekély kiterjedésű tócsák, zsombékok, vizes árkok és kisebb mocsaras felszíni területek. A talajvíz felszínre jutása főképp a hegység északi völgyeinek talpán elég gyakori. Ha a bennük rothadó iszap oxigénemcsíztő hatása ne

!

m jut túlsúlyra, — állatviláguk meglehetősen gazdag. A fajok száma 'és egyedsűrűsége csaknem egyenes arányban nő az oxigénellátást biztosító vegetáció mennyiségével, az iinzoláeió (mértékével és a tápláikozásíbioiógiai tényező kedvező befolyásával. Csaknem niinden állóvíz iszapjában megtaláljuk a Vörösbőrű csővájó férget (Tufoifex tubifex) és az iszapglülisztát (Pelosoolex ferox). A piócáknak nlégy faja él a Mecseik állóvizeiben. Nagyon gyakori a lónadály (Haemapis sanguisuga), az orvosi pióca (Hirudo mediciinalis), — ritkábbak a ibéfcapióoa (Hemielepsis marginaita) és a nyöleszemű nadály í(Herpolbdella oetoculata). A víziéinek leggyakoribb lakója a közönséges víziászka (lAseHus aquaticus) s az állóvizekben is százával oldalgó közönséges bolharák (Garamarus fossaruim). Tömegesen él itt a törpe rákok közül az akváriumi állatok kedvenc tápláléka: a kis vízilbolha (Daphnis pulex), továbbá a kagylós rákok (Ostracoda) és az evezőlábú rákok (Copepoda) számos faja. Kisebb pocsolyákban, vizes árkokban szívesen tartózkodnak a vízi poloskák is. Az állóvizek mövénydús részein gya-