Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)
Régészet - Bándi, G.–Kiss, A.: A majsi bronzkori temető
A MAJSI BRONZKORI TEMETŐ 37 tele, Kisapostag, Ercsi-'Simatelep) 15 Általános elterjedése a miészlbetétes edények népe kultúrájának: időszakában következett be, a Középső Bronzkor folyamán (íReinecke BA1—2) 1(i . A ikettoskúpos-fejű tű kapcsolatainak és időrendjének megállapítása pillanatnyilag nagyobb nehézségekbe ütközik, mivel a Dunántúl területén párhuzamát nem ismerjük, csupán Ausztria területén került elő leletünkkel összevethető hasonló típus az Oggau-ioretto csoporthoz tairtozó Oggauból 17 , az unterwülbingi típusú Statzendorf lelőhelyen 18 és az aujentitzi területen a Liíbesovice-podborani temető 6. sírjából 19 . A majsi Árpád-kori temiető területén feltárt kilenc csontvázas sír kora tehát e néhány bronzlelet és azok kapcsolatain keresztül, a dunántúli Korai Bronzkor ŒII — időszákra határozható meg, s ebből a fcrononoloigiai helyzetből kell kiinduílnujnlk a temető kulturális 'besorolását illetően is. A Dunántúl korai és középső bronzkori kultúráinak ismeretében a meghatározott bronztípusok mellett, ebben a kérdésben a csontvázas temetkezési szoíkás nyújt fontos, segítséget. A feltárt kilenc sír közül hat viszonylag egy csoportban, imíg három sír a lapos dombon távolabb, magányosan található. A mellékletiek hiányában, csak a ritus és az embertani anyag megtartása alapján tartjuk valamennyi sírt azonos korúnak, vagyis 'temetőnket talán egy nagycsaládhoz tartozónak tekinthetjük. A ritus kérdésében a három (töredékes váz mellett, csak hat sír adataira támaszkodhatunk, s ezek alapján nyújtott és zsugorított vázak egyaránt előfordulnak temetőnkben. Az előbbi iritust egy magányos, s egy, a központi csoporton belüli sír képviseli. Míg a jobb- és a baloldalra zsugorítás szokása keverten jelentkezik a síroknál, a tájolásban minden esetben a NY— К főirányhoz való igazodás látszik törvényszerűnek. 15 Bandi G., Móra Ferenc Múzeum Évk. 1964—65 (Szeged) 39—. 43. Ua., Alba Regia 6—7. i. m. I. t. 15—20., II. t. 8—18., V. t. 18— <30, VI. t. 3—4., XI. t. 8—15.. XIV. t. 3—4. 16 Bona I., 1. im. 224—. Abb. 6. — Ugyancsak megtaláljuk a Gáta-wieselburgi temetők anyagában is. PL: Kőszegi F., FA 10(1958) VIII. t. 3., 10a—i. Oroszvár 4. sír. 17 Pittioni R., i. m. 262. Abb. 182. 7. 18 U. а., 329. Abb. 232. 1., Willvonseder К., MAG 67(1937) I. t. 19 Pleinerova I., i. m. 405. 40. kép. 2—3. A fémtípusok és a csontvázas temetkezés:! szokás alapján, kizárásos alapon temetőnket csak s dunántúli korai bronzkor végén, ÉNy-ról benyomuló litzenkerámiás népcsoportok lelőhelyénél? tarthatjuk. E népesség DK-i irányú elmozdulását és dunántúli elterjedését, jellegzetes ikerámialeletei alapján jól nyomon követhetjük, szórványos és teleplelőhelyeken egyaránt, egészen a Dráva vonaláig 20 . Valamennyi litzenkerámiás csoport a Dunától északra eső területeken, a Cseh—Morva —iSzolvák medencékben és Burgenlandban egyaránt csontvázas rítussal temetkezett 21 . A Dunántúl területén azonban mindezideig, a jellegzetes leletanyagú telepek és szórványok ellenére, tipikus csontvázas temető nem volt ismeretes. 1967-ben a Baranya megyei Pécsbagota-Cseralja lelőhelyen egy jelenleg még ismeretlen nagyságú temetőnek öt sírja került feltárásra 22 . A zsugorított csontvázas ritus 'és a jellegzetes üt— zeinkerámiás mellékletek, — pl. tölcséresnyakú, gömíbtestű, egyfülű bögre, — pontosan e kérdéses korszakra adnak döntő bizonyítékot. Ezen, még teljesen fel nem tárt temető mellett tehát a majsi kilenc sírós lelőhelyet a liitzenkerámiás népcsoportok másik déldunántúli temetőjének kell tartanunk, 'melyekhez hasonló lelőhelyek előkerülésére az egész Dunántúl területén számítani lehet. Annak ellenére, ho'gy temetőnk igen rossz megtartású, embertani anyaga csak kis mértékben értékelhető, s régészeti leletanyaga is szegényes, az időrendileg jól meghatározható bronzlékszerek, a pécsibagotai keirámia-mellékletes sírokkal megegyező temetkezési szokás és az egész Dunántúlon rendelkezésre álló litzenkerámiás telepek és szórványok alapján, a majsi temető e népesség legdélibb hiteles lelőhelyének tekinthető (1. kép) 23 . 20 Bandi G., JPMÉ. 1965. 61—., Dunántúli Dolg. 4 (Pécs 1967). 21 Tocik A., Arch. Rozhl. 15(1963) 7,16—., Ondracek J., AR 15(1963) 405—., Buchvaldek M., Sbornik 2(Brno 1963) 34—, Hausier A., JvmV 47i(Halle-Saale 1963) 133—., Pittioni R., 1. m. 238—. 22 Bandi G. ásatása. Régészeti anyag a Janus Pannonius Múzeumban, feldolgozás alatt. 23 Kalicz Nándornak lektorálásáért, Mozsolics Amáliának szíves tanácsaiért, Swienkiewicz Róbertnek .a sírrajzok, Monori Magdának és dr. Kampis Antailnénak a rajzmellékletek elkészítéséért ezúton mondunk köszönetet.
