Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Természettudomány - Horvát, A. O.: A Mecsek hegység növényföldrajza. I.

3tí HORVÁT A. OLIVÉR A Nyugati-Mecsekben Pécs vámosa felett, ahol a triaszfcorú kagylós onészkő meredek déli kitettségben uiép fel (a szőlőkhöz csatlakozva, mielydk wierfeni palából keletkezett talajon találhatók és itt eredetileg száraz, kocsánytalan tölgyes erdő volt (imolyhos tölgyből álló, nyugat—keleti irányiban három kim hosszúságban húzódó Ibokorerdő és molyhos i(= tmószfcedvelő) tölgyes található). A bofcorerdő keveredik a sztyeprétekfcel. A molyhos tölgyesnek kisebb állománya lelhető imég fel Pécsváradinál és valamivel miagyofbb kitierjiedésű a máriagyűdi Terikesen, imíg a nagyiharsányi és villányi Szársomlyón csak kezdeti stádiumai lelhetők fel a karszitbcfcoireirdőnefc. Maga a molyhos tölgy elszórtan a Ibaramyai dombvidék löszből felépülő halmain többfelé felbukkan. A Jakiábhegy déli oldalán permi homokkőből keletkezett talajon, a pécsi Mecsek délkeleti kitettségű lejtőin naeti homokkőből ésliaszkorú rétegeikből keletkezett, lacidokliin erdei társulásoknak kedvező talaján és a Zengő hasonló kémiai hatású, de júrakorú fcvaircittal erősen kevert (mészkőből keletkezett talaján kiterjedt száraz, eseres-itölgyes állományokat találunk. Ilyen állományok a Mecsek északi oldalán a gyertyános-tölgyes övben is felbukkannak, főleg meleg mikroklíma jú (tetőkön, triászkorú kagylós mészkőből keletkezett talajon, extrazonálisan a gyertyános-tölgyes övében. Míg fordítva, déli kitettségben, a tölgyes övön beiül a mély völgyekben a gyertyános-tölgyes ós kivételesen a bükkös is felbükkan extrazonáliisan, mikroklíímatikus okokból. A Jakabhegy permi homokkövéből, a pécsi Mecseik raeti homokkövéből és a Keleti-Mecsek erősen kvarcitos júrarétegeiből keletkezett talaján, meredek északi kitettségben található felületein mószkerülő tölgyesek és bükkösök lépnek fel. A Keleti-Mecsekben hársas-törimeléklej tő-erdők találhatók a magasabb hegycsúcsok om, míg a szúrdolkerdők csak kis foltokban találhatók a jakaibhegyi Szuadé-völgyben és a Keleti-Mecsekben a márévárii és óbányai 'völgyben. Főleg a Keleti-Mecsekben, kisebb mértékben a Nyugati-Mecsekben is a Jakabhegyen patakmenti égerligetek alakultak ki. Ezeknek gyepszintje sok rokon vonást mutat a hozzájuk csatlakozó nyirkosabb típusú gyertyános-tölgyesekhez. A Mecsek hegységet környező dombvidéken főleg gyertyános- ós cseres-tölgyesiek találhatók, a bükkösök itt még korlátoltabb kdterjedésűdk, mint a Mecsek hegységben. A síkvidék lágyfájú ligeterdőiihez érdekes hárs-kőrisszil-ligeterdők és mecseki és montán fajokban bővelkedő gyertyános-kocsányos tölgyesek csatlakoznak. A pécsi Mecsekben: a Misinán és a Tubesan sziklás gerinceken, meleg mdkroklímájú szikdatönmielékeken egész kicsiny kis fragmentumokban találhatók Spiroea-cserjések. Ugyancsak a törpemiaindulás (Amygdaletum nanae) nyomai találhatók meg löszitalajon lévő elhagyott temetők 'területéin Villánynál és Bárnál. Mint mindenütt az országban, а л™ tájunkon is található, mint származéktípus, a fcökénygalagoinya bozót (Pruno spinosae-Crataegetum). Ez a társulás erdővágiás Után, legeltetett területen, száraz tölgyesek helyéin alakul ki, főleg a Mecsektől délre fekvő dombvidékein és síkságon, talajerózióval is tönkretett területeken. c) A mecseki erdővel váltakozó sztyeprét A Mecsekre jellemző, hogy a Magyar Középhegységben is gyepfcépző Festuca sulcata, valesiaca mellett kimagaslóan kiváló gyepképző szerepe van itt a Bromus erectus ssp. pannomeusnak. Viszont a Stipa capillata, pulcherrima ritka. A Diplachne (Cleistogenes) serotinániak mindkét helyen hasonló a jelentősége. Az ds egyező vonása a két társulásnak, hogy állományai eléggé 'zárt gyepet alkotnak ésszuibmeiditerrán , májrnolhok (Grimaldia) együtteseinek szép virulentiája figyelhető meg a szubmeddterrán tájiakra jellemző két esőmaxilmuimos évszakban, taivasiszial és ősszel. Talaja típusos rendziina, törmielék-tartalom nem sok van benne. A mecseki társulás fájllistája gazdagabb, mint a Budai-heigyeklé. A Mecsek déli oldalán növő meszes talajon élő és száraz rnikroklímábani tenyésző gyepekkel, pusztafüves lejtős sztyeprétekkel •kapcsolatiban 1946-bán terjedelmes összehasonlító vegetációs tanulmányokat közölteim. A flóraelenuek vizsgálatából már annak idején megalapítottam, hogy a délkeleti faj'ok az összes fajok 53.2%-át teszik ki. Ez az érték, a esopoirttöimeg alapján számítva, természetesein még jóval magasabbra ugrik. A flóraelemek százalékos értéke így alakul nagyság szerinti sorrendben a délkeleti fláraelemek csoportján belül: szUbmedíiterrán, kontinentális, pontusmediterrán, pontusi, balkáni, szufaatlainti-szuibmediterrán és andemifcus fajok. Az európai elemcsoport tagjai közül másodlik helyen szerepelnek a közép-európai fajok. Ezeknek egy része a Iközép-európai-szubmediterrán flóraelemék közül való. Az euráziai elemek száma a legmagasabb az európai flóraelemcsoportból. A Mecseikben 400—500 m magasságban találhatók a hegyi sztyeprétek (pusztafüves lejtő) gyepei, elsősorban a Dömörkapunál és a Misina—

Tubes gerincének kopárján, de fcisebb-na-