Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)
Régészet - Bándi, Gábor: Adatok a mészbetétes edények népe északdunántúli csoportjának történetéhez
A MÉSZBETËTES EDÉNYEK NÉPE 29 lálhatók, megvannak a vegyesirítusú lelőhelyek is. Míg a Győr környéki területen, sajnos csak 1 hiteles adat áll (rendelkezésűinkre, — Mosonszentmiklós—Jánosházapuszta 41J , — a veszprémi medencében és a Balaton-felvidéken 7 ilyen temető ismert. Ezek: Veszprém-Papvásártér, Udvardy^ház, Fojt-ház 50 , Ösi-Vízredűlő 51 , Papkeszi^Felsőmajor 52 , Balatonalmádi-Káptailanfüred 53 , és Balatonfüred-Laki dűlő 54 . d) A vegyesirítusú lelőhelyek kiválasztásával egy harmadik terület is 'bekapcsolódtuk, — a temetkezés szempontjából vizsgálva az északdunántúli csoport történetét, — az eddigi kettő mellé. Ezen temetők egy része ugyanis olyan területen is megtalálható, ahol a már tárgyalt tiszta urnás vagy szórthanivasztásos adatok nem voltaik képviselve. Ez az Esztergomtól—Süttő— Dunaalmás vonaláig terjedő dunamemti alföldi jellegű sáv, ahol 4 hiteles megfigyelésekkel bíró kevertrítusú 'temető ismert: Könnye-Fácánkert 55 , Almásfüzitő-'Nagykolónia 56 , TokodaitáróHomokibáinya 57 , és Esztergom-Váralja 58 . Ezek a lelőhelyek lényegiében a Reinecke BA1 végéig élő Tokodi csoport elterjedési területén találhatók, s azokhoz a népcsoportokhoz tartoznak, melyek a tokodi csoport önállóságát megszüntették 59 . Koruk tehát nem lehet régebbi a RBA2 periódusnál. Ha visszaidézzük az északdunántúli etnikai csoport két kialakulási területével kapcsolatos gondolatokat, vagyis azt, hogy e dunamemti terület csak később kapcsolódott be a kultúra elterjedési körzetéibe, akkor a legutóbb idézett kevert rítusú hamvasztásos, temetők már fiatalabb időszakot képviselnek mint a két kialakulási terület lelőhelyei. Sajnos a hitelesen megfigyelt temetők igen csekély esetszáma fokozott óvatosságra int, így a kétféle temetkezési rítusból levonható belső időrendi következtetések még sokáig feltételezések maradnak, de a további kutatás szempontjából 49 Uzsoki A., i. m. 50 Torma I.—Németh P.— Ery I., Magyarország Régészeti Topográfiája 2 — Veszprémi járás., Veszprém (51) 16, 43a—d, 36. Sajtó alatt. 51 Németh P., Rég. Füz. 1/15 (1962) 7. 52 Kuzsinszky В., i. m. 200., 232. k. — 1953-ban Kiss Ákos újabb öt sírt tárt fel a lelőhelyen. 53 Fitz Jenő leletmentése 1953-ban. 54 Torma I.—Németh P.— Ery I., i. m., Balatonfüred (6) 7. 55 A temető leletanyaga a tatai Kuny Domokos Múzeumban van. Bandi G., Alba Regia X. (1969) Im Druck. 56 Nováki Gyula ásatása 1953-ban. Ezúton mondok köszönetet az anyag feldolgozási jogának átengedéséért. 57 Szerző ásatása 1960-ban. Feldolgozás alatt. 58 Az anyag az esztergomi Balsssi Búlint Múzeumban van. 59 Bandi G., Alba Regia 4/5 ... i. га. 68--. mégsem lehet elhanyagolható az alábbi kiét hipotézis : 1. A mészbetétes edények népe északdunántúli csoportjának legrégibb időszakát a két kialakulási centrumban egyaránt jelzik a tiszta urnás és szórthamvasztásos rítusú temetők, illetve emlékanyaguk. 2. A csoport belső fejlődésének megfelelően a jelzett két területen a népesség fiatalabb időszakát a kevert rítusú hamvasztásos temetők és emlékanyaguk képviselik. Ebben az időben jut el a csoport népe az Esztergom környéki s talán a délszlovákiai területekre is. H= * * A mészbetétes edények népe ószakdunántúli csoportjának utolsó időszakát, önálló életének végét, a népesség további sorsát alig érintette az elmúlt évtizedek magyar kutatása. A Kárpátmedence középső bronzkorának végét jelentő Ny— Ény-4 halomsíros támadás, a halomsíros későbronzkor léte ma már általánosan elfogadott tény valamennyi kutatónknál 00 , mégis a Dunántúl viszonylatában mind a niai napig igen nagy a bizonytalanság a későbronzkor 'történetét illetően. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy a korszak egyetlen telepén vagy temetőjében sem történt jelentős feltárás és a mészbetétes kerámia népének északdunántúli csoportjánál sem jobb lényegében a helyzet ebben a vonatkozásban. A rendelkezésre álló adatok segítségével most 'mégis e középső bronzkori nép oldaláról kíséreljük meg fel vetni azokat a problémákat, melyek közelebb vihetik a kutatást e fontos történeti esemény lefolyásainak megismerésiéhez. Az elmúlt évek kutatásában Bona I. egyedülálló eredményeiből kell kiindulni. Összefoglalva Bona I. véleményét a szerző az északdunántúli csoport életének végét a halomsíros támadáshoz kötötte, melyet kincsleletek jeleznék a Dunántúlon. A csoport népe a támadás elől DK-ifelé húzódott s a Délalföld területén aiz ugyancsak menekülő vatyai lakossággal együtt a későbronzkoiri szeremlei csoportot alakította ki 61 . Ezt a történeti eseményt időben a Reinecke BBI végére datálta 62 . E felidézett történeti következtetés kapcsán nyílik lehetőség a kérdéses esemény részletesebb elemzésére, az északdunántúli csoport utolsó időszakának jobb megismerésére, néhány időrendi 60 Mozsolics A., Acta Arch. Hung. 2 (1952) 66., Ua., Acta Arch. Hung. 8 (1957) 119., Bona I., Acta Arch. Hung. 9 (1959) 2111., Kőszegi F., Acta Arch. Hung. 11 (1960) 137., Ua., Arch. Ért. 91 (1964) 3—., Kovács T., Arch. Ért. 93 (1966) 159—., Ua., FA. 17 (1965) 65—., Ua., Alba Regia 4/5 (1963—64) 201—. 61 Bona I., A Bronzkor... i. m. Mészbetétes kerámia с. fejezet., Ua., Ann. Univ... i. m. 5—. 62 Bona Г., Acta Arch. Hung. 9 (1959) 211—.
