Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)
Helytörténet - Kőhegyi, Mihály: Ormánsági jobbágysérelmek. Hirics, Piskó és Kisszentmárton kérései az 1848-as országgyűléshez
ORMÁNSÁGI JOBBAGYSÉRËiLMËK lös A legelő elkülönözés náluk nem történt még meg, de már eleve tiltakoznak ellene, megtoldva — a kisszentmártoniak kérvényén felül — még azzal, hogy ezideig »marha tenyésztés által tartottuk fel magunkat.« 12 A Drávához legközelebb fekvő Piskó kérvénye eltér az előbbi kettőtől, bár első két bekezdése és a követelt pontok azonosak. Sérelmei — ez természetes — és a legelő eTkülönzés elleni érvelése azonban más: ».Földeinknek kéttszeri fel méretese alkalmával több holdnyi szántóföldeink és kaszálóink el vétettek, ellenére a törvénynek melly rendeli, hogy a földet, mellyet a jobbágy birt ha mérés által kimarad is, újra ki kell osztani a jobbágyoknak. Aggaszt bennünket a múlt ország gyűlés hozta azon törvény, hogy elkülönzött legelők úgy maradnak, miként elkülönöztettek. Mert bár nálunk még nem történt is meg az elkül önzés, könnyen az elkülönzött helyek rámájára vonattathatunk. Pedig ha velünk is úgy bánnák, mint azokkal — kik szinte mint azok kevés telki állománnyal birunlk, és leg csekélyebb vízáradás is elborít bennünket — marha tenyésztésünk meg semmisítésével — oly nyomorult sorsra jutunk mint azok. De fáj az is, hogy bár a forradalom ki mondta a jogegyenlőséget, még is a Regálék és Üri jussok mindez ideig is fenn állanak. Mint szánté az is, hogy a bor dézsma fen hagyatott. Hisszük, hogy a Haza, a forradalom ki mondta igéket testesítni akarja. Akar igazságot, akar egyenlőséget, akar testvériséget, akar hű és hasznos polgárokat, nem akar pedig nyomorú Proletáriusokat. Ezeknél fogva kéréseink: 1. Az ellküliönizöitt legelőikről a múlt ország gyűlés hozta törvény senimlsítessék meg. Hozatassék helyette igazságos és méltányos törvény, mely ne csak az egyes hatalmasok, hanem és főként a nép egyeteme érdekéinek kedvezzen. (A továbbiakban a, pontok megegyeznek.) Lőrintz Samu Benke Samu Bíró Varga Istvány Bene Samu Kováts Samu Böbék Mihál .Böbék János 13 Mindhárom kérvény egy kéz írása 14 . De ha nem lenne is az, akor sem lenne kétséges, hogy 12 OL. — ugyanott No 157 y. 13 OL. — ugyanott No 157 aa. 14 Az írás mindvégig jól olvasható, kiírt, gyakorlott kéz munkája. Kedveli a hosszú ékezeteket (volt, hóid). Az egybeírás-külöiníras következetes. A kérvények aláírását is a szöveg írója végezte el. Kisszentmárton esetében még feltünteti a nevek elé rakott keresztekkel ezt, későbben azonban már nem jelzi. Feltételezhető, hogy maga Táncsics írta le a kérvényéket, a szövegezés azonban feitétleniül az ő sugalimazása, ha ugyan nem saját fogalmazása. egy alapszöveget használtak fel s egyszerre, egy akció keretében terjesztették az országgyűlés elé 15 . Egyiken sincs keltezés, de a velük együtt őrzött szerdahelyi lü , kisharsányi 17 , ipaitsfai 18 , beremendi 19 és oldi 20 kérvényeken egységesen 1848. június 26-a szerepel. Aligha kétséges, hogy az iktatás sorrendjébe beleilleszkedő általunk közöltek is e dátum körül keletkeztek. E jobbágykérvényéket Táncsics .Mihály nyújtotta ibe az országgyűlésnek, azok egy része személy szerint is hozzá, a Baranya megyei siklósi kerület к ép viselő jéhez szólnak 21 . A felhozott sérelmek (jó szántóföld rosszra való felcserélése, újra felméretésnél a jobbágyoktól f cflidelvétel, legelő és kaszáló területéinek megnyirbálása) tipikusak a XIX. század első felében. Aprólékos elemzésüktől a monográfiák és tanulmányok sora felment bennünket 22 . A kérvényeikbe felvett kérések közül az első és ötödik érdemel nagyobb figyelmet. Lényegében ugyanazt: a legelő elkülönözés szabályozásának mikéntjét óhajtja meghatározni. Ismeretes, hogy amíg az úrbéres telkiek után eső szántóés rétföld terjedelmét a Mária Terézia-féle úrbér endezés alkalmával pontosan megszabták, addig a legelőről csak azt írták elő, hogy amenynyire a terület fekvése megengedi, elegendő bocsáttassék a jobbágyok rendelkezésére 23 . A job15 Lényegében Táncsics ezekkel a kérvényekkel a raaga legelőelküitönítési és a dézsma eltörlése iránti törvényjavaslatát kívánta támogattattni. E kérdésre még visszatérünk. 16 OL. — 1848/49. о. gy. Arch. Reg. Lad. XX. 22. F. 2. A. No 157 bb. 17 OL. — ugyanott No 157 с. 18 OL. — ugyanott No 157 i. it) OL. — ugyanott No 157 г. 20 OL. — ugyanott No 157 p. 21 Életére, tevékenységére Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics. Bp. 1945. — Kemény G. Gábor: Táncsics Mihály. Bp. 1946. — Révész Mihály: Táncsics Mihály és kora 1799—+1857. Bp. 1948. 22 Mérei Gyula: Mezőgazdaság és agrártársadalom 1790—4848. Bp, 1948. — Takács Mária: Társadalmi állapotok és törekvéseik Magyarországon 1830—1847. Bp. 1909. — Szabó István: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. Bp. 1948. — Makkai László: Paraszti és majorsági mezőgazdasági termelés a XVIL században. Bp. 1957. (Az Agrártudományi Egyetem Központi Könyvtárának kiadványai V. sorozat 2. szám). — Szabó István: A jobbágy birtoklása az örökös jobbágyság korában. Bp. 1946. — Szabad György: A tatai és gesztesi Eszterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. Bp. 1957. — Wellmann Imre: A gödöllői Grassalkovieh-uradalom gazdálkodása, 1770—1815. Bp. 1934. — Bojt Lajos: A fejérvári őrkanonokság (custodiatus) birtokának története a 17. század végétől 1833-ig Bp. 1935. 23 A Mária Terézia által bevezetett urbáriumoiknak ez a kikötése világosan elárulja az ekkor már kibontakozó legelőfogyatkozást. Szabó Dezső: A magyarországi úrbérrendezés története Mária Terézia korában. Bp. 1933. — Ember Győző: Mária Terézia
