Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Természettudomány - Gebhardt, Antal: A Mecsek hegység állatvilágának térbeli elterjedése élőhelyek szerint

A MECSEK HEGYSÉG ÁLLATVILÁGÁNAK TÉRBELI ELTERJEDÉSE ÉLŐHELYEK SZERINT GEBHARDT ANTAL Állatföldrajzi szempontból minden nagyabb táj elsősorban akikor számíthat fokozott érdeklő­désre, ha 'élővilágának összetétele olyan jelleg­zetességekkel rendelkezik, melyeik más faunate­rületektől megkülönböztetik. Éppen ezért a Me­csek ihegység állatvilágának vizsgálata rendkívül hálás feladait, mert annak összetétele a. Dunán­túli dombvidékkel, a Báikán-iféliszigeittel, az Adriai tengerpart környékével és a KeletinAlpok szegélyével miuitat kapcsolatot, de emellett nagy­fokú önállóságot is tüntet fel. A Mecsek hegység rendkívül érdekes állatvilá­gát már közel egy éviszázad óta a legkiválóbb ma­gyar természettudósok tanulmányozták. Joggal feltételezhető, hogy egy évszázad folyamán annyi természetbúvár a .Mecsek hegységben a faunaku­tatásnak csaknem minden problémáját megoldot­ta. Ezzel szemben a valóság inkább az, hogy az elért kiváló eredmények ellenéire is csak a munka kezdetén vagyunk. iNagyon sok állattörzs él a Mecsekben, 'melynek egyetlen képviselőjét sem ismerjük. A Mecsekben eddig mintegy 30 rák­féle-, 25 százlábú-, 19 ősirovar-, 20 szitakötő-, 24 sáslka- és szöaslke-4faj, közel 3000 bogár, több száz fullánkos rovair >(darázs, «méh, hiangya), ugyan­annyi légy, közel 1000 lepke, 200 szipófcás-rovair (poloska-féle) 'és több .mint 120 csigatfaj elterje­déséiről tudunk, de százakra megy a pókok és atkák száma is. Az ismert békák fajszáma 8, a hüllőké (gyík- 'ós kígyófélék) 16, a madaraké mintegy 130, az 'emlősöké 42 fajra tehető. Hozzá­vetőleges számítás szeirint tehát eddig a Mecsek­ből 'óvatos becsléssel mintegy 5—'6000 állatfaj jelenlétéről tudunk. De nem szabad figyelmen kívül hagynunk azokat az állattörzseket sem, amelyeket fel sem soroltunk, vagy amelyeknek faji összetétele még felkutatásra vár. Az orszá­gos viszonylatban is kiugróan magas fajszám magyarázatát ^elsősorban a Mecsek hegység föld­rajzi fekvése, földtani alakulása, hegy- és víz­rajzi viszonyai, s mindezekkel kapcsolatban sajá­tos éghajlata ós növény takarójának változatos­sága adja meg. A növényvilág táplálkozás szem­pontjiáfoól a legkülönbözőbb igényeket elégíti ki, a mészhegysiég (ismert meleggyűjtő jellege főleg az áttelelésre teremt kedvező életfeltételeket, mert a sziklarepedések, a földalatti üregeik pom­pás búvóhelyeket nyújtanak. A patakokban gaz­dag völgyek a víziben élő szervezetek és a fo­kozott nedvességigényű állatok elterjedését és fennmaradását teszi lehetővé. I. A Mecsek hegység állatföldrajzi felosztása A környezeti viszonyok A kutatott terület különböző tájirészei rövid összefoglalásban a következőképp jellemezhetők: 1. Nyugat-Mecsekben a Jakalbhegy és környé­kiének alapkőzete: permi (homokkő és agyagpala. Vegetációja: a legelőkön és a legelő-erdők nyi­tott részein főképp savanyú homoki gyep, erdős része és általában a Jafcabhegy déli oldalának erdőslége: a cseres-tölgyes (Queroetum petraeae­oenris) savanyú erdei asszociációból alakult. Északi oldalának i(Orfű, Vágót) kőzete főképp triászkarú kagylós mészkő. Erdőállománya : gyer­tyános tölgyes ((Querceto-Carpinetum), bükkössel (Fagetum) keverve. A Jakalbhegy északi völgyei­nek patakjai mentén (Éger-völgy, Szuadó-völgy stb.) égeres és gyertyános italálható. Az állatok elterjedésében a földtani képződ­mények döntő fontosságának sehol sincs a Me­csekben akkora szerepe, mint a hegység e nyu­gati részében. Azokra a területekre ugyanis, amelyeknek alapikőzete a vörös-tarka permi ho­mokkő, írenldfcívül jellemző az állatvilág talajon élő állományának szegénysége. A homokkő ha­tása a Mecsek egyéb hasonló felszínű tájain is a fauna (ritkulásában, vagy éppen kiküszöbölésé­ben jelentkezik még ott is, ahol a kötrnyezeti vi­szonyok az állatvilág elterjedésére egyébként előnyösek volnának. Rendkívül (tanulságos fel­adatnák ígérkeznék annak beható vizsgálata, hogy a Jakabhegy méhében rejlő urántartaknú kőzetek kisugárzó hatásának mennyi szerepe van az állatállomány ritkulásában. iA Szuadó-völgy a NyugatHMecsek északi ol­dalán húzódik lés mintegy 3 km hosszú. A felső, homokkőből ós palából álló szakaszán patak fo­lyik keresztül. Állandóan hűvös, árnyékos, ned­ves, tölgyerdőkfoel és virágos rétekkel gyakran váltakozó, helyemként szurdokszerűen összeszű­külő, ember által ritkán járt vidék, mely az ál­latvilág számára valóságos eldorádónák látszik

Next

/
Oldalképek
Tartalom