Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)
Néprajztudomány - Mándoki, László: Honfoglalás előtti hitvilágunk emléke egy szólásban. „Sokan vannak odakinn”
»SOKAN VANNAK ODAKINN-« 77 kodiik — »A Hideg anyának a íáa jár és verdesi az épületeket, fázik és szétrepeszti a fákat, mindenütt nagy Minmával jár.« (БЕКЕ 1957 : 442) A hideg mesei megszemélyesítése fölöttébb elterjedt, nagy területein, sok népnél általános,, a hideg if iáival (mint természeti démonokkal) azonban az előbbieken 'túl csak az észteknél találkozunk, akiknél ma is égésem elevenen él a csuvassal rokon képzet, sőt, a magyar anyaghoz hasonlóan (de — mint látni fogjuk — más jellegű) szólásokban is 'kifejezésre jut, A hideg észt fiait először egy könyvismertetésben fedeztem fel: »Télen a Hideg-apó (Pakane) és három fia, a Dér, a Hideg és a Fagy uralkodik.« (KAGAROV 1927 : 319 — az idézett részt magunk fordítottuk.) Sajnos az ismertetett művet (EISEN, M. J. : Basti niütoloogia) azóta seim tudtam megszerezni, így bővebb tájékoztatás nélkül azt sem ellenőrizhettem, hogy e •csakugyan autentikus szerző valóban a p ó -ról írt-e. WIEDEMANN észt szótára (1923:755) nem igazit el e kérdésben, s az 'észt népi kultúra legutóbbi összefoglalásában sem döntik el a kérdést MOORA (A.) a természeti démonokról általánosságban szóló sarai: Die älteste Schicht der in 1(9. Jh. auf gezeichne ben volksitümlichen Glaub ensvorstellungen stellt der Glaube an Naturgeister, an die »Mütter« und »Vater« des Waldes, der Erde des Wassers, des Windes u. ä. dar. . . (MOORA — VIIRES 1964 :252) 7 A szegény embert még az ág is húzza — nékem azonban szerencsém volt: egy Pécsre látogató észt turistacsoport tagjai nem zárkóztak el kérdéseim megválaszolása elől ... A beszélgetés során kiderült, hogy a rokon észt nyelvben két szó is van a hideg kifejezésére : külm és pakane, a szavak használatában azonban már különbségék vannak. A külm szót lehet használni a téli hidegre is, de a pakane szó ('fagy, erős hideg') csak a téli hidegre alkalmazható. A frigiditás kifejezésére az észt nyelv csak a külm szót használja, de a »hideg nő« lehet Pakane, maga a megszemélyesített Hideg(anyó) ! ! ! 8 7 A természeti jelenségeknek egyszerre vannak »atyái« és »anyái« pl. a tatároknál (VOROBJOV— HISZAMUTDINOV 1967:363-4) is. Érdekesen motiválja e kérdést a finn pakkasherra (PAPP 1902: 519) — erről azonban nincsenek néprajzi adataim. 8 Meg kell jegyeznem, hogy kérdéseim során nagy derültség támadt a kedves fiatalokból álló csoportban. Először a szakmával járó kényelmetlenségnek tekintettem, hogy nevetségessé kell válnom, később azonban kiderült, hogy vidámságra az a tény adott okot, hogy a csoport legcsinosabb tagja, egy magas, szőke tanárnő, aki nem volt hajlandó élni a kirándulás nyújtotta lehetőségekkel, már napok óta a Pakane gúnynevet viselte: a gyűjtés (számomra égből pottyant lehetőség) őt állította céltáblának . .. A csoport tagjai között voltak vidékiek, városiak, de egybehangzóan állították, hogy egész Észtországban használatos az alábbi két szólás: Pakasepoisid näpistavad nina »A Hideg(anyó) fiai húzgálják az orrot« — akkor mondogatják, amikor a nagy hidegben kivörösödik az embereik orra; Tuisupoisid mängivad ouls »A hóvihar fiai játszanak az udvaron« — akkor mondják, amikor a szélben kavarognak a hópelyhek. — Azt is egybehangzóan állították viszont, hogy a magyar szólás (»Sokan vámnak odakinn«) megfelelője ismeretlen náluk . . . Tanulmányom végére értem. Lehet, hogy ezt az írást csak én tekintem tanulmánynak, hiszen inkább a téma feletti elmélkedéseim feleleveniibése, mint tudományos ba) átnézett művek végeérhetetlen felsorolásával. Űgy vétem azonban, hogy jelen formájában is helyes volt közreadni abban a reményben, hogy így előbb kapunk kiegészítő (erősítő, vagy cáfoló) adatokat e kérdéshez. A valóság, népi kultúránk jobb megismerését akkor ás szolgálják soraim, ha minden jelenlegi megállapításom, tévesnek bizonyul az újabb adatok fényében. Nékem nem sikerült több tényt feltárnom/' azok az adatok viszont, amelyeket felhasználtam, azt bizonyítják (legalábbis számomra), hogy a fentiekben tárgyalt szólás, melyet a nagy hideg megjelölésére használ népünk (és használnak íróink ás), — DIÓSZEGI (kifejezésével élve — genetikai etnikus specifikum, honfoglalás előtt eredetű hitvilágunkban gyökeredzik: a terniészeti démonok bizonyos csoportjának napjainkra kiveszett hite emlékét őrzi. 10 9 Hacsak a manysi 'mitológia Vihar-istenére és annak hét fiára nem gondolhatunk: MUNKÁCSI (1902:CCCXXI) — GONDATTbra hivatkozva — azt írja, hogy az ő »reszortja« az eső, hó', hideg és meleg ... 10 Mindezek alapján kiegészíthetjük THOMPSON Motif-Indexét (1955), ahol nem szerepelnek az itt tárgyalt szellerrilények. A javasolt pótlások: A 289.2 Cold-granny. Ghuwah, Mari (Cheremis), EiSthonian. A 289,2.1 Cold(granny)'s sons. Ohuwash, Mari (Cheremis), Esthonian, Hungarian. A 1135.1.2. Origin of cold: the invisible sons of the Cold-granny (Cf. A 289.2.1) come out of their unknown hiding-place (crack the treas, streack the noseis and ears of the persones, staying outside). Chuwash, Mari (Cherémis), Ésithonlan, Hungarian.
