Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)
Néprajz - †Berze Nagy, J.: Arany-tanulmányok
AR ANY—TANULMÁNYOK 151 Azt a problémát, bogy típusai műkor, imáért és hogyan különböznek az Aarne- (Aarne— Thompson —Hointi) katalógusnak típusaitól, most nem akarom bővebben tárgyalni. Ezzel a kérdéssel részletesen foglalkoztam ia »Magyar inópmestípusok« bevezetőjiében és jegyzeteiben. Utalni szeretnék azonban néhány olyan problémáira, amely e területen, továbbra is probléma 'maradt számomira. A 11., 13., 37. és 38. sz. meséméi Berze Nagy utal az aizonosrmaik vehető Aame-féle típusra (480; 327 А, В., 328; 1961; 47.), kataliógtusclban azonban új, de eihelyezésülkben a párhuzaimira, utailó típusimieghatározást találunk (401 х , 328 I* 1961 fix, 48X) Az azonosság helyeitt máiért választotta a párhuzamra való utalást? Nem tuidunik {miit kezdeni továbbá egy nyilvánvaló tévedéséivel : a 8. sz. ímese típusát meglhar tározza, és megállapítja, hogy az hiányzik az Aarnenkatailéguisiboll. A »Magyar népmesetipus,dk«-ban vlszpmt ezt a mesét (ós (számos variánsát) az Aar 1ne-aiáfl megtalálható típusszámmal és névvel jelzi: »•408. sz, A hároim narancs.« Lehet, hogy ebben az esetben pusztán egy véletlen tévedés természetes konrelkciójárói van Szó. Egyetlen,, Berze típusalkotó munkáját nagyon jól megvilágító, rendkívül izgalmas részletkérdéssel szereitpék még foglalkozni, a 7. :sz. 'mese kapcsán. A jelen .kéziratban ennek a mesének a típusa így van meghatározva: az üldözött árva fiú és a vasfejű farkas típusok koimjbináciőja. Az üldözött árva fiú típusával kapcsolatbain zárójelben közli a típus Aanne-katalógiusham szereplő nevét: »Eimäuglein, Zweiäugllein und Dreiäuglein«, és számát: 511. A vasfejű farkas típusáról megállapítja, hogy az az Aarne katalógusból 'hiányzik. — A hazai, de főleg a külföldi irodalom tanulmányozása alapján azt vette észre, hogy ez a. mesetípus, amelyet az Aarne katalógus egy típusban kapcsol össze, tulajdonképpen kiét testvér-típusra bontható fel: két típus egymásnak 'mintegy férfi-női megfelelője. A kettő közül a férfi-típushoz tartozó, mesék szélesebbek, motívumokban gazdagabbak, régebbiek, — olvashatjuk a jelen ivézíbratban. Ugyanezt ismétli meg a »Magyar nénmesetípusok« I. kötete 467. lapján. Minden valószínűség szerint e felfedezéséinek az eredményeként született 'meg az Aarne által meghatározott típussal azotnosított 511. iszáimú, de Berze katalógusában már Veres tehén elnevezésű és az új típusként kidolgozott 340* számú Vasfejű farkas típusa. A vasfejű farkas típusának a megalkotása, főleg a bemtne szereplő táltoisökör, táltoisbika alakja miatt feltétlenül indokoltnak látszik. Jellemző, hogy Honti János is szükségesnek érezte egy ilyenszerű típus megalkotását. így született meg Hontinál a 361 I:, névvel el nem látott típus, amelynek az ismertetését a típushoz tartoizíó sok mesében jelentős, szerepet játszó farkas {miatt Hointi is így kezdi: »Ein Wolf. . .« A névadást elősegítette, hogy Berze Nagy Heves megyei gyűjtésének és Horger hétfalusi gyűjtésének egyik darabja is »A vasfejű farkas« címet viseli. A típushoz tartozó hazai és külföldi változatokban is többször szerepel vasfejű farkas, vasszőrű farkas., vasfarkas, vasember. A női változat feminin voltát akarta Berze Nagy János a Veres tehén típusnévvel kifejezni, amely az Aarne-nál szereplő '»Egyszem, kétszem« elnevezés helyére lépett. A típusnevet minden bizonnyal Arany László 7. sz. 'meséjének a címe alapján adta. Űgylátsziik, megfeledkezett arról, hogy Aranynak ez a meséje teljes egészében az általa újként megbatározott Vasfejű farkas típusihoz tartozik. A névadást azonban indokolja még, hogy a típushoz tartozó külföldi változatokban sokszor szerepel tehén: Preindlsfoerger-Mrazovic-nál (boszniai mesék), Leskien-Brugiman-nál (litván anyag), Afianassjewnél (orosz mesék), Krausis-nál (délszláv anyag) méghozzá tarka tehénről van szó. B:.r szép számmal szerepel a külföldi változatokban bika, ökör is: Haltrich-nál (német anyag), Kreimnitz-nél, Schulleras-nál '(román mesék). Végül .meg kell említeni, hogy a túlzottan szűkszavú ismertetés alapján nem értelmezhetők és neim azonosíthatók a jelen kézirat 41, 42 és 44. szár rnú meséi. A szerző a »Magyar népmesetípusofc« közt nem dolgozta fel a 32. és 43. számút. Végül sem a jelen kéiziratban, sem a típuskatalógusban nem kísérelte meg a 47. sz. mesei adalék tipizálását, Bánó István
