Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)
Néprajztudomány - Bosnyák, Sándor: A mohácsi hajósok, komposok és gátmunkások meséiből
MOHÁCSI MESÉK ' !.; < 97 43. Kuruttyújatok angyalok A cigány a zerdőbe vákta a fát és arra ment egy katona. Ászt mongya: — Mit csimász cigány? — Hát — aszongya — vágom a fát. — Hát — aszoingya — te mimgyá leeső onnan. Mer maga alaitt vákta a fát. Hát alig, hogy a katona elment, zsupsz, a cigány leesett a fődre. Fokba a cigány, utána szalad: — Te — aszongya — Isiben vagy •— aszongya — meg tudod imomdiani, hogy nii lesz — aszongya —, hogy meddig élek? — Hát — aszongya — cigány addig élsz, míg a lovad hármat nem fingik. Há megy hazafelé a cigány, egyet nagyot fingik a lova, Ászt mongya: — Aj Istenem, még kettő az élet. Megy tovább, nagyon nehéz vót a kocsi neki, meg vót rakva fává, miegin fingik egy nagyot a ló. — Aj Istenem, még egy a zélet. De már hogy még egyet ne fingjon, fogott egy nagy karót, beleverte a seggibe, hogy ne tugygyoin fiingiaíni. [De csak nnemt tovább, /nagyon ne^ héz vót nelki a szekér, egyet nagyot fingott, a karó kiiment a seggiibű, homlokon csapta a cigányt, leesett a kocsim. Oszt ékezlbe mondani: — Kuruttyújatok angyalok, mer én mimgyá mefchalok. Ott vót egy tó, és a békák nagyon kiabáltak benne. Bosnyák Sándor 44. A rest gyerek Egy ember meg a kisfia mennek a ziúiom és tálának egy krajcárt. A zap ja aszongya a f Íjának : — Fi jam — aszongya — oitt van egy krajcár, vedd föl. — A — aszongya — az egy krajeárér nem érdemes leihajúni. Avval fekta a zapja, lehajút, fölveszi a krajcárt. Beérnek egy faluba, árulják a cseresnyét. Há vett az egy krajcáron cseretsnyét, kapott húsz szemet érte, egy csokrot ugye. Mennek tovább, az apa megy elő, ileejt egy szem cseresnyét. A gyerek gyorsan főkapja, bekapja, megeszi. Oszt így minden szemet külön-külön ledobott éis a gyerek mind főszedte. Miikó má a zösszes elfogyott, aszongya a fijának: :— Fijam, látod — aszongya — a krajeárér csak ecoé köllöt vóna leihajúni, de az egy krajcárára cseresnyééir hússzor haíjútá le. Bosnyák Sándor 45. Csali mese Mátyás kiiiráj Gömörbe, beleszart a vödörbe. Aki előbb mekszólal, azé lesz a vödör szar. Kedves Istvánné 46. A pap kutyái A papnak vót három kutyája. A zegyik Mitvisz, a másik Gigáin, a harmadik Látlak. Sok gyüműccise vót nekije és a cigány ement lopni a papnak a kertyibe, de inem tutta, hogy a kutyákat így hívják. Este kimegy a pap és eíkezdi hívnyá a kutyákat: — Mitvisz, Cigány, Látlak! A cigány esz(t hallotta, megijedt, beugrott. a wécébe. De csak kiabálja a pap, hogy: — Mitvisz, Cigány, Látlak! Kezd beleereszkedni a wécébe a agán. Megin kiabál a pap, hogy: — Mitvisz, Gigán, Látlak! Kiszól a cigan : — Látod áim a zanyád pixxxját, má nyákig vágyok a szárba. Bosnyák Sándor 47. Az ördög és a suszterinas A suszterinas ímeg a zördög egyszer közösen mentiek el disznót lopni. A suszterinas asz möinta a zördögmek, hogy ű iminidegyiket meggyelüli, hogy melák a züvé, megcsavari a farkát. Hát milkó arra kerüt a, sor, hogy lopják a disznót, a ; zördög mind a, maggyát válogatta, dobáta ki a kerítésem űlket, a suszterinas nieg 1 a zapraiját. Hát amikó osztani akarták, látja ám a zördög, hogy minden nagy disznónak meg van csavarva a farka. Ászt mongya a suszterinas nekije: — Ezeket raktam én ki a kerítésen. A zördög meg nagycin csodálkozott, hogy ijen erős ez a suszterinas, ijen nagy disznókat ki tudotlt dobni. A izüvé rneg mind o<jan kis geszlások vótak, azoknak mindegyiknek egyenes; farka vót. Bosnyák Sándor 48—51. Hazudós mesék Hukk Karolnak vót egy lova. Járt mindég vásárokra, adott, veveltt, és jött Barainyábú hazafelé. De imár a ló útközben megdöglött. És a Dunáná meg kölllöt áni nekije, mer a kompra köllöt várni, hogy átvigye. Ha a kompra nem kölíl várni, egész; elvitte vóna hazáig a ló, hogy nem. esetit vóna össze, de mivel meg köllöt áni nekije, a ló összeesett, merít imá meg vót dögűve régen. * * * Koroincón, Győr mellett van, úgy fogják a nyulakat, hogy ásnak egy gödröt télen és béheszúrnak egy fát 'és arra káposztafejeket raknak