Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)
Néprajztudomány - Mándoki, László: Honfoglalás előtti hitvilágunk emléke egy szólásban. „Sokan vannak odakinn”
76 MÁNDOKI LÁSZLÓ szetesen fázik az embernek a füle odakünn, és úgy érzik, mintha húzná valaki. (MÉSZÁROS 1909:77) 2 Azonnal felötlött bennem szólásunk és a «suivais néphit ezen alakjainak összefüggése, pontosabban: feltételeztem, hogy a magyar néphitben is megvolt a természeti démonoknak az a csoportja, amelyről MÉSZÁROS írt a csuvas adatok alapján, szólásunk ezeknek — tehát hitvilágunk honfoglalás előtti rétegének — emlékét őrzi. E munkahipotézis igazolása azonban hallatlanul nehéz feladat elé állított. . . Menynyire igazak ORTUTAY szavai: »... a hiedelmek a paraszti életnek legnehezebben értelmezhető részei.« i(1942:109—.10) A magyar Niedermythologie kutatása tudományszakunk legelhanyagoltabb területe 3 , pedig emlékeivel — ha átalakultan, elhalványodottam is, mint a jelen esetben — ma is találkozunk. A vizsgált szóláshoz népi magyarázatok nem fűződnek, legalábbis az eddig gyűjtött anyagban nem találtam ilyeneket 4 . Ennek ellenére, egy moldvai csángó változat alapján, kétségtelen bizonyossággal állíthatjuk, hogy e nyelvi fordulalt hitvilági eredetű, ugyanis Máris György, klézsei születésű, ma Egyházasfcozáron élő informáto^irom szerint. Moldvában ilyen formában is használatos a szólás: Rosszak varrnak odakinn (jelentése szintén 'nagyon hideg van'). E rosszak —• a hideg magyar fiai .. . MÉSZÁROS fentebb idézett sorai és az eddig elmondottak alapján ugyanezeket a sízellemlényeket kell keresnünk az alább idézendő, ma már tréfás színezetű, gyermekek ugratására, za^ varba hozására szolgáló szólások általános alanya mögött: De megcsipkedték az arcodat!. . . Ki húzkodta meg a füledet? — mondják a hidegtől kipirult gyerekeknek, i(Mondották nékem is nemegyszer!) Bármennyire is bizonyosra vettem, hogy szólásunk a hitvilágból ered, s annak is honfoglalás előtti rétegébe tartozik, ez utóbbit iis igazolni kell. (Úgy vélem, az állítás első részét a fentiek kellően bizonyítják, annál is inkább, mert van 2 Az idézetben (nyomdatechnikai nehézségek miatt) kipontoztam a csuvas terminusok helyét. 3 Erre a tényre még egyetemi éveim alatt felhívta figyelmemet professzorom, ORTUTAY GYULA. Itt köszönöm meg mind az Ö, mind DÖMÖTÖR TEKLA, KATONA IMRE és VAJDA LÁSZLÓ ilyen irányú buzdításait, az indítást és a téma iránti érdeklődésem ébrentartását. 4 Az adatok felsorolása és térképezése érdektelen: szólásunkat mindenütt ismerik, sok helyen ma is használják. A magam tapasztalatain túl Szolnok megye készülő Néprajzi Atlaszára hivatkozom, amelynek próbagyűjtései sarán CSALOG ZSOLT és PÖCS ÉVA szívességéből a hatalmas terület szinte valamennyi községében kérdezték és meg is találták e szólást, de magyarázatát sehol seim tudták adni az informátorok. egy további, (közvetett bizonyíték ás: a szólásnak nincs már magyarázata !) A dolog természetéből következően DIÓSZEGI kizárásos módszerét kellett alkalmaznom, 5 ezt azonban nagyon megnehezítette az adatok hiánya. A negaitív adatok ebben az esetben sokkalta foinfosa'bbak lennének, mint az, amit megállapíthattam : e szólás (illetve megfelelője) nem szerepel a szomszédos és távolabbi népek általam ismert anyagában. 6 Remélhetőleg tanulmányom ráirányítja a külföldi kollégák figyelmét e kérdésre, ugyanis az igazi bizonyítékot jelentő negatív adatokat csak rákérdezéssel lehet -megszerezni a jelen esetben, erre pedig nékem nincs lehetőségem. Amit tehettem, megtettem: a magyarországi (baranyai) délszlávok és németek körében folytatott gyűjtésekkel igazoltam, hogy náluk ismeretlen mind a szólás 'megfelelője, mind a szólás alapja, a hideg fiainaik képzete. Addig nem mertem vállalkozni a téma kifejtésére, amíg magának a képzetnek meglétére iis csak egyetlen adatom volt. Az idézett csuvas adatot semmi sem erősítette: sem ASM ARIN, sem ZOLOTNYICKIJ szótárában, sem GYENYISZOV-naik a csuvas néphitről írott monográfiájában nem találtam MÉSZÁROS-t igazoló adatokat, viszont a szintén Volga vidéki mari-knál (régi nevükön: cseremiszek) találunk egy hiedelmet, amely a hideg megszemélyesítéséről tanús^ 5 Ennek elvi és gyakorlati kifejtését lásd 1954-ben és 1958-ban megjelent munkáiban. 6 Lektorom; VOIGT VILMOS, fáradságot nem kímélve szintén átnézett néhány szólásgyűjteményt — hasonló eredménnyel. Segítségét itt is megköszönöm. Az eredménytelenül átnézett anyagból csak néhány művet kívánok felsorolni: Etnograficseszkoje Obozrenyije I—CXV — KULIKOVSZKIJ mutatói alapján. Finnisch-Ugrische Forschungen I— XXX — HORMIA és JOKINEN mutatója alapján. DALJ, Vladimir 1957 Poszlovicü russzkogo naroda. — Moszkva. GNATJUK, Volodimir 1904 Znadobi do galic'ko-rusz'koji demonol'agiji. L'vov. (Etnografiasinij Zhiirnik 15.) 1912 Znadobi do ukrajinsz'koj demonuí'ogiji. — L'vov. (Etnografiosnij Zbirmk 34.) MOSZYNSKI, Kazimierz 1934 Kultúra ludow4 slowian II. — Krakow. SIMONSUURI, Lauri 1961 Typen- und Motivverzeichnds der finnischen mythischen Sagen. — Helsinki. (FFC 182.) TOKARJEV, Szergej 1957 Reiigioznüje veravanyija vosztocsnoszlavjanszkih narodov XIX — nacsala XX v. — Moszkva—Leningrad, ZÁTURECKY, Adolf Peter 1965 Slovenské prislovia, poreikadlá a uslovia. — Bratislava.
