Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Természettudomány - Horvát, A. Olivér: A Mecsek hegység növényvföldrajza. II.

26 HORVÁT A. OLIVÉR JÁVORICA (1925) a Flora Hungaricában hangsúlyozza, hogy a somogyi dombvidék és a Mecsek hegység is gazdag illyr elemekben és a Praenoricumhoz hasonlóan átmeneti táj. RAPAICS 19274>en a Magyar Középhegységet, mint flóra vidéket Matricumnak, a DunaTisza-köziét Praematricumnak, a Kisalföldet Arrabonicumnak és a tág értelemben vett Mecsek 'környékét Sopiainicumnak nevezi el. BOROS 1928-ban a Mecsek környéket Praeillyricumra kereszteli át, Külső- (Északi) Somogynak PannoniccHPraeillyricum, Belső- (Déli) Somogynak Praenorico-Praeillyricum nevet ad. SOÓ 1930-ban bevezeti a Dunántúlra (a Magyar Középhegység, a Kisalföld és a Nagyalföld átnyúló részeinek kivételével) a Transdanubicum nevet és ezt Praenoricum, Praeillyricum és Sopianicum nevű részekre tagolja. A Mecsek környék elnevezésében tehát visszatér RAPAICS 1927-es nevére, melyet BOROS 1928-ban Praeillyricum névvel látott el. Viszont a BOROStól szétválasztott észaiki- (külső-) és déli- (belső-) somogyi tájakat: a BOROS-féle Pannonico-Praeillyricumot és Praenorico-Praeillyriucmot összevonja Praeillyricum néven. HORVÁT A. O. 19404)en a Mecsek hegység növényföldrajzát kikutatva és meghatározva a táj kiterjedését, a Mecsek környék nevéül a Mecsekicum-jot ajánlja, és pedig azért, mert a RAPAICStóI bevezetett és SOOtól újra elfogadott Sopianicum RAPATCSnál magában foglalja a Mecsek környéket és Somogyot, SOÓnál viszont a Mecsek környéket jelöli csak és Somogy jelölésére a BOROS által bevezetett, de ketté nem osztott Praeillycum nevet adja meg. Mivel a Sopianicum név RAPAICSnál és SOÖnál, a Praeillyricum név pedig BOROSnál és SOÖnál más-más területi tartalommal jelentkeznek, ezért e nevek félreértésre adhatnak alkalmat. Ez volt az oka annak, hogy az egyébként is Mecsek hegység néven ismert tájnak, mint tágabb értelemben vett Mecsek vidéknek a Mecsekicum nevet adtam, amit készséggel felcserélek a jobb hangzású Mecsekense névre. A fentiekből következett, hogy a somogyi táj neve is félreértésre ad alkalmat, mert RAPAICSnál a Mecsek környékkel összeolvasztva a Sopianicum név alatt szerepel, míg SOÖnál Somogynak Praeillyricum a neve (1930), mely néven viszont BOROS a Mecsek hegységet jelölte meg, mint növényföldrajzi tájat. SOÓ viszont 1960-ban Dél-Dunántúlt nevezi Praellyricumna/k. BOROS Külső- (Északi-) Somogyot Pannonico-Praeillyriicum néven, Belső- (Déli-) Somogyot Praenorico-Praeillyricum néven írja le. SOÓ pedig egész Somogyot összevontan Praeillyricumnak nievezi el. Ezért vezetteim be az ezen területeket jelölő és félreértésekre alkalmat adó nevek helyett Soanogyicumot (1939), mint növényföldrajzi tájegység nevet, szétbontva a területet régen használatos néven Külső- (Északi-) Somogy (Somogyioum exterius) és Belső(Déli-) Somogy (Scimogyicum interius) névre. E terület nevei BOROSnál 1928-ban PannonicoPraeillyricum (= Somogyicum exterius Horvát) és Praenorico-Praeillyricum (= Somogyicum interius Horvát). BORHIDI 1958-ban Külső-,Somogyot Kaposense névvel óhajtja ellátni, míg Belső^Somogy nevéül Somogyicumot ajánlja. Viszont KÁRPÁTI Z. (1960) Kaposense, helyesebben Somogyicum exterius és Somogyicum, helyesebben Soimogyicum interiust, valamint Sopianicumot, helyesebben Mecsekensét és Saladienset (Zalaság) összefoglalóan Praeillyrico-Transdanubicum néven óhajtja megnevezni, bár ő maga is írja, hogy Külső-Somogyban Tilia argentea és az általam felfedezett Crocus csapodyae=tommasianus (PRISZTER, 1964) kivételével ezen a területen eltűnőben vannak az illyr elemek. Osztom viszont KÁRPÁTI Z. véleményét abban, hogy a Dunántúl északnyugati részén lévő Laitaicumot és a délkeleti részén lévő Mecsekicumot (=Meosékense) kifejezett pannóniai jelleg tűnteti ki a Dunántúl többi részével szemben. Mindezek, az utóbbi években megjelent nevezékváltozások helyett jobbnak vélem a földrajzban amúgy is használt és területileg is az összes szerzők által elfogadott tájegységek nevének megtartását, vagyis Somogyicum exterius, interius, Mecsekense (Mecsekicum helyett a jobb hangzás miatt) neveket, Kaposense, Somogyicum és Sopianicum helyett, mert kivéve a Kaposensét, az összes többi nevek a fentiekből megáilapíthatólag igen változó tartalommal jelennek meg. Egyébként kétségtelen, hogy Délkelet-Dunántúl inkább praeillyr, Délnyugat-Dunántúl pedig inkább praenoricumi vagy szubalpesi vonásokkal tűnik ki (KÁRPÁTI Z. 1960). (A részletesebb irodalmat lásd KÁRPÁTI Z. idézett tanulmányában.) A Mecsek környékkel érintkezik a baranyai síkság [Titelicum, BOROSnál (1960) Draventse] és keleten a Nagy Magyar Alföld (Praematricum), valamint a Zselic (Zselicense), melyet nem lehet a homokos, sík Belső-Somogyhoz csatolni. Átmeneti tája a Mecsek környéknek. BORHIDI azt írja, hogy Zselicet a Mecsekkel szemben a Ranunculus flammula, Helleborus dumetorum, Cirsium oleraceum, Potamogeton notons és az őshonos Pinus süvestris (ez a Hegyháton is őshonos, ha Zselicben annak ve-