Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Néprajz - Zentai, János: Egy letűnt életforma utolsó képviselője az Ormánságban

198 ZENTA3 JÁN0.3 eset'en a fenéken lévő hal is biztosabban szigo-­nyozható (.27. kép). Kóiészónk komolyabb halászeszközöket, háló­kait is használ alkalomadtán. Három féle háló­ja van: Kácsér, szák (emelő háló) és kis húzó­háló. Ezeket is maga készíti. .Régebben házi ké­szítésű kenderfonalat használt erre a célra. Ma már úgy veszi a szükséges fonalat boltban. A hálókötésnek két segédeszköze van: a háló­kötőtű és a hálődeszíka (28—29. kép). Ez utóio­bi nagysága adja meg a háló szemeinek mére­tét. egy ugyanolyan vastag és hosszú botot, azt harmadik ágnak rászögeli. Egy felköralakban meghajlított mogyorófa bothoz hozzászögéli a háromágat úgy, hogy két ágvég az ív két vé­géhez, a harmadik az ív közepéhez kerül (30. kép). Ez a kácsér váza. Ezt hálóval beborítja, csak az ív felől marad nyílása. A drávapiiskiiek bizonyos lekicsinyléssel emlegetik a szomszédos községiek egyszerű, általuk lebiny h és-inek neve­zett kácsérját. Szerintük azzal csak vízfolyás­sal szeimbem lehet halászná, míg az övékével folyás irányában is. A feszített kácsér hálóját ugyanis a víz nemi sodorhatja el, hiszen keret­hez van erősítve, így hármeily irányban for­gatható. A nem feszített kácsér, csak egy ívre erősített hálózsák, ímeílyet a víz folyása mindig lefelé sodor. A kacsért ugyanis folyó vízben használják. 28. kép. Készül a háló. Kácsérja — drávapiski. különlegességként — ú.n. kifeszítős kácsér. Ennek készítése a követ­kező: Keres egy szép egyenes, szabályosan két­ágranőtt fűzfa ágat. Vastagsága 2,5—3,5 cm,_ Az elágazásnál elvágja, úgy hogy a megmaradt V alakú villa ágai 100—110 cm hosszúak. Vesz , 29. kép. A hlilókötéis eszközei. 30. kép. A kifeszített kácsér vesszőváza. A kácsérozó belemegy a vízbe, a kacsért két kézbe fogva odateszi a part mellé, lábával bök­dösi a parti gazt, vizinövényt. Az ott pihenő, megriasztott hal menekülni akarva beleúszik a kácsérba. A halász megérzi, amint a hal a ká­csér hálójának ütközák, kirántja a vízből. Kéz­zel kiemeli a halat, beleteszi a nyakába akasz­tott halascúkába (ezzel már találkoztunk a ta­pogatózásnál), így hajtja végig a partot. Az el­mondottakból érhető, hogy ez a kácsér mé­lyebb vízben neon használható; természetesen akkou' sem, ha hideg van. Áradáskor a kácsér­nak egy változata használatos. Erre már az ú.n. lebiny éskác sért használják. Ez egy félkör­ívben hajlított bot, melyet alul egy húr, az ina köt össze. Vagyis félkör alakú, íj forma. Ennek nincs háromágú keretre feszítve a háló zsák­szerű része, hanem ez szabadon lebeg. Az ívre, nagyvíz esetén, egy gereblyenyél-szerű ágas bo­tot erősítenek — innét a neve; gerébjekácsér — ennéll fogva ímeirítik be a ^vízibe, húzzák a partnak, s emeltük ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom