Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Néprajztudomány - Bosnyák, Sándor: A mohácsi hajósok, komposok és gátmunkások meséiből

MOHÁCSI MESÉK fő. A szélit úgy képezik ki, hogy síkos legyen, megöntözik vízzé, az ináfagy és milkó a nyulak odamennek a káposztáér, a nyúl megcsúszik, beleesik a gödiönbe és reggé a zeimberek mennek ki és csak szedik Iki a gödlörbű a nyulakat, mer a nyulaik inem tumnak a gödönbű kimenni. * * * A zeggyik juhász ímegy hazafelé, bandukol és megy át a sinen. Hát a izuttestaé mindenhol tugygyuk, hogy két sin van. Ahogy <megy át a szamár, a hátsó liába beleszorul a két sin közié, nem tuggya kivenni a lábát. Hát közbe lássák ám, hogy gyün a vonat. Há nid lesz mostam? Alig odaiér a vonat, meglöki a szamarat, a lábo kicsúszik belülié, kibukik és nem lett semmi baja. Főket a szomár, a juhász meg fölüt rá és ment tovább haza. * * * A róka úgy fogja a csibéket, a csibék fönn ülnek a fán, ojarn tanyás híejdken. Ekézd a róka a fa alatt szálannyi könü-könü. A csibéik mindég kisérdk, s annyira forognak, hogy eszédűnelk a forgásitú, ahogy a rókáit figyelik és a farú le^ potyognak, efcapkoggya ükét ojankor a róka és má szalad is velük. Bosnyák Sándor 52. A jég foglyai Bécsbe teletünk, nagyon hideg vét és vót ott egy nagy bajcú ember. És a zeggyik asszony, hajósasszony elment a jégre pisánd. Nagyon kíözel ült a jéghő és a szőre odafagyott a jéghő. Meglátta a za nagyibajicú bácsi, hoigy mi van a zaszszomnya, nem tud főkenli, odament, hogy majd ő kilehüli onnan, hogy ne faggyon oda. ö is lehajút oszt ekezdett fehűni, a bajoa lelógott a jéghő, az is odafagyott. És asztán parazsat köllött odavinni, hogy ki tuggyák engeszteni űkst, mier mind a kettő le vót fagyva. Bosnyák Sándor 53. Nevolics Ferkó A szerb ember emegy csibét lopni. Ahogy űnek a fán, odamegy a kokashó és el akarja fogni. A kokas eikiiáocsa magát, hogy: — Kokokoojtó ! Asziongya : — Jászaim Nevolics Ferkó, háj du sízvátori. (Én vagyok a Nevolics Ferkó, gyere a lakodalomba. Mer asz hitte, hogy asz mongya nekije, hogy — kokokoojtó, hogy — ki vagy?) Bosnyák Sándor 54. Az urak éreccségije A zurak régente úgy csináltak, hogy a zérecseségit pénzzé vásárúták meg. A zegyik úr azon büszkélkedett, hogy a zű kocsisának is van éreiesrcségije. De ászt is pénzzé vette meg. A másik úr észt meghallotta : — Megállj, veszek én még a lovaknak is érecscségit ! Emeint a tainárhó, hogy pénzzé vásároljon a lovaknak éneocségit. A tanár ászt monta néki, hogy: — Lovaiknak neim tudok éreccségit ainni, csak szamaraknak. Bosnyák Sándor 55—60. Pázmán Sándor tréfái Vót egy Pázmán Sándor nevű ember. Ez nagyon-nagyon vicces ember vót. Főzött nagyon erős pálinkát, evitte a község jegyzejéhő, hogy: — Jegyző úr, kóstója csak meg, imicsoda erős pálinkát fősztem. Hát úgy is vót. A jegyző ímegkóstója, nagyon erős vót, trüssízögöitt tüle. — Sándor — asziongya — mibő főszted te észt a pálinkát? — Hát ituggya jegyző úr — asz mongya — a kérteimbe van egy kis tó, olyan nádas, rengeteg a szúnyog. Én mieg a feleségem, van ojan hálónk, fő van két rúdra akasztva, oszt minden este kíörükeríjük és annyi szúnyogot fogunk, gyúrjuk bele dézsába és abbú főzöm a pálinkát. Anú jutott eszembe, hogy ebbű jó pálinka lenne, hogy beleröpűt a szemembe a szúnyog oszt olyan lerős vót, —• ebbű főzöm, eszlt a jó erős pálinkát. Erre a jegyző ekezdett nagyon köhögni, okádozni, annyira megutáta, főkeveredett a gyomra, hogy szunyogpálinkát ivott. * * * Pázmán Sándor bácsi télen úgy szokott halászni, mikó a vadkacsák má kijönnek a jégre, emegy ki, egy horogra tesz szalonnát. A zelső vadkacsa meglássa, bekapja a szalonnát, nagyon zsíros, egy-kettöre végig szalad rajta, kifossa, megy utána a 'másik, az is bekapja, az is kifossa, úgyhogy hatot-hetet így összefűz, Mikó má lássa, hogy sok van a poroszon, fogja, odahúzza magáhó, megfogja ükét és viszi haza. ifc sfc sjj Éjoafca Pázmán Sándor bácsi a mulatásfoú .ment hazafelé. Nagyon nagy hó vót és rájött a száras. Hát szánt ott, de jöttek a német legények és mekzavamták. Hama főránccsa a nadrág ját, oszt ekézd, mintha valamit evesztett várna, keresni. Odaérnék, Ászt imongyák: — Mit keres Sándor bácsi? — Eveszitettem egy arany tízkoronást gyerekek. Há még egy kicsikét úgy tett, mintha ő is kereste vóna.