Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)
Régészet - Bándi, Gábor: Adatok a mészbetétes edények népe északdunántúli csoportjának történetéhez
28 BANDI GÁBOR sőbb még vissza is térünk e pillanatnyilag rendhagyónak tűnő esetre. Az északdimántúli csoportnál imiáír sóikkal bonyolultabb a helyzet, ha a hamvasztásos temetkezés kétféle rítusát nézzük. Az elterjedési területen imindezideig 25 olyan temető-adatot ismerünk, ahol a ritusira vonatkozó megfigyelések is rendelkezésire állnak. Ezek három csoportra oszthatók aszerint, hogy csak unnás4iamvasztásas vagy kizárólag szónthanwasztásos, illetve a két ritus keverten van képviselve a feltárt sírokban, vagyis '.temetőrészekben. Annak előrebocsátásiával, hogy a 25 adat mérhetetlenül alacsony reprezentációs értékű és perdöntőén semmiféle következtetést nem szabad levonni belőle, problémafelvetésre feltétlenül alkalmas, Az a kérdés, hogy a kétféle hamvasztásos ritus valamilyen időbeli különbséget takar az északdunántúli csoport, illetve az egyes tisztaritiusú vagy kevertritusú temetők között, ma már eldöntlhető. A Mosanszentmikliós—jánosházapusztai kevertritusú, viszonylag naigysírszámú temetőrész adja a kérdés egyik kulcsát 32 . A 75 hitelesen feltárt sír között 5 olyan esetet ismerünk, ahol biztos stratigráfia alapján egy-egy sír jelentős időkülönbséggel metszi, fedi egymást. Megvizsgálva az 5x2 sír temetkezési iritusát a következő helyzet rögzíthető. A 31. szórthamvaszitásos sír metszi a 38. urnás ritusú sírt. 41/42. sírok esetében ugyanez a helyzet figyelhető meg. A 45. urnás hamvasztásos sír a hasonló ritusú 49. sírt vágja át. A 65. sír urnás ritusú és a 68. szórthamvas sírgödrét metszi át. A 71/73. sírok esetében két szórthamvasztiásos leletegyüttes között figyelhető meg időkülönbség 33 . Ebből az öt adatból tehát világosan kiolvasható, hogy a két ritus a temető teljes időtartama alatt egyformán élhetett és élt is egymás mellett, időben egyik sem zárja ki a másikat 3 ' 1 . Ezt .mutatják azok a vegyes ritusú temetőrészek is, ahol ugyan a mosonsizentmilklósihoz hasonló stratigráfia nem figyelhető meg, de a kétféle ritus a teimetőtérképek alapján szemmelláthatóan egyidőben volt használatban, azonos jellegű régészeti anyaggal a Dunamentén, a veszprémi medencéiben és a Sió^vidéken egyaránt. (Tokodaltáró—Homokbánya, Balatonalmádi—Káptalanfüned, Környe— Fácánkert, Bonyhád—Várasd) 35 . Ezek alapján úgy érezzük, hogy a kultúra egyik csoportjának belső időrendi tagozásánál sem lehet a kétféle hamvasztásos temetkezési imód meglétét vagy 32 Uzsoki A., Airrabona 5 (Győr 1963) 5—. :,:! Ua., i. m. 19, 23, 25—26, 30—31, 39—40, 42—43. 34 Ua., i. m. 75. 35 Tokod-Altáró és Környe-Fácánkert szerző ásatásai. Bálatonaímtádi-Káptaianifüred lelőhelyen Fitz Jenő végzett ásatást 1953-ban. Ezúton mondák köszönetet a feldolgozás jogának átadásáért., — Bonyhád—Várasd lásd. Csalog J., i. m. hiáinyát, továbbá tiopográfiai adoittságait hasznosítani. A kétféle hamvasztásos ritus az északi és déli csoport (kialakulásától kezdve ismert volt s míg télen kezdettől fogva a szórthamivas szokás vált általánossá, északon mindkettő isimert volt, természetesen nem időrendi, de más okoknál fogva. Mielőtt a további lehetőségeket megnéznénk érdemes az urnás, szórthanivas és kevert ritusú temetőket területileg áttekinteni. a) Az urnás-hairnvasztásos ritusú sírok, illetve temetőrészek 19 esetben tekinthetőik hitelesnek, illetve értékelhetőnek. A lelőhelyek két gócban helyezkednek el É-<Dunánitúlom. Négy adatot, — Csáfordjánosf a 36 , Győr—ükócs puszta 37 , Kajárpéc—Kisgyür 38 , Kisfalud—Kázmér domb 39 , — a Kisalföldön, Győr környékéin találunk. Öt lelőhely, — Csór—flFelsőmeirítöpuszta 40 , Gyulafirátot —Murvabánya 41 , Takácsi—TSz baromfi istálló' 1 ', Vasízar 43 , Veszprém—Aranyos völgy 44 , — veszprémi medencében van. b) Tiszta sziórthamvasztásos ritusú lelőhelyeket csak egy, — az urnás hamvasztásos ritusú adatok egyik csoportjával azonos, — területen, a veszprémi medencében találunk 45 . Ezek a következők : Királyszeintistván 46 , Veszprém—Temetőhegy—'Hajinal^utca 47 , ÖsinDeáki dűlő 48 . Mielőtt itoivábfomennéink a vegyes ritusú lelőhelyek áttekintésére, megállapíthatjuk, hogy az északdunántúli csoport kor abban körvonalazott két kialakulási centruma egybeesik az urnás és szórthamvasztásos ritusú temetőik pillanatnyi gócaival. A kisalföldi területen csak urnás-hamvasztásos., a Veszprém-környéki részeken mindkét rítus különnkülöm imegtalálható. (1. kép.) c) A vegyesrítusú lelőhelyek ót tekintése tovább bonyolítja, illetve bizonyos fokig egyszerűsíti a helyzetet. Elvileg mindkét korai, kialakulási centrumban, vagyis azokon a területeken, ahol a kétféle ritusú temetők tisztán is megta30 Faragó S., Rég. Füz. 1/17 (1964) 6. 37 Wosinsky M., Az őskor mészbetétes... i. m. 39. XXIV. t. 16^17., Patay P., i. m. 54., Mithay S., Bronzkori kultúrák Győr környékén. (Győr. 1942) 8—. 38 Mithay S., i. m. 10. IV. t. 2—5., V. t. 1., VI. t. 6. 39 Nováki Gy., Rég. Füz. 1/11. (1959) 8. 40 Marossy A., SzíSz. 1937. 23—., Patay P., i. m. 55. 41 Szentléleky T., Rég. Füz. 1/13 (I960) 7. 42 Németh P., Rég. Füz. 1/15 (1962) 9. 43 Jankó L., Arch. Ért. 33 (1913) 60—., Patay P., i. m. 54. 44 Arch. Ért. 84 (1957) Я00. 45 Ezúton mondok köszönetet Dax Margit, Palágyi Szilvia és Torma István szíves közreműködéséért, amellyel a veszprémi múzeum anyagának áttekintését megkönnyítették. 4(i Patay P., i. m. 55. 47 Veszprémi Bakonyi Múzeum. Ltsz: 53. 45. 1— 20., 65. 398. 1—40. 48 uo., Ltsz: 66. 161. 1—7.
