Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)
Régészet - Bándi, Gábor: Adatok a mészbetétes edények népe északdunántúli csoportjának történetéhez
32 BANDI GÁBOR Elvileg elfogadjuk azt az általánosam (közismert megállapítást, hogy a mészbetétes kerámia népe északdunáintúli csoportjainak önálló életét közvetve vagy közvetlenül a halomsíros támadással kell összefüggésbe hozni. E viszonylag hosszúéletű középsőhnonzkoiri csoport a. közel 200 lelőhely ismeretében ikoimoly létszámot jeleinthetett, mely nagyobb sűrűségű települési gócokban élhetett. Területeik elfoglalása s a népesség jelentős részének menekülésre kényszerítése tehát .mindenképpen tekintélyes történeti okot feltételez. Kéirdés, miikor számolhatunk olyan nagyarányú haloimsíros betelepüléssel az ÉNy-üunámtúlra, mely ezt a változást íreálisan előidézhette? Van-e régészeti adatunk, — s ha van, milyen időre tehető, — az őslakosság és a támadóik érintkezésére? Ezek a kérdések döntik el az északdunántúli csoport önálló életének záródátumát és az ún. későbromzikor kezdetének időpontját ÉNyDunántúl területén. 74 A -mészbetétes edények népe északdunántúli területein ha szórványosan is, de találunk tiszta 74 Segíthet a probléma feloldásában a magyarádi kultúra Esztergom-vidéki önálló lelőhelyeinek értékelő feldolgozása (pl. Süttő-Hosszú völgy). Űj összefüggésekre (mutathat e kérdésben az RBB1 időszakra datált szlovákiai Dolny Peter jellegű, halomisíros hatású magyarádi leletanyag kisalföldi kapcsolatiainak felvetése is. — M. Dusek., Inventaria Arch. — Cesikoslovenisko 4 (Bonn. 1967)., Ménfőcsanak — Üj Élet Tsz lelőhelyén előkerült sírlelet (Uzsoki A. szíves közlése nyomán)., Koroncó—Bábota: edényszórvány, Győri Múzeum, Ltsz.: 66. 11. 1. haloimsíros leletegyütteseket 75 . Ezek időrendi besorolását a szakirodalom nagyjából egyöntetűen a Reinecke BB 2-inél korábbi időre semmiképpen sem teszi 76 . Ennek ellenére találkozhatunk olyan adattal is a legújabb irodalomban, — a koszideri kérdés és az északalföldi korai átmeneti halomsíros leletek értékelése kapcsán, — mely szerint a dunántúli ún. autochton középső bronzkornak a RBB 1 'elején le kellett záródnia 77 . A mészbetétes törzsterületen így keletkező hiátus azonban ezt nagyon kétségessé teszi, melyet kitölteni a В 2 időszaknál korábban semmilyen bizonyítható, régészetileg megfogható, illetve támadó népességgel nem leihet. Azok a sajnos (egyelőre csak topográfiai értékű adatok és nem hiteles telepásatásiból származó leletek, melyek a mészbetétes kerámia északdunántúli csoportjának és a halomsíros .népnek közvetlen érintkezését sejtetik, ugyanicsiak az őslakosság életének В 1-végi zárása és DiK-re menekülése mellett szólnak. 7 " 75 Kovács T., Arch. Ért. 93 (1966) 188. — Keszthely, Karakószörcsök, Ebed, Gamásza, Balatonhidvég, Kéthely, Koroncó-Bábota, Petőhenye. Lásd még uo. 78—84. j., Kőszegi F., Arch. Ért. 91 (1964) 10— il. 76 Vö. 60. és 75. jegyzetek anyagával. 77 Kovács T., Arch. Ért. 93 (1966) 197—199. 78 Torma I.—Németh P. Ery L, i. m. — Királyszentistván (26) 4., Csopak—Öreghegy, Csopak (17) 10. Kádárta-Belterület, Kádárta (25) 1. Ezúton mondok köszönetet Bóna Istvánnak és Kalicz Nándornak szakmai tanácsaikért és a cikk lektorálásáért.
