Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Néprajztudomány - Dankó, Imre: A magyarhertelendi női fazekasság

A MAGYARHERTELENDI NÖI FAZEKASSÁG 125 ezen vidéken használják a ihorho nevet, — a szó a »hertelen«-ből látszik származónak, mely ép úgy Selbes s más ily nemű szó s név, az ott folyó és hirtelenül megáradó patakra vonatkozik. 1539нЬеп a község a pécsi káptalan birtokának jegyeztetik. Az 1561-ifci váradó ívekben jobbágytelkeik után 50 dénárt Ifizettek, s malma 1 irtot adózott, szinte 1561-ben Barátúrral együtt van említve. Tóth Péter báró bevallása szerint 12 frt vánadót fizetitek 1558-bain a királyi díflaát 4 porta után. A 'török hódoltság után a hely teljesen elhagyatottnak mutatkozik. 1714-ben a pécsi zsinatban arról említés ninesein. Régi helyét a falu, midőn 1738-ibain újra, népesülni (kezdett megtartotta, ez a Barátúr éis Qroszló közötti úton volt, és Puszta Hertelenidnek hivatott, nneirt előbb puszta volt egészen. így maradt 1759-ig. Ekkor Sveviaból inéme'beik költözködvén be, ezektől való idegenkedés ckozta, hogy a magyarok elhagyták e helyet i(me!lynek Kis Hertelend lett neve) s bellelbib vonulva a rengetegbe, mely 1526 óta a vidéken keletkezett, új falut alapítottak, mely Nagy vagy Magyar 'Herleitend 'nevet nyert«.

18 Eszerint csak 1738-ban települt újjá a régi helyén. Ez a régi faluhely kedvező földrajzi körülményeikikeil rendelkezett. Az 1719. évi összeírás, mely puszta helyként írta le, híven számot adott erről: »Jelenleg puszta. Szántóföldje nincs.. Teleikszámot nem lelhet meghatározni. Emberemlékezet óta lakatlan. Rétje 6 kaszás, cenzusa 2 frt. Makkoserdeje termés idején 100 db sertést tud eltartani. Cenzusa 12 Ft. 50 dénár. Malcrnhely van. Szőlőhegy nincs. Bőven található fenyőfa, melyet a szigetvári, pécsi és. a szomszéd helybeli 18 Németh Béla: Baranya vármegye helynevei. Kézirat a Pécsi Állami Levéltárban. II. kötet 499. pont. — Hódoltságikori viszonyai felől eléggé jól vagyunk tájékozódva: 1542-ben a péosi káptalan birtokaiként 7 portával, 1 .bíróval és 2 szegénnyel tartották nyilván (OL. Coinscr. Die. 1542.) 1554-ben imár a szentmártoni nahie fejadódeí terében szerepel 7 házzal. Lakossága magyar (Velics—

Kammerer: 'Magyarországi török defterek. II. 165.). Ez azonban a mai Szentmárton puszta közelében lévő Horváthertelend lehet, mert ugyanebben az évben egy másik defter a szászi (Szászvár) inahijében lévő Hertelen falu 10 adózóját í(és a nem jelölt bírót) sorolja föl: Fodor Tamás, Gál Petire, Szakatoz Balázs, Dalkocs Lukács, Gyóta Benedik, Dáké- András, Dákó Lőrinc, Csóka Tomas; Rege István, Kozma Gergel és Szenté Benedik személyében (Káldy—Nagy Gyula: Baranya megye XVI. századi török adóösiszeírásai. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 103. Bp. I960. 61.). 15594>ein egy tizedjegyzék a pécsi káptalan birtokának tünteti föl és Barátúrral együtt 5 portányinak állítja (Josephus, Koller: História episcopatius Quincque Bcclesiarum. Posoinái. VI. 59.). Ugyanez, a helyzet 1564-ben is (J., Koller id. m. 2.21.). Egy évvel később már, mint a mohácsi szandzsákhoz tartozó puszta helyet említi az egyik defter, amiben nincsen ház, adót nem /fizet (Velics—

Kammerer id. m. I. 184.). Ugyanezt mondja egy későbbi defter is 1582— 83-ból (Uo. 343.). lakosság tetszés szerint vághatnak, szállíthatnak eladás céljából. Ha jó felügyelet alatt állna a puszta, kcininyem lehetne évi 30 ft. jövedelmet remélni. Összes jövedelem 44 Et. 50 dénár«.

19 Tárgyunk szempontjaiból is igen fontos körülmény hogy a faluhelyet megülő, bizonyára nagyrészt visszatelepülő magyar lakosság 1759-ben, aniikoir kitelepült a faluból, kedvezőtlenebb viszonyok közé kenuit. A mai falu helye és környéke a XVIII. század második felélben valóságos; őserdő volt, el vadult vidék, ahol nagyon nehéz; volt megtelepülni. Utak messze elkerülték, nagy szélességben erdők, bozótok vették körül. A földművelés igen kis. területre, a falu közvetlen környékére szorítkozott és a helyi szükségletet is nehezen termelte meg. Az irtásokkal se mentek sokra, mert a italaj alig volt alkalmas — ma is rossz szántóterület — földműveskultúra kifejlesztésiéire. Nemcsak köves, szaíkadékckkal, vízmosásokkal teli, hanem agyagos its:. Az; irtásokról az esők a vékony tertmőiréteget hamarosan lemosták, ugyanúgy, minit manapság is. Ugyanakkor az állattartás is nagy inehézségefcbe ütközött. Sek volt a kártékony vad, a makkal ó kondálkat, legelő nyájaikat igen nehéz volt tőlük ímegoMialmazini. Maradt tehát megélhetési forrásnak az erdő. Niagy iramban kezdték el kiirtani. A jobb minőségű fát épületi akéint távoli piachelyeken értékesítették, a, nosszialbból pedig, faszenet és ha~ muzsírt készítetitek. A faszenet és hamuzsírt aztán isimét távoli helyeken adták el. Tekintve azonban a falu közlekedési viszonyait, az igásállat hiányát, a fa- és a fatermékek értékesítése szintén nagy nehézségekbe ütközött és igen kis haszonnal járt. Magyarherteleind sok dolgű szegény falu maradt. Minthogy a könnyek faluhelyeit, falvait különböző kedvezményeikben részesített német telepesek szállták meg, el is szigeteiődött. Elszigeteltségükben az elszegényedés fokozódott; a falu, amely kevéssel előbb dacosan a németek elől való kitelepülést választotta, ha,nyaltlani kezdett. Elszegényedésüknek, hanyatlásuknak jele, hogy a XVIII—

XIX. század fordulóján a környező falvaikból németek települtek be a faluba. A nemietek száma aztán fokozatosain nőtt és lassan ímegszeirezték a falu gazdasági vezetésiéit és a mind-máig többségibein maradt ma10 OL. U. et С. Fase. 38. No. 78. Fol. 453. — Későbbi fejlődését a következő adatok érzékeltetik: 1828-ban 85 ház és 591 lakos volt a faluban (Ludovicus, Nagy: Notitiae politico-geographico-statisticae inelyti regni Hungáriáé partium — que eidem adnexarum. Budae, 1828. I. 31.). 1834^ből —• nyilván tévesen —i 94il lakóját említi Hölbling (Miksa: Baranya vármegyének orvosi helyirata. Pécs, 1845. 54.). 1851-ben, amikor határa 2139 hold, amelyből úrbéri beltelek 78, szántó 1050, rét 326, legelő 91, szőlő 81, urasági beltelek 12, szántó 91, rét 5, erdő 401 hold; lakosainak száima 555 fő (Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára II. Pest 1851, 104.).