Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Művészettörténet - Hárs, Éva: Festőművészek a Zsolnay kerámiagyárban

3Ö2 HÁRS ÉVA 11. kép. Martyn Ferenc: Tál (Plat) porcelán, 1962. feszültségű porcelánszigetelők körére szűkült, díszműáruit csiak keveset, azt is sorozatban, a kereskedelmi igény kielégítésére készít. A porcelán alapanyaga, a gyáirtás feltételei (ógetőke<memcék) ennek megfelelően niem a finomkerámia és az érzékeny, rajzos ábrázolás igényeihez méretezettek, Martyn Ferenc mégis vállalkozott araia, hogy az adott feltételek és lehetőségek közlött művészi igénnyel lásson munkához. Először a porcelán anyagával voltak nehézséged. Meg kellett itaimulnia, hogy a vékoinyira korongolt vázia égetéskor deformálódik, a lapos tál »feüi«, széle lehaijlik. A vörösen izzó ógetőkiemeneébe pilllanitva láthiattla, hogy az edények remegnek, mozognak az Ii300—1400 C

u hőmérsékleten s kikerülve a (tűzből, eredeti méretük 17—i20°/o-ikiau kisebbre zsugorodik össze. A tálak, vázák formiaallakításáinál mindezt nem hagyhatta figyelmen kívül, s amikoirra az edények festésére is sor került, már tudta, menynyire vékonyodlhatnlak, vagy sűrűsödhetnek a rajzoló szién, vagy a fémoxidos festék vonalai és eosiethúzásíai ahhoz, hogy érzékenységük, SIZIÍnük az égetés után is friss, eredeti maradjon. Mindezek természetesen a porcelán-tószítés általános velejárói, de a felhasznált alapanyag, a festiékek, az égetőkemencák minőségétől függően a művészi munlkía eredményét igen nagy mértékben betfouyásollhiátjiák. Martyn Ferenc porcelántárgyainak tervezésekor a legegyszerűbb geometrikus formákhoz nyúlt: kör, elipszis, kúp, hasáb. A tálaknál — főleg festői díszítésükön — a képi szemlélet, a síkra vetített ábrázolás érvényesüli, míg a vázák a testiség hangsúlyozása, a tömegelosztás airányai, a statikus építettség eredményeképpen szoiborszerűen hatnak. A tálakat, tányérokat szürke, barma, vagy kék színű ecsetrajzzial, jobbára figurális ábrázolásokkal díszítette. Egyiken finom női fejet, másikon harcost, egy harmadikon színesitollú, büszke kakast látunk. A hagyományos, kerek formák miellett a négyszög és ellipszis egybefcomponálásával új alakzatokat nyert, amelyek egyikére a »Tapolcai emlék« с olajfestményének változatát vitte át. Az ábrázolás: fekete alapból nagyon érzékenyein, a festék kiemelésével alakított profil női arc, előtte közös tőből fakadó, három lándzsahegyű levél. (11. kép). Ez a kompozíció a művészt huzamosabb ideig foglalkoztatta: olajfestmények ós tollrajzok variánsain érlelte, finomította a ritmikus vonalrend képi egyensúlyát és harmóniáját. A