Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Természettudomány - Horvát, A. Olivér: A Mecsek hegység növényvföldrajza. II.

A MECSEK HEGYSÉG NÖVÉNYFÖLDRAJZA II. HORVÁT ADOLF OLIVÉR A terület növény földrajzi helyzete A Mecseik hegység és déli síkságának növényföldrajzi és iflonisztilkai jellemzésével kis tájakra bontottan miár részletesen foglalkoztam (HORVÁT, 1942). Ezt a képet az elmúlt két évtized vegetációkutatásai alapján cönológiai jellemzéssel egészítem ki. A tájról szóló florisztikai isimertetásben a régebbi megállapításokat a legújabb kutatások eredményeinek megfelelően módosítva és az újabb felfedezésekkel kiegészítve ismertetem: 1. azokat a fajokat, melyek hazánk területén csak a Mecsek hegységben és déli síkján találhatók fel őshonosán. 2. Külön fejezetben tárgyalom a Mecsek hegység és Dél-Dunántúl közös flóra elemeit jelenlegi flórakutatási ismereteink alapján. 3. A Mecsekben és Magyar Középhegységben, főleg annak nyugati felében egyaránt fellelhető és jellemző flóraelemeket ismertetem. i(L. I. rész.) Délkelet-Dunántúl három tájának területi elhatárolása már nem vitatott a magyar növényföldrajzi irodalomban, mert egyetértően osztják fel a táj kutatói Mecsek környékre, Külső- és Belső^Somogyra. Ez a területi elhatárolás különben a magyar geográfusok felfogásával is megegyezik. Ennek a tájnak a déli szegélyébe benyúlik a Dráva két partján a Nagy Magyar Alföld földnyelve Magyar-országban és Horvátországban egyaránt. Amennyire egyforma a terület elhatárolása, annyira eltérő a tájrészek elnevezése. Az erre vonatkozó felfogásokat az alábbiakban ismertetem. A szigorú prioritás elve alapján a Mecsekre RAPAI GS, Külső- és Belső-Somogyra BOROS felfogása érdemel elsőséget. A magam részéről a leghelyesebbnek azt tartom, ha a földrajz és a geöbotanáka egy úton halad, egy nevezéktannal dolgozik. Délkelet-Dunántúl növényföldrajzi helyzete is vitatott, mivel pannóniai és balkáni (nem annyira Шут, mint inkább szerbiai) vonásokat egyaránt mutat a flórája és vegetációja. Vannak, akik a pannóniai flóratartományból kiemelik ezt a tájat, Baranya és Tolna dombvidékét és Somogy megyét is az Illyricumhoz csatolják (SOÖ) Praeillyricum néven. A magam részéről meghagyom Délkelet-Dunántúlt a pannóniai flóratartományban Zákány vidékének a kivételével, amely valóban Praeillyricum s. str. Felfogásomat az alábbiakban hosszasan megokolom a legújabb, részben jugoszláv irodalom és saját kutatásaim alapján. Végül a ímecsöki vegetáció történetét ismertetem SCHMID genetikus övrendszere alapján. Majd összehasonlítom a Mecsek és a Balkán vegetációját klimatikus és talajtani alapon I. HORVÁT (1960, 1962) nyomán. 1. Délkelet-Dunántúl növény földrajzi térképére vonatkozó ismereteink kialakulása Újabban összefoglalólag KÁRPÁTI Z. (1960) foglalkozott evvel a kérdéssel, szerinte legnagyobb nehézséget okozott a magyarföldi, pannóniai növényföldrajzi határok megvonásánál a földrajzi értelemben vett és Dunántúl néven ismert táj növényi öld rajzi jellemzése és felosztása. Ezen a területen húzódik a Magyar Középhegység dunántúli szakasza délnyugatról északkeletre. Ezt a Kisalföld északnyugaton szegélyezi, míg délnyugaton a Balaton a határa. A Nagyalföld felől annak átmeneti tája: a Mezőség határolja, nyugaton 'pedig a Keleti-Alpok nyúlványaival érintkezik. JÁVORKA 1925-ben a Dunántúlt, mint flóravidéket a pannóniai flórataírtoimány átmeneti jellegű tájaként írta le, de már előzőleg BORBÁS, SIMONKAI, KERNER, TUZSON, HAYEK, RAPAIOS és GOMBOCZ is foglalkoztak ezzel a kérdéssel. BORBÁS 1900^ban felállította az Ösmátra elméletét, mely nyomókban már KERNERnél is fellelhető, és a Dunántúlból kiemelte a Magyar Középhegységet, mint külön, önálló flóratartományt. RAPAICS hangsúlyozza Délnyugat-Dunántúlnak az Illyricummal való kapcsolatát. 1925-ben GÁYER a Keleti-Alpok peremvidéke, a Magyar Középhegység és a Kisalföld között elterülő soproni, vasi és zalai dombvidéket, mint átmeneti területet Praenoricumnaik nevezi el. GÁYER gondolata HAYEK <(1923) hatása alatt született meg.