Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)
Helytörténet - Dankó, Imre: A Délvidék és a hajdúság
Í8Ö DANKÖ IMRË amelyeket még a közelmúltban is alig ismertek kutatóink. A feudalizmus bomlása és a török hódítás a hajdúság kialakulása szempontjálból nemcsak azért fontos, mert lehetetlenné tette a magyar marhakereskedelmet és az így munkaalkalom nélkül maradt hajtók hajdúkká lettek, hanem főleg azért, mert kirobibantotta a Dózsa-féle felkelést, mely területi és társadalmi méreteinél fogva az egész -magyar társadalmat megrázta és éppen Szabó István korszakalkotó kutatásaiból tudjuk, hogy ebben a felkelésben már milyen nagy szerepet játszottak a hajdúk 5 . Pedig 1514ben még évtizedes távolban volt a közvetlen török veszély és imég a marhakereskedelem is fennállt. Eddig adósad maradtunk eininek a korai hajdúságnak a magyarázatával. Ahogy Szabó István állítja, magyarok voltak és hajdúknak hívták őket, ugyanígy emlékezik meg róluk az 1514. évi törvény is 6 . Keletkezésüket Mátyás fekete seregében, illetve a halála után felbomlott hadseregben, annak egyes csoportjaiban, köztük elsősorban a Kinizsi Pál által szétvert szegedihalasi és más délvidéki csoportban, azok 'maradványaiban kell keresnünk. Véleményünk szerint tőlük származik a »hajdú« elnevezés is, amit a Balkánon már régóta ismeretes hasonló alakulatoktól kölcsönöztek. Abból, hogy a kóbor magyar katonákat, szabadHegéinyelket ebben azidőbein hajdúknak nevezték nem kell feltétlen arra gondolnunk, hogy voltaképpen nem (magyarokról, hanem délszlá vakról van szó. Ebben a kezdeti időszakban legalább is még nem, hanem csak névátvételre, ami egyedüli magyarázat lehet a hajdú elnevezésre. Bármily fényes okfejtéssel is bizonyítja Takáts Sándor, egyébként a korszak legjobb ismerője, hogy a hajdú szó a magyar «•hajt« ige származéka, alig hihető, hogy a magyar nyelvben szokatlan t-d átalakulás tényleg végbement volna, különösen akkor, amikor az egész Balkánon hajdúknak nevezik a magyar hajdúkhoz hasonló elmeket 7 . Érdekes, hogy Takáts Sándor a hajdúkat etnikailag délszlávoknak, a hajdú szót viszont magyarnak tartotta. Holott léppen az ellenkezője látszik valószínűnek a tények egybevetésekor: a magyarországi hajdúk magyar eredetűek és a hajdú szó délszláv, balkáni elnevezés 8 . 5 Szabó István: A hajdúk 1514-ben. Századok 1950. 178—198. 6 1514. évi 42., 60. te. 7 Takáts Sándor: Régi pásztori élet. Magyar Nyelvőr 1903. 86—91. és 154—159. 8 Takáts Sándor: Hajdú. Nyelvtudományi Közieményák 1900. 348—350. Vö.: Dankó Imre: К probléma tike vengerszkogo szilává »hajdú«. S'frudia Slavica 1960. 169—491. A tanulmányt Hadrovios iLá!s2iló negatív észrevétele követi azzal, hogy nyelvtörténeti ismereteink nem igazolják a hajdú szó délszláv, illetve balkáni eredetét. A Mátyás katonaságának felbomlásán, a Dózsa-iéle felkelésen és az azt követő megtorláson kívül volt még egy tényező, ami a magyar hajdúság kialakulásában nagy jelentőséggel bírt. Iván vagy Jovan cár délvidéki mozgalmára gondolunk. Iván nemcsak feldúlta a Délvidéket és menekülő magyarokkal szaporította a hajdúság számát, hanem Szerbiából nagyszámú hadi népet is hozott magával. Ez a katonaság Iván meggyilkolása után ittmaradt és szétszéledve hajdú módra élt. 9 A török elől menekülő délszlávok kö9 Iviios Alexa: A szerbek története Magyarországon Brankovics deszpota haláltól a mohácsi vészig, 1502—1526. Szerb évkönyvek, 1909. 258. kötet 20—39. és A szerbek története Magyarországon a mohácsi vésztől Jovan-Nenad cár halálig. 1526—1527. Uo. 259. kötet 39—58. Ennek a kérdéscsoportnak gazdag irodalma van. Közüle csak a legfontosabbakat említjük: Bánkúti Imre: Az Alföld népének harcai a török hódítók ellen a mohácsi csata után 1526— 1527. Történelem 1—2. Szeged 1957. Bánkúti tanulmányi Iván cárral bőven foglalkozik. Iván cár nevét a homlokától az ágyékáig húzódó fekete csíktól kapta. Babonás tisztelettel övezték. 1527 elején már több ezerre menő seregével Lippánál ált. Meghallván ezt Zápolya, Tokajba, magához hívatta. Iván Zápolyának hűséget esküdött, amiért gazdag ajándékokat kapott és engedélyt arra, hogy a Bácskában letelepedjék. Le is ment Bácskába és az ott talált csekély lakosságot pusztítani kezdte, a nemesség kúriáit égette, a foglyokat karóztatta, magát pedig cárnak neveztette. Hadai ellen Török Bálint és Csáky László hiába léptek fel, két ízben is csatát vesztettek vele szemben. Végül Zápolya is megsokalta tetteit és megfékezésére Perényi Péter erdélyi vajdát küldte, de Iván hadai Szőlősnél megverték. Ekkor állit hatalma tetőfokán. 1527 április 15-én I. Ferdinánd levéllel, ajándékkal és ágyúkkal kedveskedett neki és hűségére kívánta vonni. Mindez tekintélyét nagyban növelte, serege menekült szerbekből, románokból lannyira megnőtt, hogy Perényit másodszor is sikerült megvernie. Végül Zápolya Perényi mellőzésével Cziibak Imre váradi püspököt küldte ellene, aki azután 1527. július 25-én Iván seregét szétverte. Iván Szegedre menekült, de a város kapujánál egy Orbán nevű szegedi polgár felismerte; meglőték. Sebesülten menekült. A hírre a szabadkai várból elősiető Török Bálint Iván cár 'maradók hadát megverte, Ivánt elfogta és fejét vétette. Fejét Budára küldte, ahol Bécs felé fordítva az északi bástyára tűzték ki. Szerémy György (125) és Istvánffy Miklós (IX. 139.) alapján Horváth Mihály (ilV. 29.) és ebből: Bács-Bodrog Vármegyei Történeiimi Társulat Évkönyve 1887. 155—156. Vö.: Cziiimmer Károly: Cserni Iván czár Szegeden. Hadtörténelmi Közlemények 1891. Szerémy nyomán (Emlékiratai. Mon. írók. I. 125.) Iványi István azt írja, hogy: »Iván cár 1526 őszén elfoglalta a neki kijelölt Szabadkát, az ő emberei voltak itt az első szerbek. Hozzájuk mindig újabb és újabbak jöttek Szerbiából.« (Szabadka szabad királyi város története. I. Szabadka, 1886. 50.) János király Iván leverése után szert tett egy másik népszerű rác vezérre, Radies Boszitára
