Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Néprajz - Zentai, János: Egy letűnt életforma utolsó képviselője az Ormánságban

A KÖLÉSZÓ 199 Szák. Ez egy 2x1,60—1,80 méteres négyszögű háló. 2—2 ellenirányú sarkán ívben hajlított bot, az ernyő. Az ívek találkozási helyén van ráerősítve kb. három méter hosszú rúd; ennél fogva eresztik a vízbe, illetve emelik kii. Hogy a szákozás eredményesebb legyen, készítenek egy szákozóhely-et. Ez pedig a következőképpen történik: A folyóra i(Feketevíz, Pécsivíz) kissé ferde irányba lészát helyeznek el, úgy hogy kb. egy méternyi rés — kapu — maradjon az egyik part ímentém. Ez mögé eresztik 1*» a szakot. A lefelé úszó hal a lészán nem tud keresztül úszni (ezt ugyanis olyan sűrűre fonták, hogy csak a legapróbb hal férhetett át résein), a kapu felé törekszik, így a hálóba jut. A halász a hálót kissé ferdén tartja, a kapuval ellenkező felét megemelve ; így az átúszni kívánó hal beleütközik. A nyelet .markoló halász ezt megérezve, kiemeli a hálóit. A drávapiskiek szakján nincs őrző. Ez a szerkezet a szák két csúcsát átlósan átívelő egyik ernyő szárai között kifeszített néhány szál fonál, melyek közei is ritkán be vannak szőve. Ezekhez egy nádszálat kötnek, mely az ívek találkozási pontjához erősítve felül emelkedik rajta. A nádszól végén egy toll van. A fonalakat érintő hal megmozdítja a nádszálat, a végén lévő toll 'megbillenése figyelmezteti a halászt, hogy hal úszik a háló fölött, tehát így ki kell emelni. Ismétlem, a drávapiskiek nem használják ezt, így kólészónk sem Szerinte az érzékenv tollat a szellő is megbillentheti, becsapja a halászt. A tereléshez használatos lészát régebben vesszőből fonták. Levert karók mellé állogatták. Ennek használata nehézkes volt, különösein orvhalászat esetén. Ezt felváltotta a hálóból készült llészia vagy léhés. Ezt már összegöngyölgetve könnyebb volt szállítani is. elrejteni is. Kólészónk legújabban má

:r sodronyhálót —sűrűbb foniású kerítésdrótból — használ. Ezt nem kell haza szállítani és újból a helyszínre, összehajtva elrejthető. A hálót használat után meg kell szárogatni, különben halmar elkorhad, szét^málik; a drótnak nem árt annyira a nedvesség, eső is áztathatja kint a rejtekhelyen. A szakozó a parton ülőhelyet készít magának: esetlég botokból, dorongokból Ъак-ot eszkábál össze, melyein kényelmesebben ülhet, ímegvetiheti a lábát. A szákozást és káesérozást egybe is szokták kapcsolni. Ilyenkor ez már társas halászat. Néha kólészónk is betársult ilyenbe. Két kácséros a szákozóhely fölött, — esetleg több mint egy kiloiméternyiire is — elkezdik egyik: egyik, másik: imásíik parton a kácsiérozást lefelé. (Ilyenkor előnyös a feszített kácsér!) A kacsért elkerülő halak menekülnek a vízfolyás irányában. Csakhogy a vízfolyásba állított lésza betereli őket a szákba. Vagy egyikben, vagy másikban foglyul esnek. Ha hínáros a víz, esetleg egy harmadik ember a patak közepén halad lefelé, aki a hínáiriban meglapult halakat zavarja a szák félé. Végül imég említsük meg a húzóhálót. Ez egy öt, hat méter hosszú háló. A vele való halászathoz leginkább két ember kell. Egyik-egyik végét megfogva, a patak egész szélességét átérő°n húzzák a hálót a víz folyása irányában. Azután nekikerítik egyik partnak, s összezárják. Segítségül egy harmadik ember is szokott Jenni, aki a hálón belül van; imíg a imásik kettő húzza, ő a part alatt megbújni szándékozó halakat zavarja ki, s mikor a háló már összeszorul, kiszedi a bentrekiedt hálákat. Húzóhálóval az állóvizeket is meghúzik. A halászónak segédeszközei is vannak. A halascúkát imár láttuk. Van még a halaskosár. Kólészónk két félét használ: a kisebbiket hátikosár-szerűen a hátra lehet akasztani, ebben szállítja is a halat, a másik nagyobb, ez csak bárkául szolgál, a fogott hal összegyűjtésére. Ez egy ovális alakú, mintegy 50—60 liter űrtartalmú vessZőkosár. Szákozáskor maga mellé állítja a vízbe, egy letűzött karóhoz erősítve. Erre a célra ládát is basznál. Ha tarisznyát visz magával, azt is a víZbe ereszti, hogy a fogott hal el ne pusztuljon idő előtt. De már előifordubt vele, hogy a vízbe eresztett vászontarisznyát a patkány (?) 'kirágta, s mikor a zsákmányt el akarta vinni, csak a kirágott oldalú üres tarisznyát hiúzta ki a vízből. Ezért jobb a vesszőből font, még ha ez nehezebb is. Ha csak alkalmilag fogott halat, akkor a kopoltyún átfűzött madzagra, esetleg vékony fűzvesszőire fűzte fel, úgy vitte haza. A halászás eredményességének egyik feltétele a hal életmódjának ismerete, ennek összevetése időponttal, időjárással, egyéb körülményeikkel. Sok mindentől függ milyen eredményes a halászat. Ki kell használni sokszor a pillanat adta lehetőségeket is. Kitapasztalta például a figyelmes kólészó, hogyha a Mecsekben nagy záporeső hullt, ez rendszerint megárasztotta a Pécsivizet. A Mecseket innét szépen lehet látni, megállapítani az ottani zivatart. Már azt is tudta, hogy a záporeséstől számított kb. 18 óra alatt ér el ide az áradás. Köztudomású, hogy a zavaros vízben könnyű halászni. Ilyenkorra kiment ő is a szokott helyére, s fogta ki >zák kai a halat. A nagyobb halakat szinte számon tartotta az általa járt vizeken, tudta hol szoktak tartózkodni. A halnak általában rendes tanyája van. Ha nem bolygatják, fél évig is el Van egy helyein; csak ennivalót keresni megy el, meg kiförödi magát, s megy vissza a szokott helyére. Ha elivik a hal, lekotyol, egy ideig nem megy sehova se.