Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Néprajz - Zentai, János: Egy letűnt életforma utolsó képviselője az Ormánságban

200 ZENTAI JÁNOS Ismemi kell azt is, melyik hal milyen időszakban jár legjobban. A (keszeg félék tavasszal, nyár derekáin csapatosan járnák. A ponty tüsökrózsa (vadrózsa) virágzásakor mozog leginkább, ímeg mikor kis tök van. Legnagyobb a imozgásuk a halaknak általában napkelteikor és estefelé. Ha esik az eső, akikor jár nagyon a hal, de íhá szél fúj, villámlik, dörög, akikor leáll; ímegérzli a vihart. Éjszakai halászaton — szakozni Ilyenkor is szokott — ha este 10 órakor már csak napkárász vagy compó keirült a hálóba, nem volt éirdemeis várni tciváfob, ezután más fajt már háálba várt. Egyedül a harcsa szeret a legnagyobb éjszakában, éjfél tájban, korom sötétben jármi; Ez persze csak csöndes halászatra '(magányos száfcozás) vonatkoziiik ; ha hajtják, akkor bizony minden hal jár. Az esős idő jobb a halászatra, mint a szárazság. Az éjszakai halászatkor a halász legnagyobb ellensége a szúnyog. Ez ellen füstöléssel szokott védekezni a kólószó. Emlékszik gyermekkorából arra is, hogy volt (halász, aki az egész arcát sárral kente be. Ö, ha legelő közelében volt, cserepe sg

anyét (marha megszáradt ürüléke) szokott égetni, ennek füstje elűzi a szúnyogot. Száraz hínárt is használtak néha ilyen célra. Nehéz, maró füstje van, úgy átjárja a ruhát, hogy napokig bűzlik tőle. A természeti jelenségeken túl is vannak dolgok, melyéket figyelembe kell venni. Ezek a hiedelmek. Kólészónk erősen állítja, hogy nem babonás. Vannak hiedelmeik, melyeket még hallott fiatalabb korában, tudja is, de már nem hiszi. De vannak olyanok is, melyek igazáról meg van győződve. Lássunk néhányat: Kedd, péntek szerencsétlen napok. Üijholdkor nem jó halászni, de mikor újulásibian van a hold, meim is jön úgy a hal. Holdűjuláskoir a fafaj tát seim jó kitermelni, mert szuvas lesz. Hálófcötést se kezdje, ne is fejezze be újával (újiholdkor). Egyébként az új hálót használat előtt ajánlatos háromszor a diiszmóvályúhoz húzni — szerencsés lesz vele a fogás. Mielőtt elmegy hazulról, jó ha p .. át fog. (Ha nincs kéznél a saját felesége, másik asszony is megfelelő erre.) Elinduláskor viszont asszonnyal találkozni nem. jó. Nem lesz szerencséje akkor seim, ha valamiért vissza kell menni. Nem szerencsés dolog az sem, ha út közben le kell ülni, természetes szükségletet elvégezni, »élsz . . itia« ilyenkor a szerencséjét. Vigyázzon nagyon arra is, hogy a nyúl át ne szaladjon előtte, mert szerencsés zsákmánylás akkor nem remélhető. Hallott ő a tüzeseimlberről is, amely régebben annyit rémítgette éjszakánként a lápot járó embert. Egyik öreg — már néhai — kólészó kioktatta őt, hogy az csak a jődbúsz-^ (föld párája), nem kell attól félni. Különösen ne fusson előle az ember; a szaladó ember légáramlatot kelt maga körül, ez magával ragadja az égő gázt, azért úgy tűnik, mintha üldözné. Egyébként kisértetet sohasem látott, boszorkánnyal vagy egyéb éjjeli rosszal nem találkozott. Volt idő, amikor kólészónk sporthorgász engedéllyel halászott, de általában független emberként, igazi kólészóhoz illően. Azért időszaszakonként tanyája is volt. Amikor az erdőbirtokosság erdejében esőszfcödött, összeeszkábált magának egy erdei kunyhót. Ennek a helyét úgy választotta 'meg, hogy az a kólészoló életmódjának, ezen belül első sorban a halászásnak megfeleljen. A kunyhó a Pécsivíz mellett állt, közel az erdő széléhez. Senkinek seim tűnt fel, ha ő kiment báirimíilyen időszakban a kunyhójához, és akármiilyen rendkívüli időpontban tartózkodott is ott. Halász-vadász szerszámait ott rejtette el; szükség esetén előszedte és használatba vette. Használat után megint könnyű volt ott elrejteni. A szák, a fcácsér is ott száradt a kunyhó tetején. A kunyhóra boruló lombok nagyszerűen elrejtették illetéktelen szernek elől. A távolabbi Feketevizen halászva, annak partján kóróból, gályákból tákolt összes kis menhelyet, olyan ügyesen álcázva a nagy gáz és bozót között, hogy szinte észrevehetetlen volt. Váratlan zivatar elől megbújhatott benne. Mint már fentebb és többször is szó volt róla, a dornesztikácics hajlam .minduntalan megnyilatkozott Daninál, még a halászat terén is. Arról is történt említés, hogy egyes .mélyen fekvő határrészeken csapadékos nyáron át •megmaradt a víz. Előfordult, hogy ezekben a vizekben hal is tenyészett. Vagy áradáskor kerültek oda ivadékok, vagy a vizimadarak hordták oda az ikrát. Kólészónk néha nem az ilyen véletlenekre várt, hanem maga segítette elő a hal tenyészését. Kora tavasszal a vizeket járva, ha valahol halágyat talált (hal-pete•csomót), vödörben elvitte olyan helyre, áholreimélhette a nyári víz-megmaradást. Vagy ivadékot fogott ki, ezt telepítette át. Ehhez külön fogószerszámrolt is készített. Egy egyenes botot átdugott a vesszőkosár két fülén. A botot olyan laza kötéssel erősítette a kosár füléhez, hogy azon a kosár csuklószerűen mozoghatott. A (botihoz egy Villás fanyelet erősített, melynél fogva a kosarat belementhette a vízbe. Ezzel fogta ki merítőháló-szerűen a halivadékot. Vízzel telt vödörben azután elszállította а megfelelő helyre. Ezt természetesen úgy csinálta, hogy senki .meg ne tudja. Az ilyen félreeső helyeken, szinte pocsolyának tűnő vizekben maisok nem is gyanítottak halat.. Ő viszont állandóan figyelte, minden feltűnést elkerülve, s almikor az ivadékok megfelelően kifejlődtek, élvezettel halászta ki azokat. Méhészet. Említsük meg ezt is, bár ennek jelentősége nagyon alárendelt, már csak elvétve