Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)
Régészet - Bándi, Gábor: Adatok a mészbetétes edények népe északdunántúli csoportjának történetéhez
30 BANDI GÁBOR probléma felvetésére az egész kultúra végét illetően. Egy időre függetlenítsük magunkat attól a kérdéstől, hogy kik és mikor okozták az északdunántúli csoport önálló életének megszűnését a Balatontól ÉNy-ra eső területéken. Induljumk ki abból a tényből, hogy 4 ikincsleletet ismerünk a csoport törzsterületén, — imiindon bizonnyal esetlegesen, — mind a három fontos elterjedési centrumban megtalálhatok. (Abda 63 , Szórnod**, Esztergom 6/l /'a és Felsőörs) 65 . Valamennyi tipikus középső bronzkori sírleletekkel meghatározható fémeket tartalmaz, 66 . E kiincsleletek földbelkerülésétől a Délalföldön kétségbevonhatatlanul feltűnő, menekülő 'észak-dunántúli lakosság megjelenéséig 67 lezajlott esemény útvonalát a Balatontól a Sió-torkolatáig eső területeken lehet egyedül keresnünk. Ehhez a síiómemti ún. észak-déli keveirtanyagú lelőhelyek látltekiiinitóse adhat támpontokiat. A korábbi kutatásiban több ízben találkozunk a siómenti fcevertanyagú lelőhelyek probléma jávai, Csalog J. név szerint is kiemeli ezeket a. bonyhádi temető feldolgozása kapcsán 68 . Többféle következtetés született ezekből a lelőhelyekből, de valamilyen érintkezés, kapcsolat vagy kronológiai konklúzión túl nem merészkedett senki sem. A déldunáintúli csoport elterjedésónek, illetve lelőhelykataszteriének összeállításaikor valamenynyi adatot sorba véve a Kapós—Sió találkozásától a Sió torkolatáig 14 olyan déldunántúli lelőhelyet találtunk, ahol jelentősebb mennyiségben van északi típusú leletanyag is 69 . Ettől a vonaltól délre a csoport törzsterületéin szinte elenyésző, lényegében teljesen hiányzik az északdunánitúli anyag. A kritikus átoenőterületen, ahol az említett kevert anyagú lelőhelyek vannak, azonban megtaláljuk a tiszta déldunántúli anyagot tartalmazó lelőhelyek egésiz sorát is 70 . Jó néhány esetben, — Pincehely, Simontor03 Mozsolics A., . Bronzefunde des Karpatenbeckems (Bp. 1967) 127—. 64 uo., 167—. 23. t. M /e uo. 138., 28. t. 03 Torma I.—Németh P.— Ery I., i. m. Felsőőrs (19) 10. 66 Lásd 63—«4. j., Bona I., Acta Arch. Hung. 9 (1959) 211—. ,i7 Bona I., A Bronzkor... i. m. Szeremle csoport с. fejezet., Zalotai E., A kelebiai urnatemető. 68 Csalog J., i. m. 119. — Többek között: Medina, Harc, Kölesd. 69 Bandi G., Dunántúli Dolg. 4 (Pécs. 1967) — Lásd a Tolna megyei elterjedést és a rá vonatkozó irodalmat. 60—170. j. 70 Medina—Lencsepuszta, Kisszékely, Simontarnya, Sióagárd, Szedres, Felsőnána, Alsónyék—Szőlőskert, Báta—Dinnyevölgy. A lelőhelyekre vonatkozó irodalimi adatokat lásd: Bandi G., Dunántúli Dóig... i. m. Tolna megyei elterjedésnél. •nya, Kölesd, Medina, Szekszárd, — a tiszta déldunántúli anyagot tartalmazó lelőhelyek alig pár száz méterre vannak .a kevert anyagú telepektől 71 . A kérdés megoldása ebben a tényben rejlik. Adott esetben ugyanis csak az a következtetés vonható le, hogy a kétféle anyagú lelőhelyek között időbeli különbségnek kellett lennie. Ezek alapján tehát felvetődik annak lehetősége, hogy épp e kevert anyagú lelőhelyek feltűnésén keresztül, — az említett közvetett straitigráfiai adatok támogatásával, — vezessük le az északdunántúli népesség DK-re menekülését a Délalföld felé. A Siótól ÉK-re eső vatyai 'telepeik ásatási és rétegtani adatai is alátámasztják ezt a gondolatot. Az átvonulási területtel szomszédos tellek felső, fiatalabb rétegeiben jelentősen megnövekedik az északdunántúli mészbetétes kerámia mennyisége, ami az intenzív, talán »^kényszerű« kapcsolat eredménye 72 . (2. kép.) Felvethető a kérdés, hogy ez az ÉNy—DK irányú történeti esemény, mely az északdunántúlii csoport életéinek végét jelzi, milyen hatással lehetett a déldunántúli csoport e kérdéses siómenti határterületeire. Megszűnt-e az élet a kevert anyagú telepeken? Ennek eldöntésére 'mindenekelőtt hiteles telep- és temetőfeltárásokra lesz szükség. Némi támponttal azonban pillanatnyilag ás rendelkezünk, Két olyan kiincsleletet ismerünk a Sió mentén, — Toinanéroedi és Györköny—Nagyhangospuszta A 73 — 'melyek anyaga el tér a,már idézettektől ós tipikus déli fémeket is tartalmaz. Ezek a kincsek amellett szólnak, hogy az északi csoportok átvonulásakor a határmenti déli telepek élete is megszakadhatott, 'miután földbe rejtették értékeiket. Mivel azonban semmi bizonyítékunk nincs arra, hogy ez eseménnyel egyidőben az egész, dunántúli csoport önálló éle^ te megszűnt volna, elképzelhető az is, hogy csupán a törzsterület felé húzódtak a határmienti telepek lakói az északiak elvándorlása idején. Ez a lkérdés azonban már csak a Déldunántúl jelenleg teljesen ismeretlen ikésőbronzkori 'történetén belül nyerhet megoldást s jövő 'kutatása során. Az északnyugat dunántúli középső bronzkor végét lezáró események etnikus és időrendi problémái ma. még igen halványan körvonalazhatók. Az a történeti folyamat, melynek DK-irányú végső kimenetelét módunkban állt levezetni a; rendelkezésre álló mészbetétes lelőhelyek anyagán keresztül, a. törzsterületen szinte megfoghatatlan a hiteles ásatások hiányában. 11 uo. 72 Az említett vatyai földvárakon F. Petres Éva, Kovács Tibor és szerző végzett ásatásokat. Leletanyaguk a székesfehérvári István Király Múzeumban van. Feldolgozás alatt. 73 Mozsolics A., Bronzefunde. . . i. :m. 170—. 24— 25. t. 145.
