Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)
Helytörténet - Kőhegyi, Mihály: Ormánsági jobbágysérelmek. Hirics, Piskó és Kisszentmárton kérései az 1848-as országgyűléshez
192 KŐHEGYI ÎMïtË pesti forradalom hatása alatt sebtiben elfogadott szövegen, de ezek a kísérletek meghiúsultak 10 . A törvénycikk laza fogalmazása valójában sok egyéni értelmezést tett lehetővé, egy sereg fontos kérdés pedig eligazíltatlam maradit. A felvetődő birtokproblémák rendezése hosszan elhúzódó folyamat volt s temérdek munkát adott hatóságainknak. A panaszok és kérvények egész áradatát zúdították a községek az igazságügyminisztenhez és az országgyűlésihez. Ezeklben — ez számunkra gazdaság történetileg a jelentős — régi sérelmeiket is felhánytorgatták. A Dráva menti Kisszentrnárton népe is élt az alkalommal és egyenesen az országgyűlésnél kereste panaszainak orvoslását : »Tisztelt Törvényhozás ! Napról napra súlycsbult helyezetünkben, el vesztettük reményünket sorsunknak valaha jobbra fordulása felől. Csak nyögtük újabb újabb sérelmeinket, mert nem látáink kezet, mellytől orvoslást biztosan várhattunk volna. Illy nyomorú helyzetünkben mint égi szózat hatott reánk a' Márcziusii eseményeik híre. Látótok hogy csak ugyan van még az országban igazság, láttuk hogy valahára méltányolja a Haza vagyon és vér áldozatainkat, s' mostohákból édes gyermekeivé fogad. Ezen hitünk ezen reményünk bátorít egész bizodalommal folyamodni a' törvényhozáshoz sérelmeink orvosoltatása végett. A roiboit és dézsima körül vissza élések szülte sérelmünket, mellyek valamint más uradalmakban, úgy maiunk is napi renden voltak — mint mellyek a' Máreziusi napok által, ha nem is kárpótoitatitalk, ide meg szüntet/tettek, miosit mellőzve — csak azokat soroljuk elő, mellyek könnyen orvosolhatók. Hlyének : Az Uradalom akaratával egy darab földet irtottunk kaszálónak, különös egyesség mellett, de melly szóval történt, mert mi elég együgyűek vólitunlk a puszita szóiban is bízni. E' föld valami 90 holdnyi volt. Azomban midőn e' kaszálót már ki tisztítottuk, 's rá fordított időnket és erőnket megfizette volna el vétetett tőlünk. Ez történt 1836. — Ugyan 1836-37 — fel méretite habárunkat, melly alkalommal kenyértermő tiszta földeinkből 35 hóldnyit el vett, adott helyette erdőt, de albból előbb a f álkait eüadltla 's nekünk: a gyökerek kiásásával nagy munkával kellett a' földet használhatóvá tenni. — 1845-ben újra fölmérette határunkat, 's kenyértermő földeinkből újra elvett 15 hóldnyit, 's helyette ismét erdőt adott, méllyet isimét nagy munkával kellett használható földé tenünk. Ugyan ez alkalommal telki állomíányialinltóhoz tartozó kaszáilóinikiból mintegy 45 hóldnyit elvett, tellyesen semmit nem adván 10 Spira György: Tarnóczy Kázmér kísérlete az 1848-as jobbágyfelszabadítás megszorítására. Agrártörténeti Szemle, 1962. 266—278. helyette. így nyirbálták külömfoen is kevés fÖldeiniket, így vették ki a kenyórkét 'kezűnkből. — Ezek sérelmeink. Legelő elkülönzés nálunk ugyan még nem volt, de a szomszéd Uradalombeliek példája rettegtet. Ha nálunk is úgy történend meg mint szomszédainknál. Mi is — kik mint azok kevés telki állománnyal bírunk — azokhoz hasonló .nyomorultakká tétettetünk. Hisszük, hogy a Haza nem akar nyomorult Proletáriusokat — hanem hasznos és így jóllétnek örvendező Polgárokat. Hisszük, hogy a Haza akar hű Polgárokat, alkar erős Magyarországát, s így akar igazságot, akar jogegyenlőséget. Hiszszük hogy a' testvéri szeretet lánczaival akarja egybe kapcsolni minden fiait, és így kell akarni érdekegyemlőséget. Ezeknél fogva kérésünk: 1. A legelő elikülönözésről hozassék igazságos 's méltányos törvény, melly ne csak az egyes hatalmasok, hanem és főként a' nép egyeteme érdekének kedvezzen. 2. A regálék, Űri jussok meg szüntetése mondattassék ki. 3. A bordézsma töröltessék el. 4. Hozassíék vtlürvény, melly az elszedett földek adattatását rendelje meg. 5. Hol kevés a' legelő, ott vagy éppen ne történjék elkülönzés, vagy ha igen, az elkülönzött rész csekély árért bocsáttassék vissza. Hogy a fent 'elősorolt sereknek rajtunk valósággal meg történtek szükség esetében esküvel is készek vagyunk állítani. A K. Szentmártoni helység megbízásából és nevében: Dénes (Bíró + Nagy János + Fiailag György + Dárda Péter + Kováts Péter + Sós János 11 A szomszédos Hirics lakóinak kérvénye szószerint megegyezik az előbbivel, csupán panaszaik mások: »Ez előtt mintegy 25—26 évvel legelőnkből 120 hóldnyit el vett az uradalom Vejti helység részére. — 1835-foem ismét /telki állományainkhoz tartozó földeinkből el vett annyit, mellyen évenként 5—6 száz kereszt búza meg termett — vagy több is. E föld termése helyett Hiricsnek pénzen kellett kenyeret venni. Továbbá más helyen ismét 5 holdnyi telkdállományi földet csatolt aliódiumához. Ugyan akkor mint egy 30 holdnyi kaszálót el vett. Továbbá a legelőből mintegy 70 hóidat el foglalt. Végre a Vejti mellett lévő puszta malomi főidet cserébe ugyan, de akaratunk ellenére el veitite.« 11 Országos Levéltár — 1848/49. o. gy. Archívum Regnicolare. Lad. XX. 22. F. 2. A. No 157 d.
