Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Helytörténet - Kováts, Valéria: Sziget várának kutatástörténetéhez

SZIGET VÁRÁNAK KUTATÁSTÖRTÉNETÉHEZ 2 il szerkezetét őrizte meg az utókor számára ma is álló szigeti vár. A szigetvári problémakörrel foglalkozó szak­irodalomban erre vonatkozóan, a részletkérdé­sek más-más megoldásától eltekintve, két nézet alakult ki, függetlenül attól, hogy álláspontjukat az egyes szerzőik a ma is álló vár helyszíni is­meretében, vagy ettől függetlenül alakították ki: tó A forrásanyag elvileg azonosnak mondható mindegyik munkánál, természetesen figyelembe véve azt a körülményt, hogy a kutatás fejlődé­sével a mind nagyobb számban előkerült forrás­anyagnak kedvezően kellett volna a szigetvári kutatásokat befolyásolnia. Sajnálatos módon nem ez történt, szánté azt mondhatjuk, hogy a forrásanyag növekedésével párhuzamosan a ku­tatások egyre inkább megrekedték, s egyre in­kább elfogadhatatlan eredmények születtek. Az elmúlt 150 év munkáinál megfigyelhető, hogy az első nehézséget a hiteles források kiválogatá­sa okozta, s ehhez 'hasonlóan a fennmaradt szö­vegek, képi .ábrázolások más-más módon való ér­telmezése miatt érthető csak meg az a sokféle, egymásnak ellentmondó eredmény, amely e munkákban napvilágot látott. Az első munkák között találjuk Hammer­schmied rövid összefoglalását Szigetvár ostro­máról,' 19 amelyhez egy általa készített rajzot' 9 is mellékel jelzéssel és magyarázattal. A színes rajzon Szigetet kelet felől, /madártávlatból áb­rázolja. A 4 várból álló, a sarkokon bástyákkal megerősített, vízzel kürülvett egykori erősség mellé sematikusan feltünteti a török sereg hadi­állásait. Ha a rajzot a mai Szigetvár településére és várára vonatkoztatjuk a szöveggel együtt, ak­kor az (A. »Die Vestung Zigeth«), valamint a (B. »Das Inner Schlos«) együttesen alkotják a ma is fennálló vár területét. Ha a két váregység egymással érintkező határvonalát a mai vár te­rületére vetítjük, akkor ez a várudvar észak­nyugati térségére esik L alakban. Végső sor on tehát a mai várudvar északnyugati térségére he 1­lyezhető Hammerschmied rajza szerint a belső vár, beleértve a rnai nagyméretű északnyugati bástya területe is. Az általa feltűntetett következő vár, (C. »Die Alte Statt«) a mai városi település központi tér­ségének felel meg, s a legdélibb vár (D. »Die Neue Statt«) jelzésű, a mai város déli részéit foglalná 'magában. A török egyik hadállását a két várostól keletre húzódó, imocsárszélre he­lyezi, j3 a, másikait az Űj Városnak 'feltűntetett várrész délnyugati szögletéhez. A harmadik 'had­állást a ibelső várral szemben, északnyugaton rajzolta meg. Az első tekintetre igen tetszetős szöveg és rajz együttese a hitelesség igényével lép fel, s Hammerschmk d állítását növeli az a körülmény, hogy a rajzct з mai Szigetvár területére vetítve, a terepalakulatofcon, úthálózaton keresztül kö­rülhatárolható az általa megrajzolt az 1566. előtti Szigetvár térsége. Hammerschmied forrásanyagát is könnyen követhetjük. Rajzának előképe Johann Sib­macher 1602-ben megjelent rézkarca. 41 Pontosan eszerint rajzolta meg az egykori erősség kontúr­ját, s magyarázó szövege a betűjelzésekkel együtt, a két utolsót leszámítva, szintén meg­egyezik. A hadállásokat is pontosan oda helyezi, ahol az Sibmacher rajzán látható. Sibniaicheir vi­szont művéhez teljesein átvette Wilchelm Dillich 1600~ban /megjelent rézkarcának 42 városképi áb­rázolását. Tehát végisősoron 1600-ban megjelent mű illusztrációját használta fel Hammerschmied a szigeti vár, az ostrom bemutatásaihoz. Ha figyelembe vesszük Dillich rézkarca által megteremtett típus szóleskörű elterjedését, s fokról-fokra követjük útját a XVII. ós XVIII. sz. folyamán, 43 akkor érthetővé válik, hogy Ham­merschmied csak ehhez a típusú ábrázoláshoz fordulihatott, amelynek a különböző variánsai messze földön terjesztői voltak az 1566. évi szi­geti ostromnak. Arra vonatkozóan, hogy miért használta fel Hammerschmied éppen a Dillich rézkarc ostromképpé bővített Sibmacher válto­zatát, erre határozott választ nem adhatunk. Ha figyelembe vesszük, hogy egy olyan szélelslátó­körű ember, mint Hammerschmied, akinek is­mernie kellett a többi variánsokat is, — minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy közikézen forog­tak, — feltételezhető, hogy tudatosan hasz­nálta fel Siíhmaeher képét, mert ezt tekintette a leghitelesebbnek, az eseményekhez a legköze­lebb állónak. Viszont azt sem szabad elfelejte­nünk, hogy a XVII. sz. folyamán rendkívül el­terjedt volt Sihmiaebemek ez a rézkarca, amely nemcsák Orteiius munkája által vált ismertté, hanem a század folyamán, sőt később is a szi­geti harcok illusztrálására más 'műveknél is többször felhasználták. 44 Hammerschmied Szigetvárra vonatkozó össze­foglalását nem tekinthetjük a modern értelem­ben véve történeti feldolgozásnak, de már nem sorolhatjuk a krónikák közé. Azokon már túl­mutat, s az újabbakhoz még inem tartozik. Mun­káját, mint az előfutár jó irányban haladó kez­deményezését számiba kell vennünk, tévedései ellenére is. Ne/m ráhatjuk fel, hogy rajzánál a belső és külső várat elválasztó vizesárok, a 'kirohanás hídjával együtt eltűnt — ez Sibmachernél sem szerepel már, s Dillichnél is hiányzik már a híd, s az árkot is alig-alig 'mutatja be, holott a XVI. sz-4 metszeteiknél 45 ez még egyértelműen, min­denütt világosan, jól látszik. A külső várat, s az egykori Óvárost összekötő hidat a vár délnyu­gati bástyájához rajzolta, s a várklaput is ide helyezte, Sibmaoher illetve Dillich Után. Ez a XVI. sz-i metszeteknél mindenütt ellenkező

Next

/
Oldalképek
Tartalom