Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)
Helytörténet - Kőhegyi, Mihály: Ormánsági jobbágysérelmek. Hirics, Piskó és Kisszentmárton kérései az 1848-as országgyűléshez
ORMÁNSÁGI JOBBÂGYSÉRÈLMËK 195 tal 4—22 holdban megállapított mértékét 34 . Vas Gereben meg is támadta Táncsicsot a visszamenőleg Mária Teréziáig történő felülvizsgálati elgondolása miatt és azzal vádolta, — a közölt kérvényekből láthatóan nem is alaptalanul — hogy Somogy és Baranya nagy része Táncsics nevével »iszonyú lármát« kezdett s csak Jellasics betörése akadályozta meg a következményeket 35 . Hogy Vas Geröben mit értett következmények alatt, azt Békés község példája világítja meg, ahol még az év végén is forrongott a lakosság és egyenesen Kossuthnak kellett közbelépnie lecsillapításuk érdekében 36 . A harciban álló ország nyilván nem tűrhette a belső békétlenséget és különösen veszélyes volt ez a legelőször megtámadott Dunántúl déii részén. 3/ A legelőelkülönzés ügye lényegében megfeneklett s nem állt jobban a 2. pontban követelt regálék dolga sem. A kisebb királyi haszonvételek (kocsmatartás, sör-, pálinka- és húsmérés, malom-, piac és vásártartás, révpénz-iszedés, va3/1 Közlöny, 1848. szeptember 21. 528. 35 Vas Gereben: Táncsicsról, vagy ha tetszik Táncsicsnak. Kossuth Hírlapja, 1848. december 28. 665— 666. 36 Oláh György: Békés vármegye 1848—1849. Gyula, 1889. I. 477. — Sipos Soma: Kossuth Lajos kiáltványa Békésmegye féktelenkedő lakosaihoz. Békés, 1373. 41. sz. 37 Az országgyűlés Jellasics szeptember 11-én bekövetkezett támadása után tárgyalt e kérdésről. — Jellasics támadásáról és a dunántúli hadműveletekről: Jellasich ezrede 1848-ban. Pesti Napló, 1891. 240. sz. — Jellachich Dunátúli hadjárata. Kossuth Hírlapja, 1848. 97. sz. — Lapossy M.; Jellachich pusztítása Muraköz vidékén. Vén Honvéd Naptár, 1868. — Pálffy Albert: Mikor Jellachich ellen indultunk. Ország-Világ, 1885. 11. sz. dászat, halászat, madarászat) a nemesi birtokokon a tulajdonost illették meg. Az 1848. évi felszabadító törvényben nem esett szól ezekről a regáléikról, tehát gyakorlatilag továbbra is a nemesi birtok jogai maradtak. Nyáry Pál, Madarász László, Szacsvay Imre, Nozdroviczky Gyula és Táncsics Mihály külön javaslatokat nyújtottak be az országgyűlésnek e jogok eltörlésére. 38 A regálékat végül az abszolutizmus jogalkotása vonta el fokozatosan a nemesi birtoktól 39 , mint ahogyan a 3. pontban szereplő szőlőföldek és bordézsma ügyét is — bár az 1848. országgyűlés hosszasan tárgyalta 40 — az 1853-as márciusi nyílt parancs rendezte 41 . Táncsics erőfeszítései lényegében hiábavalóaknak bizonyultak, ám a kérvények három Dráva menti falu feudalizmus végi gazdasági életébe engedtek bepillantást. Ez indokolja közlésüket is. 38 Szabó Ervin: Társadalmi és pártharcok a 48/49es magyar farradalomban. Bécs, 1921, 261. 39 Tóth Lajos: Űrbéri kalauz. Pest, 1872. 228. 40 Igaz ugyan, hogy a szőlődézsmát 1848. szeptember 15-én eltörölte a képviselőház (Közlöny, 1848. szeptember 17. 509.), de ez csak a probléma megoldásának egyik felét jelentette. — Jellemző az elkeseredésre Perczel Mór szeptember 13-án az ülésteremben tett bejelentése, hogy a szőlődézsma megszüntetésének sürgetése miatt 12 baranyai falu küldötte érkezett a képviselőházba. Pap Dénes: A pesti magyar nemzetgyűlés 1848-ban. Pest, 1866. II. 210. 41 A szőlőfaldek kérdését az 1853. március 2-án kiadott nyílt parancs 17—18 §-a rendezte. Adalékok a magyar törvényekhez. Pest, 1862. — A birtokviszonyokat rendező f. é. márt. 2-diki császári nyílt parancsok. Budapesti Hírlap, 1853. április 19., 20., 23. sz. — Gyürky Antal: Gyakorlati útmutatás, miként kell eljárni a szőlődézsmaváltság keresztülvitelénél a feleknek, jogbirtokosoknak és községelöljáróknak. Pest, 1869.
