Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Néprajztudomány - Zentai, János: Alsómocsoládi hiedelemmondák

ALSÓMOCSOLÁDI HIEDELEMMONDAK ZENTAI JÁNOS Alsómocsolád egy kis »szigetfalu« BaranyaHegyihát északi felén, annak ott leginkább németek lakta részén. Sziget volta magyarságából adódik. Az északról szomszédos Mágocs magyarsága már szinte teljesen eltűnt (1945. előtti állapotok értendók!). Északkeleten a még nyomaiban megtalálható hoirvátságon kiviül a sváb Bikái, délkeleten -a tiszta sváb Szálainak, délnyugaton a még néhány »utolsó-mohikán-« magyar családú, teljesen elsvábcsiodó Ag, Kisvaszar, nyugaton, a túlsó völgyiben a még talán egyharmadában magyar Gerónyes. Maga Alsómocsolád sem magyar már. Bár ide eredetileg sváb telepítés nem 'történt, a. XIX. század elejétől kezdve egyre jobban fokozódott beszivárgásuk: a kitelepítésig a falu lakosságának kb. egyharmadát tették ki. A falu, ilyen sziget voltánál fogva, íerdekes néprajzi sajátságokat őrzött meg. Lakossága sok (tekintetben elüt .a hegyháti magyaroktól; színesebb népviseletével, egyéb kapcsolataival is, inkább a völgységi néprajzi csoporthoz hasonlít, bár ettől egy sváb terület teljesen elválasztja, illetve gátolja a közvetlen érintkezést. Baranya felső, északkeleti sarkában a Mecsek egyik Tolna megyére nyíló regényes völgyében folyik végig a Völgység-^patak. Ebben a völgyben, a környező sváb tengeriben, néhány tiszta magyar község — Magyaregregy, Kárász, Véikény, Szászvár-Gs aszta, ós a már Tolnához tartozó Máza, Györe — terül el. Lakói külön, érdekes néprajzi csoportot alkotnak. E területet nevezik a terület lakói és a környező községek Völgységnek. A Tolna megyei Völgységnek ez egy kiöblösödő folytatása. (Ezeket azért részletezem, mert az alábbi »történetek« nagyrészt e tájon játszódnak.) * Az adatközlő — Radies József — régi pásztorcsaládból származik. Apja, nagyapja pásztor volt; ősei között pásztorokra, betyárokra emlékezik. Apja itt született; kicsi korában árvaságra jutva, az akkori itteni földbirtokos, — a negyvennyolcas időkben a megye egyik kiváló vezető alakja, majd emigráns, mindig nagy Kossuthbarát — Marjthényi báró kegyelemkenyerén nevelődött. Talán e révén jutott 'be a pécsi székeskáptalan magyaregregyi erdészetébe vadőrnek. Onnét valószínűleg a betyárokkal való szorosabb kapcsolatai miatt csöppent ki, így aztán visszatért ősei foglalkozásához, a pásztorkiodáshoz. Ezen a környéken változtatgatta a munkahelyeit, egyik községből, uradalomból a másikba. Lengyelen, a nagy tudománypártoló Apponyi gróf uradalmában, volt pásztor, amikor adatközlőnk született, A »háromszázhatvanöt ablakos« lengyel! kastély alól elindulva követte apját a kisgyerek munkahelyváltozásaiban, ennek következményekén ti lakóhelycseréiben. E vidék több helyéhez ífűződilk monda — Márévár, Lánykő —, a betyárvilág romantikus emléke: Almási malom, Almási csárda, ahol Rigacz Jánost, e vidék betyárját agyonlőtték a zsandárok. Az erdők közé szorult, völgy fenekeken meghúzódó kis falvakban sokáig éltek a babonák is. Ezen a tájon, ebben a környezetben serdült fel adatközlőnk. A századforduló táján mindjobban polgárosodásnak indult, felbomlott paraszti rendben a pásztartársadaloni éppen fordítva, egyre alább csúszott, az agrárproletáriátus legmélyebb fokára. Mind kevésbé becsült tagja lett a pásztor a falutáirsadalmának. Ezt érezve adatközlőnk, igyekezett kitörni ebiből a mélységből. Ez időben a fejlődő vasúti forgalom nyújtott itt keresetet néhány embernek. A nyugdíjas állás vonzotta a szegény nincstelent. Radies József is felhagyott már ifjan az ősei foglalkozásával, — vasutas lett. De ebben a mi akkori szerencsétlenül egészségtelen társadalmi rendszerünkben, még a kisebb munkahelyeken is, élesen jelentkezett a társadalom rétegződéseinek elkülönülése. A MÁV-altiszt bizony a vasutas társadalom nagyon mély fokán húzódott meg. Az ilyen emberek élete alig különbözött a szegény parasztokétól. Különösen az első nemzedék szellemi szintje még alig emelkedhetett feljebb. A paraszti társadalomba beleágyazódott ilyen ember továbbra is részese maradt a népi kultúrának. Adatközlőnk életkörülményei is minden szállal ide kötődtek. így nem csodálkozhatunk, hogy a gyermekkori folklórhatások még késő aggsága korában is fel-feltörnek emlékezetében.