Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)
Néprajz - Zentai, János: Egy letűnt életforma utolsó képviselője az Ormánságban
198 ZENTA3 JÁN0.3 eset'en a fenéken lévő hal is biztosabban szigo-nyozható (.27. kép). Kóiészónk komolyabb halászeszközöket, hálókait is használ alkalomadtán. Három féle hálója van: Kácsér, szák (emelő háló) és kis húzóháló. Ezeket is maga készíti. .Régebben házi készítésű kenderfonalat használt erre a célra. Ma már úgy veszi a szükséges fonalat boltban. A hálókötésnek két segédeszköze van: a hálókötőtű és a hálődeszíka (28—29. kép). Ez utóiobi nagysága adja meg a háló szemeinek méretét. egy ugyanolyan vastag és hosszú botot, azt harmadik ágnak rászögeli. Egy felköralakban meghajlított mogyorófa bothoz hozzászögéli a háromágat úgy, hogy két ágvég az ív két végéhez, a harmadik az ív közepéhez kerül (30. kép). Ez a kácsér váza. Ezt hálóval beborítja, csak az ív felől marad nyílása. A drávapiiskiiek bizonyos lekicsinyléssel emlegetik a szomszédos községiek egyszerű, általuk lebiny h és-inek nevezett kácsérját. Szerintük azzal csak vízfolyással szeimbem lehet halászná, míg az övékével folyás irányában is. A feszített kácsér hálóját ugyanis a víz nemi sodorhatja el, hiszen kerethez van erősítve, így hármeily irányban forgatható. A nem feszített kácsér, csak egy ívre erősített hálózsák, ímeílyet a víz folyása mindig lefelé sodor. A kacsért ugyanis folyó vízben használják. 28. kép. Készül a háló. Kácsérja — drávapiski. különlegességként — ú.n. kifeszítős kácsér. Ennek készítése a következő: Keres egy szép egyenes, szabályosan kétágranőtt fűzfa ágat. Vastagsága 2,5—3,5 cm,_ Az elágazásnál elvágja, úgy hogy a megmaradt V alakú villa ágai 100—110 cm hosszúak. Vesz , 29. kép. A hlilókötéis eszközei. 30. kép. A kifeszített kácsér vesszőváza. A kácsérozó belemegy a vízbe, a kacsért két kézbe fogva odateszi a part mellé, lábával bökdösi a parti gazt, vizinövényt. Az ott pihenő, megriasztott hal menekülni akarva beleúszik a kácsérba. A halász megérzi, amint a hal a kácsér hálójának ütközák, kirántja a vízből. Kézzel kiemeli a halat, beleteszi a nyakába akasztott halascúkába (ezzel már találkoztunk a tapogatózásnál), így hajtja végig a partot. Az elmondottakból érhető, hogy ez a kácsér mélyebb vízben neon használható; természetesen akkou' sem, ha hideg van. Áradáskor a kácsérnak egy változata használatos. Erre már az ú.n. lebiny éskác sért használják. Ez egy félkörívben hajlított bot, melyet alul egy húr, az ina köt össze. Vagyis félkör alakú, íj forma. Ennek nincs háromágú keretre feszítve a háló zsákszerű része, hanem ez szabadon lebeg. Az ívre, nagyvíz esetén, egy gereblyenyél-szerű ágas botot erősítenek — innét a neve; gerébjekácsér — ennéll fogva ímeirítik be a ^vízibe, húzzák a partnak, s emeltük ki.
