Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Helytörténet - Kováts, Valéria: Sziget várának kutatástörténetéhez

210 KOVATS VALERIA Számunkra is, mint a legtöbb kutató számára kiindulópont a ma is álló szigetvári vár volt. (2. kép.) 33 Pécstől Ny-i irányban mintegy 30 km távol­ságban, a Zselic déli lankáinál a sík, mocsaras vidékre épült szigetvári település északi végé­ben, az Almás patak közelében, a környezetéből alig kiemelkedő, téglából éís kőből épített vár nemcsak nagy méretével, szétterülő formájával, hanem komor külsej'ével is magára vonja a fi­gyelmet. 24 A szabálytalan négy szög alaprajzú vár 3 olda­lát (— kelet, dél és nyugat —) belül 8 m magas, 15 m széles földtöltéses kötőgátak alkotják, me­lyeket mellvédszerűen kiképzett téglafal borít kívülről. (4. kép.) 25 Ezeknek nagyméretű téglái, valamint a külső, kiálló végükkel félköralakúra kialakított téglákból épített párkánysora a ba­rokk építészetre utal. A vár északi oldala a visszafoglalás után, tehát az 1689. évet követő esztendőkben készült, s itt szintén a barokk épí­tészetre jellemző kazamatsort találjuk, amelyet apró, váltlakozó nagyságú lőrések és ablakok so­ra tesz változatossá a külső északi falon. A déli kötőgát középső szakaszán nyitott ár­kádokkal, íves párkánnyal tagolt barokk pavi­lon a maii vár legkiemelkedőbb építészeti emlé­ke. A kötőgátakat a négy sarkon, belül üres ó­olasz bástyákra emlékeztető 28 kő, illetve tégla­bástyák kapcsolják össze, amelyek közül az északnyugatinak a mérete a legnagyobb, míg a többi háromé jóval kisebb, s nagyjából egyfor­ma aliapterületűek. A két északi bástya alsó ré­sze a Pécs melletti jiakabhegyi homokkő felhasz­nálásával készült, miig a felső szakaszán csak el­vétve találunk követ. E bástyák felső része el­árulja építésük korát, ugyanis a jellegzetes hó­doltságkori török kisméretű téglák, s a vastag mészkőnéteg együttes alkalmazása bizonyíték, hogy ezeket a bástyákat 1566. és 1689. közt emel­ték. Ezt igazolja a két északi bástyának a déli külső falán a még helyenként megmaradt szta­laktitos jogsor szalag is. 27 A kötőgátak mellvédjé­vel egyenlő magasságú két északi bástyánál a felső téglasorokat, — melyek szintéin mellvéd­szerűen illeszkednek a 3 m szélességű hódoltság­kord falakra, — szintén a visszafoglalást követő esztendők vár helyreállítása során építették. A két déli bástyánál az építőanyag tisztán jakab­hegyi vörös homokkő, s a hódoltságkori lapos tégla csak a nehezen egymáshoz illeszthető, dur­ván megmunkált kövek hézagainál található. E két bástyánál, hasonlóan a fent leírt északiak­hoz, a mellvéd nagyméretű barokk téglákból ké­szült. A 4 bástya összes lőréseinél, 2s a külső és belső falsíknál, s a bélleteknél, a felismerhető, jellegzetes hódoltságikori téglaéprtkezési mód igazolja kialakításuk korát. A lőrések sérült ré­szeit az 1700-<ais években, nagyméretű téglákkal javították ki. A vár főbejárata a déli kötőgát keleti végé­ben, közvetlenül a délkeleti bástya mellett talál­ható, s itt a nyomott kosáríves barokk kőkere­tes kapun át jutunk az 1700^as éveket idéző, boltozott, hosszú kapualjon keresztül a várud­varba. A váriban ezen kívül még 2 kaput talá­lunk: a keleti földgát közepe táján, 2 " valamint az északi kazamatasor középső boltozatos helyisé­génél. A keleti kapualj boltozatos kiképzése a kazaimatasorrai egyidőfoen készült. A keleti kötőgát északi szakasza a várudvar felé erősen lejt, s háromszintű teraszos kiképzé­sét az 1930-as éveik folyamán nyerte. 30 A gát alatt, a keleti kapualjból nyíló pince helyezkedik el. 31 E földgát déli szakasza a várudvar felé me­redekebben lejt, s itt kétszintű teraszos földkép­zés található, s alatta a délkeleti bástyaudvarból nyiló, barokk, nagyméretű téglákkal borított boltozatos pince húzódik. A déli kötőgát mere­deken lejt a várudvar felé, s felső szintje a többi földgáthoz viszonyítva a legszélesebb. 32 A nyu­gati kötőgát szintén a várudvar felé lejt, de ez vízszintesen nem tagolt. Itt a gát földjében kis­méretű szabadtéri színpad lépcsőzetes, félkör­íves nézőterét építették ki a harmincas években. A várudvar sík területének központi térségé­ben, észak felé mintegy 160 cm magasságú, la­posan elterülő dombrészen™ téglalap alaprajzú hódoltságkori dzsámi 3 '' helyezkedik el, amelynek egyetlen helyisége csaknem teljesen épen fenn­maradt, de a nyugati falához épített minarénak csonka tornya igazolja a legutóbbi évszázadok­ban a vár területén történt változásokat. 35 E török dzsámihoz csatlakozó, északi és keleti L alakú folyosórészt a visszafoglalást követő esz­tendőkben beépítették, majd a XX. sz. húszas éveiben részben megnagyobbították, 30 s ezzel egyidőben a déli oldalnál emelt kis földszintes épületet egybekapcsolták a dzsámival, s elmele­tet építettek rá. A fenti leírásiból kitűnik, hogy a szigetvári vár építészeti emlékednek kora pontosan megha­tározható a jellegzetes építészeti formák, vala­mint anyagok, s technikák egybevetése által. A 3 kötőgát okozott csak nehézséget, ugyanis egy­szerű szemrevétellel koruk nem volt meghatároz­ható, belső szerkezeti felépítésük ismerete híján. Azonban ha feltételezzük, hogy az átalakítások, módosítások ellenére, — aimit a pincék létesítésé­vel mint tényeket kell elfogadnunk, — feltehe­tően egykori helyükön állnak, hasonlóan a bás­tyákhoz, akkor feltételezhetjük, hogy a vár mai formájában a XVI. sz-i várszerkezetet őrizte meg. 37 A fenti érvelés és logikailag elfogadhatónak látszott, csak az volt a kérdés, hogy a többi várból álló egykori magyar erősség melyik várának

Next

/
Oldalképek
Tartalom